„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2014. augusztus 26., kedd

J. A. Redmerski - Az örökké határa

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…  


Úgy tűnik ráleltem még egy olyan könyvre, ami ismét megmozdított bennem valamit. A könyv olvasása közben rengeteg érzelem hullámzott át rajtam: nevetés, sírás, félelem, izgalom és még sorolhatnám. Mind a történet, mind a szereplők nagyon szimpatikusak voltak. Nem volt hisztis főhősnő, nem voltak elnagyolt szövegek, pont olyan volt, amilyennek lennie kellet:)
Camrynnal rengeteg szörnyűség történ már. Nagymamája elvesztése, szülei válása, testvére börtönbe kerülése, és első szerelmének, Innak a halála. Úgy érzi a sors neki csak rossz lapokat oszthat. Depresszióba esik. Ám a depresszió nem az, amiről sokan úgy vélik, hogy velük is megtörtént már. Nem a szomorúság, vagy a fájdalom érzése az. Nem. A depresszió az, amikor már nincsen semmiféle érzelmed. Közönyös vagy mindenki irányt. Családod, barátaid iránt. Nem tudsz sírni, nem vagy szomorú. Nem érdekel senki és semmi. Egyszerűen beszippant a sötétség, és visszatalálni rettentően nehéz feladat. Ez történt Camrynnal is. Úgy érzi senki sem érti meg. Utolsó löketként legjobb barátnője, Natalie is elárulja őt. Ezután dönt úgy, hogy egy szál hátizsákkal útra kel, és körbeutazza Amerikát( ez volt közös tervük Iannal). A buszon megismerkedik a különös sráccal Andrew-val. A fiúval hamar megtalálják a közös hangot. Megtudjuk, hogy Adrew miért utazik a buszon, hová tart. Hamar rájönnek, hogy sok közös vonásuk van. Amikor kiderül, hogy Camryn hová tart, a fiú úgy dönt, hogy vele megy. Andrew kocsijával indulnak a nagy világnak. A fiú teljesen megnyitja Camrynt, segít neki szembeszállni a démonaival, és olyan dolgokat tesznek meg együtt, amit a lány soha nem gondolt volna. Gondolom nem is kell mondanom, hogy egymásba szeretnek :). Rengeteg  kalandot élnek meg együtt, sírnak, nevetnek, egyszerűen csak boldogok, a mának élnek. Ám valami mégis beárnyékolja a boldogságukat. Andrew-nak van egy titka, ami miatt Camryn szíve bármikor összetörhet...

Túl sokáig vártam a könyv olvasásával. Nem is értem, hogy miért. Szóval csak annyit, hogy imádtam. Nagyon. A szereplők hihetetlenek. Camryn, aki Adrew segítségével szembenéz a félelmeivel, és a depresszióból megtalálja a kivezető utat. Nagyon bírtam a csajt. Főleg miután szép lassan kibontakozott a valódi vadóc és belevaló énje:) És persze ott van Andrew a majdnem tökéletes pasi :) Neki is sok szörnyűséget kell elviselnie, de nagyon úgy tűnik, hogy ketten együtt szinte mindent át tudnak vészelni. Ennek örülök. Legalább a könyv olvasása közben egy kicsi elhittem, hogy talán  tényleg létezik olyan szerelem, amely mindent képes legyőzni:))

Értékelés: 5/5

Folytatás:








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése