Miranda Kenneally - Kivédhetetlen szerelem

Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét. A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?

Tudom, tudom, nemrég írtam le a véleményemet a LOL könyvekről, de ezt az egyet kihagytam, mivel annyira eltér a többitől, ezért is akartam egy teljese bejegyzést szánni neki. Szóval az érzéseim eléggé vegyesek, mivel nem mindig értettem egyet Jordannel, de lényegében tetszett. Kicsit féltem attól, hogy a focis részek untatni fognak, mert őszintén szólva soha nem értettem az a amerikai foci lényegét, de éppen az ellenkezője történt. Az írónő igazán jól választotta meg a szavait, ezzel elérve azt, hogy egy olyan amatőr is mint én ne találja unalmasnak ezeket a részeket. A szerelmi szállal nem mindig voltam elégedett, főleg mivel a szerelmi háromszöget sose kedveltem, de azért szerencsére sikerült kitisztulnia a képnek a végére.

A sztori. Jordan  nemcsak hogy az egyetlen lány a gimis focicsapatban, de ő a csapatkapitánya, és az összes fiú tiszteli és szereti őt. A lány imádja a focit, és mindent megtesz azért, hogy kihozza magából a legtöbbet, főleg mivel az egyetemen is ezzel akar foglalkozni. Anyukája, bátyja, a focicsapat tagjai, és legjobb barátja, Henry is támogatja őt ebben. Egyetlen ember a kivétel ebben, az édesapja. Hát igen, az elején nagyon haragudtam rá emiatt, de ahogy a történet folytatódott, egyre jobban megértettem a nézőpontját, és bizony sok mindenben igaza volt. Ennek ellenére azért úgy gondolom, hogy másként is viselkedett volna lányával.. Nos igen.. szóval ott tartottam, hogy Jordan a legjobb, és mindent megtesz, hogy bekerüljön az egyetemre. Ez egészen addig tart amíg meg nem jelenik az új diák a dögös Ty Green. Jordannak persze rögtön felkelti a figyelmét, és olyasmi történik vele, ami eddig soha, vágyik egy fiú után. De Ty teljesen összezavarja őt, hiszen bekerül a csapatba, és kiderül, hogy ő is nagyon jó, sőt... Szóval Jordan teljesen megzavarodik, mert egyrészt odavan a fiúért, másrészt viszont az újonnan kialakult szerelmi élete megzavarja őt az fociban. Ami elég nagy baj, hiszen neki a foci a mindene! 

Eredeti borító

A véleményem. Őszintén szólva odáig nagyon tetszett, amíg meg nem jelen Ty. Vagyis, jó ő is tetszett, mármint az ahogy az írónő leírta őt. (valljuk be elég szexi srác) De aztán ahogy egyre jobban "megismertem" valahogy nem tetszett a viselkedése. Az hogy kb. egy hét után már odavolt Jordanért, az teljesen kiakasztott. Utálom az ilyet, soha nem is hittem ebben. Aztán ott volt Jordan, aki szerintem túl hamar odaadta magát neki.. Ráadásul folyamatosan rossz döntéseket hozott, már ami a szerelmi életét illeti. Ami (vagyis inkább aki) számomra feldobta a történetet, az Henry volt. Na ő aztán igazán jó barát volt, és mindig kiállt a lány mellett. Végig látszott rajta, hogy mennyire odavan Jordanért. "- Nem tudom, számít-e - jegyezte meg apa csak úgy mellékesen  -de embert nem láttam még olyan gyorsan futni, ahogy Henry rohant 
hozzád, amikor megsérültél." Őszintén? Én már az elejétől kezdve neki szurkoltam :) Ja, és a vége? Ne mááár... Hogy lehet így befejezni? Azért örültem volna még plusz pár oldalnak a szerelmes párnak 

Értékelés: 5/3.5