A 34 éves Brett Bohlingernek minden földi jó megadatott az életben, amire egy nő vágyhat – gazdag család, semmi felelősség, sármos pasi –, vagy mégsem? Szeretett anyja halálával az ő élete is összeomlik, és a hátrahagyott végrendelet csak ront a helyzeten. Eszerint ugyanis kizárólag akkor jut hozzá az örökségéhez és a szülők által kívánt boldogságához, ha lépésről lépésre megvalósítja gyermekkori álmait.
Kutyát és lovat még nagyjából könnyen be lehet szerezni, stand-up komikusként sem bonyolult égetni magunkat, de régi barátságok felújításához már jelentős bátorság kell, és akkor még nem is beszéltünk a saját hivatásunk és a szerelem megtalálásáról, vagy éppen a gyermekvállalásról!
Miközben Brett eleget tesz anyja kívánságának, egyre csak esnek ki a csontvázak a családi szekrényből, így hamar rá kell döbbennie, hogy bár tinédzserkori álmai felnőttként sem vesztettek érvényükből, a megvalósításukért keményen meg kell küzdenie.
Ha most valaki azt kérné tőlem, hogy egy szóval jellemezzem ezt a könyvet, azt mondanám, hogy elgondolkodtató. Azt gondolom, hogy nem tévedek nagyot ha azt mondom (írom), hogy mindenki életében előfordul az, hogy este lámpaoltás után, amikor nem igazán jön álom a szemünkre, elgondolkozunk az életünkről. Arról, hogy mit értünk el idáig, de főképpen arról, hogy másnap, jövő héten vagy az elkövetkező jó néhány évben milyen kihívásokkal kell szembenézünk. Felmérjük azt, hogy elégedettek-e vagyunk (a múlttal), félünk-e (a jövőtől), és persze azt is, hogy boldogok vagyunk-e abban a pillanatban... És ha még nem jöttetek volna rá, hogy miért elmélkedek ezekről a "nagy" dolgokról, nyilván azért, mert ez a történet is erről szól:)
"Holnap is felkel majd a nap, drágám."
A történet elején megismerkedünk Brettel, aki elhunyt édesanyját gyászolja. Brett szörnyen érzi magát, nagyon közel állt édesanyjához. Két bátyja már megházasodott, családot alapított, Brettnek is van barátja, sikeres munkája, de valahogy mégis más, mint a testvérei, kilóg a sorból. És hogy mennyire, az másnap a végrendelet felolvasásán is kiderül. A lány ugyanis nem kapja meg pénzét, csak akkor, ha teljesíti a kamasz korában írt listájának pontjait. Nos igen édesanyja furcsa egy utat választott neki, de pontosan azért, mert ő ismerete a lányt a legjobban:) Ja, és hogy mi volt ezen a listán? Csakhogy néhányat kiemeljek: Új kutyát szerezni, új házba költözni, lovat venni, ismét tanítani, és aztán jönnek a nehezebbek: szerelembe esni (de volt ám pasija!), és persze gyereket szülni. Mindezt egy év alatt. Természetesen Brett teljesen kiakad, de aztán amikor elkezdi kipipálni a listán az elemeket rájön, hogy mennyire vakon élt ebben a világban. Megvolt mindene, de mégis szörnyen üres életet élt. Aztán amikor rájön, hogy volt pasija mennyire álszent, és aztán elkezd újra tanítani, ráadásul rászorulókat, teljesen átértékeli az életét. És aztán ott van az "újra szerelembe esni" pont is, amit Brett kétségbe esetten próbál megvalósítani. Ez a legnehezebb számára, sok hibát el is követ, de aztán a végén az lesz az Igazi, aki a legnyilvánvalóbb, de mégis a legmeglepőbb volt:)
Brett személye számomra nagyon szimpatikus volt. Hihetetlenül erős kapcsolata volt édesanyjával, aki még a halála után is úgy tűnt, kitaláltja minden gondolatát. Édesanyja ugyanis minden egyes álom teljesítése után egy levelet hagyott neki, amelyből mindig kiderül, hogy olyan jól ismeri Brettet, ahogy csak egy anya ismerheti a lányát. Brett egyébként számomra egy kicsit hasonlít Sophie Kinsella karaktere a nagy szívével és a szeleburdiságával:)
A történetet igazán bájos volt, volt benne romantika, egy kis humor is, de azért mégis végigkísérte a gyász és a szomorúság. Ennek ellenére valahogy mégis sikerült a boldog vég, hiszen Brett habár elvesztette másik felét, mégis sikerült visszaterelni őt a helyes útra. Egy dolog azonban kimaradt. Az ugyanis soha nem derült ki, hogy mi állt a "szerelem megtalálása" után kapott levélben. Ez azért nem kis hiba volt, hiszen ez volt a legnehezebb az egész listán..:)
Idézetek:
"Eleanor Roosevelt egyszer azt mondta, hogy az ember mindennap csináljon valami olyat, amitől tart. Ezt soha ne feledd, drágám, és mindig feszegesd a határaidat, mindig indulj afelé, ami megrettent. Legyél kíváncsi vállalni az egészet. Az életet."
"Talán az a helyzet, hogy kétféle embertípus van: az egyik, aki imádja az all inclusive nyaralásokat, és a másik meg rosszul van tőle, mert egyszerűen nem kap benne levegőt. És talán, tényleg talán, ez utóbbiak, akik nyomasztónak érezzük a hét nap huszonnégy óráján át tartó kényeztetést, se vagyunk hálátlan bolondok."
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése