„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2015. június 7., vasárnap

Könyvhét 2015 - Élménybeszámoló


Idén végre én is eljutottam a Könyvhétre, aminek azért is örültem nagyon, mert ez volt az első nagyobb könyves esemény, amin részt vettem. Sajnos áprilisban  a Könyvfesztiválra nem tudtam elmenni, de úgy érzem, hogy most itt mindent bepótoltam. Találkoztam sok íróval, sikerült rengeteg könyvet dedikáltatnom, fényképezkedtem... szóval végeredményben nagyon-nagyon jól éreztem magam. A nap végre a nagy meleg és a hosszú utazás miatt azért elég rendesen elfáradtam, de egyáltalán nem panaszkodom, mert teljes mértékben megérte.


Könyvheti beszerzések
Kezdjük az elején. Reggel már rögtön egy akadályba ütköztünk a barátnőmmel, mert nem volt már helyjegy arra vonatra, amit kinéztünk (igen tudom szörnyű a szervezőképességem), ezért egy órával később indultunk. Pestre olyan háromnegyed 11 körül értünk fel, úgyhogy tettünk egy gyorsabb kört a Vörösmarty téren, és elmentünk ebédelni. Úgyhogy az igazi nap csak délután kezdődött el :) Egyébként azt megjegyezném, hogy teljesen elámultam azon, hogy milyen nagy, és  sok kiadó volt a Vörösmarty téren, őszintén bevallom, hogy több kiadóval itt találkoztam először.


Elsőként a Móra kiadónál kezdtem, ahol rögtön lecsaptam a két új Marni könyvre, amikhez gyönyörűséges könyvjelzőket kaptam, hogy majd később legyen mit dedikáltatni. Utána ellátogattam a Ciceró standjához, ahol a Hazudósokat szereztem be, és ahol szintén több könyvjelzővel gazdagodtam. Ezek után lecsaptam a Könyvmolyképzőre. Na itt költöttem el a legtöbb pénzt, ahogy a barátnőm mondta is -"felvásároltam egy egész könyvesboltot", persze ez inkább csak neki volt olyan furcsa, szerintem voltak ott mások, akik sokkal több mindent vettek :D


És mivel már két óra volt, megérkezett Tavi Kata is, aki aláírta nekem mindkét könyvét, és egy közös fotóra sikerült megkérem. És ha már itt tartunk: azt már említettem, hogy viszonylag messziről érkeztem, jól megpakolva, hiszen otthonról elhoztam a dedikálásra váló könyveimet. Úgyhogy a vásárolt és a vitt könyveim együtt megfeleltek egy jó kis egész napos súlyemeléses gyakorlatnak :D Tavi Kata után mentünk még néhány kört a barátnőmmel, nagy nehezen sikerült megtalálnom a legújabb kiadó a WOW standját. Náluk a Szívatás volt az a könyv, amit mindenképpen meg akartam venni.. Aztán ismét eltelt egy óra (egyébként nagyon hamar ment az idő, hát ugye ahogy mondani szokták, ha az ember jól érzi magát...), és visszatértünk a KMK standjához, ahol Kemese Fanni és Helena Silence dedikálta a könyveimet (vagy az ő könyveit?) Mindketten nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, Fanni ismét nagyon kreatív volt, és rajzolt is az aláírás mellé. Mondanom semmi kell, hogy tőlük is nagyon szép könyvjelzőket kaptam, végre megvan a teljes Fanni és Helena gyűjteményem :) Utána sikerült megtalálnom a Főnix kiadó helyét is - egyébként a kereséssel nagy gondban voltunk, pedig az információs pultnál  kaptunk listát és térképet a kiadók standjaikról... Amikor odaértünk, pont A. M. Aranth dedikált, úgyhogy oda is adtam neki a Dobszó a ködben könyvemet. Azt megjegyezném, hogy tőle kaptam a "legszebb szavakat", ő aztán tényleg nagyon találékony volt :)


Ezután elérkezett a nap fénypontja, Marniii: Ő 4-kor dedikált, de fél 4-kor pont arra jártunk a barátnőmmel, még szerencse, hiszen már akkor is állt a sor rendesen. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy inkább maradunk. Most mit mondjak, másfél órán keresztül álltunk sorba, de nagyon megérte. Annyira aranyos volt, végig mosolyogta az egészet, mindenkit megölelt, és képeket csinált. Ez szintén nagyon vicces volt, hiszen mindenkitől megkérdezte, hogy most akarunk-e egy "crazy" képet, ahol mindenféle vicces arcot vágott/vágtunk. Szóval ez nem ámítás, tényleg nagyon jó fej volt :D A pólója is nagyon király volt, a könyveit ábrázolta. Egyébként hozott magával egy sálat is, amit, mi a rajongók aláírhattunk, persze nem hagyhattam ki, és (jó randán) aláírtam a "blogger nevemmel":) Ezután már tényleg mentünk haza, hiszen mindketten kipurcantunk, és így is volt fél 10 mire hazaértünk

Marnii
Én is aláírtam Marni sálját

Ezt a napot biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni, főleg hogy számomra ez volt az első :D Nagyon jól éreztem magam, és szerintem a barátnőm is, annak ellenére, hogy ő "csak" kísérő volt. De mivel mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, ő is hamar belerázkódott a dolgokba. Sokat nevettünk (főleg Marninál), azért ettünk-ittunk is, ő fényképezett, én bevásároltam, rengeteg szépséges könyvvel, könyvjelzővel és egyéb könyvvel kapcsolatos csecsebecsével tértem haza, úgyhogy azt kell mondanom, hogy sikeres napot zártunk. Jövőre is mindenképp szeretnék elmenni :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése