Épp ekkor bukkan fel egykori szerelme, Ben, aki emlékezteti hajdani egyezségükre, miszerint harmincéves korukban, ha még mindketten szinglik, összeházasodnak. Lottie kapva kap a kínálkozó alkalmon: irány egyenesen az oltár elé, aztán jöhetnek a mézehetek Ikonos szigetén, Görögországban, ahol annak idején megismerkedtek. A családot és a barátokat letaglózza a hír. Lottie nővére szerint a húga sok hajmeresztő dolgot követett már el életében, azonban ez lesz az eddigi legnagyobb baklövése. A fiú kollégája pedig meg van győződve arról, hogy Ben az elkapkodott házassággal egy életre tönkreteszi a karrierjét. Hogy megakadályozzák az elhamarkodott esküvőt, kifőznek egy ravasz és bonyolult tervet. Titokban az ifjú pár nyomába erednek, akik még nem is sejtik, milyen elképesztő kalandok várnak rájuk a mézeshetek alatt.
Egy ideig szüneteltettem a Sophie Kinsella könyvek olvasását, de most újra belevágtam. Megérte! Nagyon szeretem az írónő könyveit, ahogy fogalmaz, a könnyedségét, a humorát, és persze a romantikát. Meg kell hogy mondjam azonban, hogy csak nehezen indult be számomra a történet, lehet azért, mert egy kicsit idegesített Lottie karaktere.
Szóval. A történet szerint Lottie pasijával, Richarddal ebédel, és úgy gondolja, hogy most fogja megkérni a kezét (bizonyos előjelek miatt: "Először kijelölte az ebéd időpontját, amit „különleges alkalomnak” nevezett. Aztán valamiféle „fontos kérdést” emlegetett, sokat sejtetően hunyorogva. Később ugratni kezdett azzal, hogy mit szólnék a Finch vezetéknévhez.") Ám a férfinak eszében sem jut, hogy ezt tegye. Lottie ezért megharagszik rá, és szakít vele. Pár napra rá találkozik az első szerelmével, Bennel, aki teljesen leveszi a lábáról, és megkéri a kezét... Miután összeházasodtak, a mézesheteiket azon szigeten töltik, ahol 15 éve találkoztak.
Mindeközben a háttérben irányítja a szálakat nővére, Fliss, aki teljesen elképed -jogosan- húga házasságán, és érvényteleníttetni akarja. Ez csak úgy érheti el, ha Lotti és Ben nem fekszik le egymással a nászúton. Fliss persze mindent megtesz az ügy érdekében. :D
A történetet két szemszögből, Lottie és Fliss szemszögéből olvashatjuk. Lotti számomra nem igazán volt szimpatikus. Túl naiv és bugyuta volt. Fliss ezzel szemben érettebb, hiszen ő az idősebb, aki mindig vigyázott rá. Persze azért ő is elég szórakoztató volt, ami tipikus "Kinsella karakter": kicsit szeleburdi, kedves főhősnő.
A lényeg a lényeg, hogy mindkét szereplő valamilyen szerelmi csalódást próbál feldolgozni, és ezért rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak. Persze azért a végén kibogoznak minden szálat. :) Mint minden Sophie Kinsella könyv, ez is a szívemhez nőtt. Egy (illetve kettő) vicces romantikus történet, amely kellemes kikapcsolódást nyújt. Egy pontot azért levonok Lottie jelleméért, ami kicsit zavaró volt, de hát senki sem lehet tökéletes, nem igaz...? :)
Értékelés: 5/4
Mindeközben a háttérben irányítja a szálakat nővére, Fliss, aki teljesen elképed -jogosan- húga házasságán, és érvényteleníttetni akarja. Ez csak úgy érheti el, ha Lotti és Ben nem fekszik le egymással a nászúton. Fliss persze mindent megtesz az ügy érdekében. :D
A történetet két szemszögből, Lottie és Fliss szemszögéből olvashatjuk. Lotti számomra nem igazán volt szimpatikus. Túl naiv és bugyuta volt. Fliss ezzel szemben érettebb, hiszen ő az idősebb, aki mindig vigyázott rá. Persze azért ő is elég szórakoztató volt, ami tipikus "Kinsella karakter": kicsit szeleburdi, kedves főhősnő.
A lényeg a lényeg, hogy mindkét szereplő valamilyen szerelmi csalódást próbál feldolgozni, és ezért rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak. Persze azért a végén kibogoznak minden szálat. :) Mint minden Sophie Kinsella könyv, ez is a szívemhez nőtt. Egy (illetve kettő) vicces romantikus történet, amely kellemes kikapcsolódást nyújt. Egy pontot azért levonok Lottie jelleméért, ami kicsit zavaró volt, de hát senki sem lehet tökéletes, nem igaz...? :)
Értékelés: 5/4
Az írónőtől:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése