Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint. Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá. Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat. Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány. Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.
De kezdjük az elején. Ugyebár amikor a Viharról írtam az értékelésemet, megemlítettem, hogy a végét kicsit befejezetlennek találtam, ami nem is lett volna olyan nagy gond, hiszen rögtön kézbe tudtam venni a folytatást, ami -gondoltam én - majd betölti a lyukakat. Hát nem így történt! Legalább is nem teljesen.. Becca apjával kapcsolatban azért megkaptam a várt válaszokat: kiderül, hogy ő is őrző, aki - habár nem akar ártani a fiúknak, és most már Beaccának - megkéri őket, hogy ne keltsenek feltűnést, nehogy újabb őrzőket küldjenek utánuk. És kb. ennyi volt Becca szerepe a könyvben. És mi van a Hunter szállal? Mert addig oké, hogy Chris megcsókolta, de én azért vártam némi magyarázatot, hogy megbeszélték-e a dolgokat vagy valami. Nekem egy kicsit valószínűtlennek tűnt az eleje, hiszem Hunter túl hamar félreállt (mintha nem csókolóztakaludtak volna együtt?), aztán Becca már hirtelen Chris párja, na nem mintha erről olyan sokat tudtam volna meg, hiszen elég rendesen háttérbe szorultak... Mondjuk Gabriel feltűnése után nem is csodálom. Komolyan, én tudom, hogy rengeteg hibája van, hogy túl önfejű, túl hamar lángra robban a dühe(hah), hogy állandóan beleköt mindenkibe, még a szeretteibe, de énegyszerűen nem tudok haragudni rá. Hiszen láthatjuk, hogy mekkora harc dúl a lelkében, hogy mennyire szereti a testvéreit, de egyszerűen nem tudja kimutatni az érzéseit, és hogy mennyire hiányzik neki Nick, aki teljesen másik irányba indul el az úton, amióta Quinnel találkozgat (erre inkább nem szólnék semmit)
Szóval itt van nekünk Gabriel Mercik, a rossz fiú, a menő kosaras, a tűz elem birtoklója, aki úgy érzi teljesen magára maradt... És itt jön a képbe Layne, aki első látásra egy "szürke egér" típusnak tűnik, a tipikus szorgalmas diáklány, aki szörnyű ruhákba jár, csak a tanulás érdekli. Na meg a kisöccse, Simon aki halláskárosult, ezért rengeteg bántalmazzák az iskolában. De ez hatalmas tévedés! Amikor ugyanis jobban megismertem a lányt, és belepillantottam az életébe, rájöttem, hogy mit miért tesz, és érez, és nagyot nőtt a szememben. De azért szerettem meg igazán, amit Gabrielért tett. Kiállt mellette, amikor senki más. Ráadásul, amikor Gabriel őt is el akarta taszítani, és szörnyűségeket vágott a fejéhez, akkor sem menekült el, sőt inkább ő is jól megmondta a magáét a fiúnak. És pontosan ettől olyan jó az ő párosuk, mert a látszat ellenére a természetük nagyon hasonlít: egyikük sem hagyja magát. Úgyhogy szép lassan kialakul az kapcsolatuk tele megpróbáltatásokkal, és a félelmeik legyőzésével.
Folytatódik a Merrick testvérek története, ezúttal Gabrielel az élen. Most őszintén? Gabriel Jött.Látott.És Tarolt. Ez a könyv sokkal, de sokkal jobb volt, mint az első rész. A szenvedélyes Gabriel minden szempontból felmúlta az öccsét, akiről nagyon hamar meg is feledkeztem.. Laynet is elég gyorsan megkedveltem, jobb karakternek könyveltem el, mint amilyen Becca volt. A történet izgalmas, tüzes (hah) két értékes főszereplővel, aki nem hagyták, hogy egy percig is unatkozzak.
De kezdjük az elején. Ugyebár amikor a Viharról írtam az értékelésemet, megemlítettem, hogy a végét kicsit befejezetlennek találtam, ami nem is lett volna olyan nagy gond, hiszen rögtön kézbe tudtam venni a folytatást, ami -gondoltam én - majd betölti a lyukakat. Hát nem így történt! Legalább is nem teljesen.. Becca apjával kapcsolatban azért megkaptam a várt válaszokat: kiderül, hogy ő is őrző, aki - habár nem akar ártani a fiúknak, és most már Beaccának - megkéri őket, hogy ne keltsenek feltűnést, nehogy újabb őrzőket küldjenek utánuk. És kb. ennyi volt Becca szerepe a könyvben. És mi van a Hunter szállal? Mert addig oké, hogy Chris megcsókolta, de én azért vártam némi magyarázatot, hogy megbeszélték-e a dolgokat vagy valami. Nekem egy kicsit valószínűtlennek tűnt az eleje, hiszem Hunter túl hamar félreállt (mintha nem csókolóztakaludtak volna együtt?), aztán Becca már hirtelen Chris párja, na nem mintha erről olyan sokat tudtam volna meg, hiszen elég rendesen háttérbe szorultak... Mondjuk Gabriel feltűnése után nem is csodálom. Komolyan, én tudom, hogy rengeteg hibája van, hogy túl önfejű, túl hamar lángra robban a dühe(hah), hogy állandóan beleköt mindenkibe, még a szeretteibe, de énegyszerűen nem tudok haragudni rá. Hiszen láthatjuk, hogy mekkora harc dúl a lelkében, hogy mennyire szereti a testvéreit, de egyszerűen nem tudja kimutatni az érzéseit, és hogy mennyire hiányzik neki Nick, aki teljesen másik irányba indul el az úton, amióta Quinnel találkozgat (erre inkább nem szólnék semmit)
Szóval itt van nekünk Gabriel Mercik, a rossz fiú, a menő kosaras, a tűz elem birtoklója, aki úgy érzi teljesen magára maradt... És itt jön a képbe Layne, aki első látásra egy "szürke egér" típusnak tűnik, a tipikus szorgalmas diáklány, aki szörnyű ruhákba jár, csak a tanulás érdekli. Na meg a kisöccse, Simon aki halláskárosult, ezért rengeteg bántalmazzák az iskolában. De ez hatalmas tévedés! Amikor ugyanis jobban megismertem a lányt, és belepillantottam az életébe, rájöttem, hogy mit miért tesz, és érez, és nagyot nőtt a szememben. De azért szerettem meg igazán, amit Gabrielért tett. Kiállt mellette, amikor senki más. Ráadásul, amikor Gabriel őt is el akarta taszítani, és szörnyűségeket vágott a fejéhez, akkor sem menekült el, sőt inkább ő is jól megmondta a magáét a fiúnak. És pontosan ettől olyan jó az ő párosuk, mert a látszat ellenére a természetük nagyon hasonlít: egyikük sem hagyja magát. Úgyhogy szép lassan kialakul az kapcsolatuk tele megpróbáltatásokkal, és a félelmeik legyőzésével.
Ahogy azt már mondtam, Gabriel sokkal jobban a szívemhez nőtt, mint annak idején Chris. Nagyon sajnáltam az elején, amikor úgy összekapott az ikertestvérével, hiszen ő úgy érezte, hogy csak Nick érti meg. Aztán az összeveszésük után eltávolodnak egymástól, míg a végén teljesen kirekesztettnek érzi magát a családból. És ekkor lép a színre Hunter, aki arra ösztönzi a fiút, hogy a mostanában elég gyakori tűzeseteknél legyen jelen, egyrészt hogy gyakorolni tudja az erejét, másrészt, hogy kimentse a bent rekedetteket. Ez egészen jól is megy, addig ameddig nem Maga Gabriel lesz a gyújtogatások fő gyanúsítottja. És itt ki is jelenthetem, hogy ha ez első részben kedveltem is Huntert, hát itt megváltozott, szinte idegesített a jelenléte. Állandóan Gabriel után járt, és csak a bajba keverte. Nem nevezném túl jó barátnak. És ha már a szereplőknél tartunk nem hagyhatom szó nélkül az örök kedvencemet Michaelt. Még mindig imádom. Az ahogyan mindent feladva próbál a tesóin segíteni, szerintem minden lány szívét megdobogtatja. Egyébként övé az ötödik rész, a Sacrifice, amit megelőz Nick, és Hunter(?) története. Azt mondanám megéri várni.
Amit még nem hagyhatok szó nélkül az Simon, és az iskolai bántalmazás szörnyűségei. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Amerikában ennyire durván bánjanak a középiskolások egymással. Csak azért mert valaki egy kicsit más. Ez már nem az első eset, hogy ilyen durva cselekményt szőnek bele egy könyvbe, és gondolom ez nem csak az írói fantázia szüleménye. Nyilván ahol több százan vagy ezren járnak egy iskolába a nagy számok törtvénye alapján, ott több is az esélye az ilyesfajta dolgokra, de én mindig elszörnyülködök, amikor ezekről olvasok, vagy látok egy filmet. Nem tudom elhinni, hogy a tizenéves fiataloknak ilyen dolgok járnak a fejükben, ráadásul még élvezik is. Mégis miféle felnőttek lesznek az ilyen emberekből?
Összességében azt mondanám, hogyha tetszett az első rész, akkor mindképpen folyatnod kell, de ha nem akkor is, mert ez csak jobb lehet!
Értékelés:5/4.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése