
Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…
Az Opposition-nel elbúcsúztam az egyik kedvenc, vagy talán a legkedvencebb sorozatomtól, így 5 könyv után mondhatni lezárult egy korszak az életemben. Ez egyrészt nagyon rossz érzés, hiszen annyira megszerettem már a szereplőket, a makacs Katyt az ő egyedi humorával, és hát khm Daemont, aki nos... Daemon Black, úgy érzem, hogy ennyi könyv után már nem kell magyarázkodnom :D Másrészt viszont a történet végével megszállt egyfajta nyugalom, hogy nem lesz több harc és szenvedés, Katy és Daemon lezárt egy olyan szakaszt, amit szerintem sosem felejtek el. Hiszen mégis csak 5 csodás könyvről van szó, amik szerintem a létező összes érzelmet kihozták belőlem, volt hogy egyik percről lapról a másikra: sírtam, nevettem, izgultam, dühös voltam, megszakadt a szívem vagy éppen együtt küzdöttem, harcoltam a szereplőkkel.

Az Opposition tehát azzal folytatódik, hogy megjelent a hatalmas luxen invázió a Földön, és bizony nem jó szándékkal. Előbb-utóbb újra összeáll a csapat: Daemon és Katy, Dawson és Beth, Dee és Archer.., ja és ne feledkezzünk meg Luc-ról sem, aki poénos beszólásaival az egyik kedvencemmé vált. (Bocsi, ha idegesítő, hogy mindenkiről kedvencként beszélek, de tényleg nagyon nehéz különválasztani a szereplőket, mindenki külön egyéniség, akik a sorozat alatt valamiért a szívemhez nőttek). Ha eddig azt gondolták, hogy már sok mindenen keresztülmentek, akkor hatalmasat tévedtek. Újabb küzdelmek és veszteségek várnak főszereplőinkre, elérkezik -ahogy az a befejező könyvekhez illik - a végső összecsapás.
Ha volt bármi is, amit az Originben hiányoltam, itt most minden szempontból kielégült a könyvmoly énem. Hiszen az írónő még ennyi könyv után is úgy tudta megírni ezt a történetet, hogy tövig lerágjam a körmeimet közben, és amikor már nem számítanék rá, jött valami hatalmas csavar. Úgy érzem, hogy ebben a részben visszakaptuk a jól ismert Daemont, a tipikus beszólásaival, és olyanfajta önteltséggel, ami csak neki áll jól. Azt hiszem most kevésbé volt érzelgős. Katy pedig örök - kitartásával, humorával, és amit sosem felejthetünk el hatalmas könyvimádatával :)
"A Katy Kattant Könyvkuckója újra él."

Értékelés:5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése