Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…
Hűhha. Keresnem kell a megfelelő szavakat, hogy le tudjam írni mekkora hatással volt rám ez a könyv. Ugyanis rég olvastam már olyan történetet, ami ennyire lenyűgözött volna. Biztos vagyok benne, hogy voltak hibái, de én nem nagyon vettem őket észre, mert annyira magával ragadott. Nyilván nem én leszek az első, sem az utolsó, aki megemlíti, hogy a történet bizonyos részei, mintha ismerősek lettek volna máshonnan. De ez a méregkóstolós dolog szerintem annyira jó ötlet volt, hogy elnéztem efelett a "vétség" fölött.
Nagyon megörültem, hogy végre nem egy apasimindentviszezértalánynakelénzzükhogy.. könyvet olvastam, itt ugyanis Yelenát én már az első oldaltól megkedveltem. Ahogy a sztorit is. A lány ugyanis már egy éve börtönben ül, mivel meggyilkolta a szörnyeteg Reyardot. Abba inkább nem mennék bele, hogy Yelena miért ölte meg a férfit, de maradjunk annyiban, hogy eljön az a pont, amikor már nem sajnáljuk az illetőt. 1 év után azonban eljönérte Valek, aki lehetőséget kínál neki: vagy felakasztják, vagy pedig elvállalja, hogy ő lesz a parancsnok ételkóstolója. Yelena persze a második lehetőséget választja, de ez nem olyan egyszerű feladat, hiszen ki kell tanulnia a mérgek ismeretét. És ebben lesz a segítsége Valek. Valek pedig... hm a kegyetlen orgyilkos, aki mindent megtenne a Parancsnokért.
És ha már említettem a Parancsnokot. Kicsit disztópikusnak tűnt a könyv műfaja, ahol a kegyetlen királyt leváltatták, és helyébe a Parancsnok lett az uralkodó. Az ixiai vezető a Viselkedési kódex alapján hozza döntéseit. A ruházat, a harci eszközök és egyéb információk tudatában én inkább a középkorra tenném a történetet. A fantasy jelleg pedig a mágusoknak és szellemeknek tudható be. De erről ennél többet nem árulnék el.
Ahogy azt az elején említettem végre megismerhettem egy olyan női karaktert, aki hamar a szívemhez nőtt. Yelena kitartó, okos és találékony, aki a szörnyűségek ellenére még mindig erős és bátor tudott maradni. Kezdeti magánya és bizonytalansága is fokozatosan csökken, ahogyan barátokra és szövetségesekre talál. Mivel a mérgeken kívül más veszélyek is leselkednek rá, kitanulja az önvédelmet és a kemény harcot is. Talán pont azért, mert annyira megkedveltem Yelenát és a történetét, nem zavart annyira, hogy a szerelmi szál csak kevésbé van jelen. Yelena és Valek kapcsolata az bizalmatlanból a szövetségesesen és baráton túl csak nagyon lassan alakul ki. Valek, akit talán az elején nem is kedveltem annyira, hiszen csak hidegvérű orgyilkost láttam, aki csak a dolgát végzi a Parancsnok védelmében. Nem mutat semmiféle érzelmet Yelena és mások iránt sem. Persze ahogyan halad a történet, úgy nyílik meg egyre jobban, de azért az írónő hagyott némi titokzatosságot a jövőre nézve is.
A könyv egyébként a Study sorozatnak az első része volt, de ennek ellenére azért a történet egészen lezárt lett. Nyilvánvalóan még várnak Yelenára további bonyodalmak, de egyenlőre én meg vagyok elégedve a mostani állapottal, örülök, hogy nem olyan kacifántosan lett vége, hogy remegve várjam a következő részt.
Számomra mind a történet, mind a szereplők kiválóak voltak, úgyhogy én mindenképpen ajánlom bárkinek :)
Értékelés: 5/5*
Külföldi borítók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése