Cecelia Ahern - A szerelem kézikönyve

Mit tennél, ha a sors őrangyalnak rendelt volna valaki mellé? Mit tennél, ha két hét alatt kellene bebizonyítanod neki, hogy az élet szép? Megtanítani a szerelemre – és az élet szeretetére. Adam Basil és Christine Rose a sors kegye által különös helyzetben találkoznak, és ez a találkozás mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Adam éppen egy dublini híd pereméről készül a mélybe ugrani, mikor a lány arra téved. Christine megpróbálja lebeszélni az öngyilkosságról, végső elkeseredésében alkut köt vele; a férfi 35-ik születésnapja előtt a lány bebizonyítja, hogy az élet szép és élni érdemes. Christine veszélyes úton vezeti Adam-ot, fogy az idő, és a romantikus esték, vad kicsapongások és a rég elfeledett vagy feladott álmok megvalósulása egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Christine úgy érzi, Adam nem csak az újra megtalált életkedvből merít energiát, hanem a szerelemből is… A romantikus, sokszor torokszorító és fergetegesen humoros regény Cecelia Ahern eddigi legjobbja, valódi életigenlő könyv azoknak, akik hisznek a szeretet megváltó erejében. 

Ez volt a második könyv, amit az írónőtől olvastam, - az Ahol a szivárvány véget ér mellett, ami azóta az egyik nagy kedvencem - és szerencsére nem kellett csalódnom. Nagyon szeretem Cecelia stílusát, mert megvan benne minden, ami számomra fontos: a romantikus szál, a tanulság és persze a humor. Annak ellenére, hogy a témája nem mondható éppen könnyednek - hiszen mégis csak az öngyilkosságról akarja lebeszélni Christine Adamot - egyáltalán nem érzetem nyomasztónak a történetet, és valahogy sikerült az írónőnek leszűrni a tanulságot anélkül, hogy közben ezzel ne ártson senkinek, sőt még némi humort is bele tudott csempészni a mondanivalójába. Különösen tetszett a könyv címe és történet közötti összefüggés (ezt most nem lőném le :) )

A főszereplőnk, Christine élete fordulóponthoz ért, ugyanis rájött, hogy a házassága romokban hever, és el akarja hagyni a férjét. Miközben ezen búslakodva járja Dublin utcáit, betéved egy házba, ahol éppen egy férfi próbál öngyilkosságot elkövetni. A lány megpróbálja lebeszélni Simont, és ez majdnem sikerül is neki, de a férfi végül mégis meghúzza ravaszt. Az  emiatt érzett kudarc nagy hatással lesz az élete további részére. Többek között akkor is, amikor néhány hét múlva találkozik Adammel, aki éppen Dublin egyik hídjáról készül leugrani. Christine persze ismét akcióba lendül, és megpróbál segíteni a férfinak, végső elkeseredettségében, ráveszi, hogy ha a 35. szülinapjáig bebizonyítja neki, hogy érdemes élni, akkor nem ugrik le. És itt kezdődik Adam és Christine közös története. 

Christine az örök optimista mindent megtesz, azért, hogy kihozza Adamet ebből a mély depresszióból, erre azonban csak két hete van. Ahogy egyre jobban haladunk, úgy ismerjük és értjük meg a lány érzéseit és tetteit. Adam gondjai mellett meg kell küzdenie volt férjével Barry-vel is, aki feladatának érzi, hogy állandó telefonhívásaival és barátai zaklatásával tönkretegye az életét. Nem könnyű a helyzete, hiszen Adam problémája nagyon súlyos, és a férfi nem hajlandó szakszerű segítséget kérni. Aztán ahogy telik az idő, és a nap minden percét együtt kell tölteniük, akarva-akaratlanul is egyre közelebb kerül egymáshoz a két főszereplő. Ráadásul ahogy közeledik Christine a céljához, úgy egyre jobban érzi azt, hogy talán neki nagyobb szüksége van Admara, mint fordítva...

"Magáról mintázták a Micimackó szamarát."

Christine-t nagyon megkedveltem a maga álmodozó mivoltával és pozitív hozzáállásával, ahogy mindent bevetve, és a saját gondjait félretéve próbál segíteni Adamen. És a Hogyan? könyveivel mindig megnevettetett. Bezony, Christine minden problémára talál egy Hogyan? könyvet, amik persze nem éppen a legjobb tanácsadók, de az biztos, hogy mindig humorral fűszerezték a történetet. Christine tökéletes orvosság Adam számára, bájos természetével, szeleburdiságával és kislányos naivságával mindig mosolyt csalt a férfi arcára. És persze az enyémre is. "Maga… – nézett rám vidám arccal, eleven tekintettel. – Maga az orvosság. Magát kellene felírni depresszióra." Adam nagy tanulság volt számomra. Bizonyítja, hogy az ember lehet bármilyen vonzó vagy sikeres, de mégis egy pillanat alatt elveszíthet mindent, és érezheti magát a gödör alján. És Cecelia azt is megtanította, hogy ha csak egy ember van melletted, aki segít neked, az éppen elég ahhoz, hogy minden rendben legyen. 

Éppen jókor jött ez a könyv, mert szükségem volt rá, hogy egy kicsit valami megmelengesse a szívemet. És valóban talán kiszámítható a történet befejezése, de úgy gondolom, hogy nem is vége volt a lényeg, inkább az odavezető rögös út, a megható gondolatokkal, az újabb és újabb megoldásra váró problémákkal. A könyv Chrstine és Adam édes és kedves közös pillanataival, a tanulságokkal az életről, családról, szerelemről mind-mind tökéletes gyógyír arra, ha egy kicsit elveszettnek érzed magad.

Ha’penny Híd

Értékelés: 5/4.5

Idézetek:

"Pedig ez a fájdalom sem tarthat örökké. Talán egész hátralévő életében viseli a sebeket, sosem felejti el, mi történt, és ez mostantól minden döntésére kihat majd, de ahol fájdalom van, ott gyógyulás is – a magányból új kapcsolatok szövődnek, az elutasítás új lehetőségeket nyit meg. Ez is csak egy pillanat, a pillanatok pedig elmúlnak. Csak túl kell élni őket, hogy továbbjussunk a következőkre."

"Az életünk folyton változó pillanatok sorozata, amelyek olyanok, mint a gondolataink: hol pozitívak, hol negatívak. S bár az emberi természet része, hogy szeretünk elidőzni ezeknél, mint oly sok ösztönös késztetés, ez is értelmetlen. Nem érdemes hagyni, hogy egyetlen gondolat is megszállva tartsa az elménket, mert a gondolatok jönnek-mennek, akár a vendégek, vagy az érdekbarátok. Alig érkeznek meg, máris elhagyatnak, és akármilyen hosszú időbe telik megjönniük, végül úgyis elillannak. A pillanataink értékesek, akár hosszúra nyúlnak, akár elmúlnak egy szemvillanás alatt, hisz oly sok minden tehetnek: megváltoztathatják a gondolkodásunkat, megmenthetik az életünket – és még az igaz szerelemmel is megajándékozhatnak."