Jennifer. L Armentrout - Opál

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. 
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

"Nekem is kell egy Daemon."

Mindenképpen jelezném, hogy ez az idézet a könyvből van. Nem én mondtam. Na jó... Talán :)

A lényeg, hogy... Ó. Te. Jó. Ég! Komolyan nem találok szavakat. Egyszerűen imádtam. Minden sorát. Túl hamar lett vége. Előre is bocsánatot kérek, ha túlságosan ömlengenék, de már nagyon vártam a folytatást. És meg kell hogy mondjam nem csalódtam. Imádtam minden sorát. Katy még mindig a kedvenc szereplőim közé tartozik. Imádom a csajt. Vagány. Vicces. Nem hisztizik. És persze blogot ír (plusz pont Katynek! :)). Na és persze Damon.. A túlságosan is tökéletes pasi ... :) Ezt igazából nem is fokoznám;) Egyetlen dolgot nem szerettem. A végét.. Hogy lehet így abbahagyni! Igazából jó volt a lezárás, csak most aztán megint hónapokig izgulhatok.

Szóval összefoglalva. Dawson visszatért. De nem a régi önmaga. Szerelmét (felét), Beth-t még mindig fogva tartják, és nélküle nem megy neki. Végül is, ha tömören össze akarnám foglalni a könyvet, akkor az egész szinte arról szól, hogyan tudják őt kiszabadítani. De nemcsak az elveszett (halottnak hitt) iker tér vissza, hanem Blake is. A fiú úgy tűnik segíteni akar nekik, de nem igazán tudják, hisznek-e neki. Végül beadják a derekukat és segít a csapatnak. Mindeközben Katy próbálja feldolgozni, hogy élete teljesen megváltozott. Adam halála miatt mardossa a bűntudat, és úgy tűnik legjobb barátnőjét Dee-t is elveszíti. Damonnal egyre jobban elmélyül kapcsolatuk.. :) Faltam minden közös jelenetüket. De azért próbál hétköznapi is maradni, hétköznapi barátokkal, hétköznapi dolgokat csinálni.

De a vége. Az utolsó néhány oldal. Teljesen felkavart. Hatalmas fordulattal ér véget a történet. Megért néhány könnycseppet. Rághatom a körmömet a következő részig. Sajnos nem tudok olyan jól angolul, hogy el tudjam olvasni az Origint. Szóval várok. Észrevettem, hogy a Luxen sorozatnál mindig úgy érzem, hogy ez a legjobb rész, hogy ezt már nem lehet túlszárnyalni. De aztán mégis sikerül az írónőnek. Remélem legközelebb is így lesz..:)

Egy kis ízelítő:

"– Hiányoztál – ismertem be. 
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem. 
– Ezt azért nem mondanám. 
– Ismerd be. 
– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam. 
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt. 
– Mihez? 
– A tökéletes hangulathoz. 
Daemon horkantott. 
– Csak szólok, hogy ami az útban áll… 
– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt."

"– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!"

"– Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak – mondta rekedten. – Visszajövök érted. Vissza…"

Értékelés: Egy hatalmas *5