Sarah Dessen - Figyelj rám!

Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca… 

Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól. 

Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából. 

De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának? Vigyázat, ha elkezded olvasni, nem tudod letenni! Hidd el, nem érdemes kockáztatni, hogy elkobozza a tanár: ne olvasd órán, pad alatt…

Az Altatódal után nem fűztem nagy reményeket a könyvhöz, mivel az a történet nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ez a könyv azonban teljesen más volt, más értékrendet képviselt. Egy lassan kivirágzó szerelmi történet olvashatunk a könyvben. Owen, aki korábban bajba került, de tanult a  hibáiból , és ezáltal tud segíteni Annabelnek, hogy legyőzze félelmeit és bevallja igazat családjának és a világnak. A szerelmi szál mellet betekintést nyerhetünk Annabel családjának életébe, hétköznapjaiba. Megláthatjuk, hogy a főhősnő miért fél elárulni titkait és miért dönt inkább úgy, hogy hazugságok mögé bújik. Képet kapunk édesanyja korábbi depressziójáról, nővére anorexiájáról is egyaránt. Nem könnyű Annabelnek, hiszen a családtagjai betegségei miatt nem meri felvállalni valódi érzelmeit, inkább elmenekül a hazugságok hálójába.

Különösen tetszenek a visszaemlékezős részek, hogy csak kis lépésekben tárul elénk az igazság. Habár néha kicsit hosszúra sikerültek ez a részek. Tetszett még Owen zene iránti rajongása, az hogy valami teljesen más műfajt képviselt, és emellett határozottan kiállt.

"- Olyanok, akik a zenéért élnek, és állandóan azt keresik, ahol csak lehet. Akik nem tudják elképzelni az életüket zene nélkül. Akik felvilágosultak.

-Áh – mondtam, mintha értettem volna, amit mondott.
- Mármint, ha jobban belegondolsz – folytatta –, a zene a nagy egyesítő. Elképesztő erő. Olyasmi, ami még az olyanokban is közös lehet, akik mindenben, de mindenben különböznek.
Bólintottam, és nem igazán tudtam, mit mondhatnék erre.
- Plusz azt se felejtsük el – tette hozzá, egyértelművé téve, hogy amúgy sem számít a válaszomra hogy a zene egy igazi állandó. Ezért kapcsolódunk hozzá ilyen erős zsigeri alapon, tudod? Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp mint az a pillanat. Ami egészen elképesztő, ha jobban belegondolsz."

Owentől sokat tanulhatunk a düh és agresszió kezelésétől egészen az érzelmeink szavakba öntéséig. Kifejezetten tetszettek azok a részek, amikor a  dühterápián szerzett tapasztalatait osztja meg Annabellel. Ilyen segítő eszközök például az L–Beszéd( Lázító Beszéd). t az Á.Ú(Átfogalmaz és Újrairányít), vagy a helyettesítők használata beszéd közben. 

"-Dolog. Ahogy mondtam, hatalmas helyettesítő, szuper homályos. Ha szemtől szembe beszélsz valakivel, olyan pontosan kell fogalmaznod, ahogyan csak tudsz, hogy elkerüld a félreértéseket."

Összességében tetszett a könyv, habár a végén hiányoltam egy részletesebb leírást arról, hogy miképp reagált Owen, illetve Annabel családja a titkára. Végül is pont erről szólt a könyv, hogy kiderüljenek Annabel titkai, ahhoz képest erről elég rövid leírást kaptunk az írónőtől. Ennek ellenére igazán egyedi történetet olvashatunk szerelemről, családon belüli nehézségekről, testvérek kapcsolatáról, szimpatikus szereplőkkel

Értékelés 5/4

Kedvenc idézet:

"– Hogy bírod ezt elviselni? – kérdezte. Pislogtam egyet. – Hogy mi?

– Úgy értem – mondta –, akkora a csend. Az űr.

– Micsoda?

– Ez – mondta, és körbeintett az autóban. – Csendben vezetni. Zene nélkül.

– Hát – mondtam lassan–, őszintén szólva, észre sem vettem, hogy nem szól a zene.

Beverve a fejét a fejtámlába. – Hát nálam ez azonnali reakció. A csend olyan rohadt hangos."