A hetekben olvastam el Jeaniene Frost Cat és Bones sorozatából öt részt - kiegészítve Spade és Denise történetével - és mivel nagyon gyorsan haladtam az olvasással, úgy döntöttem, hogy egybe fogom véleményezni a sorozatot. Annyit azért leszögeznék, hogy nem gondoltam volna, hogy valaha még ennyire meg fogok szeretni egy vámpírokról szóló történetet, mert hát manapság, ha a laikusok meghallják, hogy egy vámpíros könyvről van szó, rögtön a Twiligth jut eszükbe róla 
Most inkább nem mennék végig azon, hogy mi történt az 5 könyvben, de nagyjából azért felvázolnám az alaptörténetet. Tehát Cat 16 éves korában rájön, hogy félig ember, félig vámpír, mivel az édesanyját fiatalkorában megerőszakolta egy vámpír. Anyukája ezek után azzal tömi a fejét, hogy minden vámpír velejéig gonosz, és ezért neki kell irtani őket. Cat, miután felismeri, hogy erősebb és gyorsabb a többi embernél, úgy dönt beváltja édesanyja akaratát, és elkezdi megölni őket. Mivel különleges tehetsége van ahhoz, hogy megérezze ki a vámpír, könnyen megy neki. Ez egészen addig zajlik így, amíg nem találkozik egy mester vámpírral, aki nem a bevált módszer szerint cselekszik, és ezzel teljesen össze is zavarja a lányt. A vámpír - Bones - kihasználja ezt, elrabolja, és kiszedi belőle (nem túl kedves eszközökkel), hogy ki vagy mi ő. Miután kiderül, hogy Cat igazat mond a kilétéről, Bones egy alkut ajánl neki, hogy ezután együtt vadásszanak bizonyos vámpírokra. Mert mint kiderül, Cat édesanyjának állításával szemben nem minden vámpír gonosz, abban a társadalomban is vannak ugyanolyan rosszak vagy jók, mint ahogyan az emberek között. Ez a nagy tanulság a lány számára, amit el kell fogadnia, és ezek az előítéletek végigkísérik őt szinte az egész sorozaton.
"– Mi a teljes neved? Persze tudom, de szeretném a te szádból hallani. – Catherine Cathleen Crawfield. De hívhatsz Cat-nek – mosolyodtam el, hisz mindig ugyanúgy szólított. – Azt hiszem, maradok a Cicuskánál – mosolygott vissza. A feszültség enyhült. – Ez jutott eszembe rólad, amikor először találkoztunk. Egy dühös, elszánt, bátor kismacska. És nagy ritkán olyan aranyos is tudsz lenni."
Nyilvánvalóan az elején nem igazán jön ki túl jól a vámpír és a félvér, hiszen Bones kíméletlenül edzi őt mint fizikailag, mint szellemileg. Ezek a jelenetek bizony igazán vicces szópárbajokat jelentenek főszereplők között. Persze a korai ellenszenv egy idő után átalakul valami mássá, amit Cat nagyon nehezen fogad el, hiszen 16 éves kora óta úgy gondolta, hogy a vámpírok szörnyetegek, és nehezére esik elfogadnia az ellenkezőjét, és szembenézni az igazsággal.. és az anyjával! "Az egyik legbátrabb ember vagy, akivel valaha is találkoztam, mégis halálra rémülsz a saját anyádtól. Hát nem látod? Nem engem rejtegetsz a szekrényben, hanem önmagadat!"
A bejegyzésem elején említettem, hogy milyen fontos, hogy a karakterek szerethetőek legyenek. Hát itt sikerült. Cat számomra telitalálat volt. Sajnos sokszor történik meg, hogy egy jó könyvet elrontanak a főszeplő lány hisztis, döntésképtelen, határozatlan karakterével. Cat szerencsére ezeknek éppen az ellenkezője volt. Ő inkább választotta a nehéz utat, mint hogy visszaforduljon. Az elején -habár már több vámpírt is megölt - még inkább zöldfülűnek számított, hiszen Bones is elég hamar össze tudta zavarni. De miután a vámpír megedzette őt, egyre erősebé válik, és ahogy minél több kalandba és ellenségebe ütköznek, úgy emelkedik fel a vámpír énje is. Ja, és amit majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy Cat vörös hajú. Ez azért fontos, mert megfigyeltem a könyveknél, hogy a vörös hajú lányok nekem mindig szimpatikusabbak. Valahogy ők mindig erős személyiséggel rendelkeznek... Bones pedig.. ha létezik tökéletes férfi, akkor ő az. Egy több száz éves hatalmas mestervámpír, aki habár tud igazán kegyetlen is lenni, valahogy mégse lehet rá haragudni. Kettejük között állandóan érezhető a feszültség és a szenvedély, hasonlóan makacs természetük és humoros összeszólalkozásuk rengetegszer megnevettek az olvasás során. De persze amikor a dolgok komolyra fordulnak, akkor is mindig számíthatnak egymásra.
És nem csak ők teszik ezeket a könyveket olyan nagyszerűvé, hanem a mellékszereplők is. Spade, Bones talán legjobb barátja (akinek a közös története Desnise-el Az első vércsepp is hasonlóan megér egy misét), Ian, aki átváltoztatta őket, és Mencheres, aki talán leghatalmasabb vámpír a világon, és persze a személyes kedvencem Vlad, igen jól látod, Drakula életnagyságban!!
"– Én nem szexet akarok. Csak éppen nagyon régen nem aludtam már olyan nő mellett, aki igazán jelentett számomra valamit. – Aha. Jó. – Pizsamaparti Drakulával? Végül is miért ne? – Oké, de horkolni szoktam. Vlad elvigyorodott. – Már egy hete vagyok veled egy fedél alatt, úgyhogy tudom."
Ahogy haladtam a könyvekkel, mindig azt hittem, hogy ó a következő már nem lesz ilyen jó, de aztán tévedtem: Jeaniene egyszerűen nem tud unalmas történetet írni. Annak ellenére, hogy minden könyvben legyőznek egy "gonoszt", és mindig jön egy újabb, mégis a következő rész ismét tud újat mutatni. Nem tudom miért - talán Cat fanyar humora, vagy a két főszereplő közötti folyamatos izzás, esetleg Bones szexisége khm.. erős karaktere miatt.. Tényleg nem tudom. Csak annyit vettem észre, hogy képtelen voltam letenni..
Értékelés:5/5*
A magyar és külföldi borítók. Véleményem szerint a külföldiek sokkal jobban sikerültek, főként az első résznél, ott a legszörnyűbb a hazai borító. Lehet erre rájött a kiadó is, mert az utolsó kettő már ugyanaz maradt.
Félúton a sírhoz
Síri csendben
Sírig hű szerelmed
Értékelés:5/5*
A magyar és külföldi borítók. Véleményem szerint a külföldiek sokkal jobban sikerültek, főként az első résznél, ott a legszörnyűbb a hazai borító. Lehet erre rájött a kiadó is, mert az utolsó kettő már ugyanaz maradt.
Félúton a sírhoz
Síri csendben
Sírig hű szerelmed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése