Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye. A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Varázslat. Boszorkányok. Alakváltók. Vérfarkasok. Vámpírok. Démonok. Tündérek. Iskola. Szerelem. Csalódás. Humor. Szarkazmus.
Nagyjából ezek lennének a megfelelő címkék a könyvhöz. Ja egyet kihagytam: hogy Tinikről van szó. Hát ez most valakinek vagy nagyon bejön, vagy egyáltalán nem. Nekem bejött. Nem mondom, hogy világokat rengetett meg bennem, de nagyon olvasmányos volt, és persze sokat mosolyogtam rajta, ami nálam mindig plusz pontot ér. Hát igen... Sophinak van egy fajta khm.. humora, vagyis inkább a szarkazmus a megfelelőbb szó rá, de nekem mondjuk tetszett, elnevetgéltem rajta.
Tehát a történet szerint ugyebár vannak a boszik, tündérek, alakváltók, akik "gyűjtőnéven" a prodigiumok. Ezt azért akartam már z elején tisztázni, mert ott van Jenna - Sophie szobatársa és barátnője -, aki vámpír, és ezért sok sérelem éri. De térjünk vissza az elejére. Sophie ember édesanyjával kettesben él, és boszorkány, de akárhányszor próbálja használni az erejét egy csöppet túlzásba esik :D. A nagy Tanács apjával az élén, aki fél, hogy Sophie lebuktatja magát az emberek előtt, elrendeli, hogy a Hekaté Hall iskolába járjon 18 éves koráig, ahol hozzá hasonló "diákok" vannak, és szintén veszélybe sodorták a lebukást. Ez azért is gond, mivel megtudjuk, hogy van néhány szervezet, akik prodigiumokra vadásznak, ebből a legveszélyesebb a L'Occhio Di Doi, azaz Isten szeme... Szóval Sophie bekerül az új suliba. Itt pedig akár boszi, akár nem hasonló gondjai vannak mint egy "átlag tininek" Három gyönyörű szép boszi, akik utálják őt, egy szexi, elérhetetlen szerelem(Archer Cros), egy nem éppen átlagosnak mondható vámpírbarátnő, aki imádja a rózsaszínt, találkozás a halott a nagyival, ja és persze hatalmas titok a suliban, amiket neki kell megfejteni. Tavalyi évben ugyanis volt már egy halálos eset, aminek olyan jelei voltak, mintha vámpír szívta volna ki a vérét. Ez idén is folytatódik. És persze ki az egyetlen vámpírdiák? Naná, hogy Sophie egyetlen barátnője. Így aztán ki kell deríteni az ügyet. Mert az nem lehet, hogy az egyetlen ember, aki kedveli őt, az egy szörnyeteg...
A szereplők. Sophie hát igen, amint mondtam már legfőbb jellemzője a humora, ami annyira kijön rajta, hogy sok mást nem is tudnék kiemelni. Mondjuk talán azt, hogy nem igazán megy neki, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy túl jól megy neki a varázslás. Aztán ott van a reménytelen szerelme Archerhez, aki persze a suli legszebb Boszijával jár, de ettől még nem közömbös a lány iránt. Ő elég titokzatos, de azért látszik, hogy komolyan érdeklődik a lány iránt. Aztán persze kiderül az is, hogy mit titkolt annyira..
Szóval szegény Sophinak aztán nem könnyű a középiskola. Ráadásul az is kiderül, hogy az apja, ki alig tartotta vele a kapcsolatot a Tanács feje. Most mit mondjak. Ez aztán nem könnyíti meg a lány beilleszkedési lehetőségeit az új suliba.
Kigyűjtöttem néhány idézetet, ami megmosolyogtatott olvasás közben:)
"– Nagyszerű! – trillázta Vandy. – Ms. Mercer, támadjon Mr. Crossra!
Rámeredtem. Eddig csak légycsapóval hadakoztam, ez a nő meg
azt akarja, hogy hegyes karóval támadjak meg egy fickót?!
Vandy mosolya megkeményedett.
– Ha lehet, még ma.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy hirtelen felfedeztem magamban a
harcos amazont, és Archerre ugrottam vicsorgó fogsorral és feltartott fegyverrel. Klassz lett volna
Ehelyett vállmagasságig emeltem a karót, és tettem két csoszogó
lépést Archer felé. Talán hármat is."
"Sóhajtott, és masszírozni kezdte a nyakszirtjét, amitől a mellkasán még tovább feszült a póló. Nem mintha izgatott volna..."
"Totális, drámakirálynői kiborulást produkáltam.
Könnyekben törtem ki. Nem tragikusan szép, elegáns könnycseppeket ejtettem, hanem takonnyal vegyített, elmázolt krokodilkönnyeket,és ehhez még adjatok hozzá egy kivörösödött arcot is. "
"– Archer számomra nem dögös többé – vágtam vissza. – Megpróbált megölni és magával a Sátánnal jár.
Be kell azonban vallanom, hogy miközben a lépcsőn állva Vandy eligazítását hallgattuk, lopva oldalra pillantgattam, és beláttam, hogy gyilkos szándék ide, gonosz barátnő oda, Archer még mindig kívánatos számomra."
"Jól vagy? – kérdezte, miből leszűrtem, hogy elég furcsa képet vághatok. Tizenhárom éves koromban én még csak azon tűnődtem, milyen érzés lehet egy fiú nyelve a számban. Az eljegyzés gondolata akkor még elég távolinak tűnt..."
Értékelés:5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése