„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2014. augusztus 19., kedd

J. A. Redmerski - A soha határa

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re. A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?


Tetszett. Tényleg tetszett... De valahogy mégsem volt az igazi. Valamit hiányoltam a könyvből, valami olyat, ami az elsőt végigkísérte. Ennek ellenére persze azért végigolvastam, és voltak benne nagyon jó jelenetek, jól megfogalmazott gondolatok. Drámai fordulatok, az elsőhöz hasonlóan ebben a könnyben is jelen vannak. Persze azért a sok humor és nevetés, és a kissé fülledt, erotikus hangulat sem hiányozhatott a könyvből.
Öt hónappal Andrew műtéte után folytatódik a történet. A két fiatal hihetetlenül boldog. Adnrew él,  Camryn terhes, most talán sikerülhet nekik az igazi boldogság beteljesedése. Camryn ennek ellenére mégis úgy érzi, hogy valami szörnyűség fog történni.. És sajnos igaza is lesz... A tragédia szörnyen letaglózza őket. Camryn magát hibáztatja, pillanatnyi gyengesége révén, gyógyszerekhez fordul, hogy csillapítsa fájdalmát. Andrew is szenved, de közben arra figyel, hogy segítsen szerelmének túl tenni magát a szörnyűségeken. Ezért kitalálja, hogy újabb utazást tegyenek: A szabályok a régiek, csak bepattannak a kocsiba, és elindulnak arra, amerre jónak látják. Az út során rengeteg új, néha veszélyes, néha fájdalmas kalandba keverednek. De a lényeg, hogy segítsen nekik a tovább lépésben, és Camryn számára múltja elfogadásában. 

A könyv olvasása közben nagyon sokáig úgy éreztem, hogy tragikus végkifejlet lesz. Nem tudom miért, talán csak amiatt, mert a történetet végigkíséri a melankolikus hangulat. (Persze azért ennél a könyvnél is sikerült néhány könnycseppet elejtenem). A lényeg, hogy többé kevésbé boldog vége lett. A szerelmespár egész életében nem hagyott fel az utazgatással, nem lett átlagos életük, nem váltak átlagos emberekké, akik minden nap ugyanazt teszik (hiszen ez volt a cél!!) Lányuk is felcseperedett, hol vele, hol nélküle keltek útra. Az utolsó néhány oldalt már az ő szemszögéből olvashatjuk. 
Ha az első rész tetszett, akkor mindenképpen el kell olvasni ezt is, hiszen azért jó tudni, hogy mi lett a két furcsa főszereplőnk sorsa:) Azt azért megjegyzem, hogy annyira nem erős a történet, mint A soha határa. Talán kevésbé filozofikus, és talán a főszereplők is megváltoztak. Igen. Azt hiszem. Felnőttek :))

Értékelés: 5/4

Az írónőtől:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése