Jodi Picoult - Szívtől szívig

E bravúros fordulatokkal tarkított, megindító regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának. A kisvárosias New Hampshire államban e szándéka, és a személye körül kialakuló legendák alaposan felborzolják a kedélyeket. Egy talpraesett jogásznő és egy fiatal katolikus pap mégis a férfi ügye mellé áll – miközben az események hatására mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.

A népszerű írónő, a Nővérem húga és a Tizenkilenc perc szerzője, e kötetében is rendkívüli érzékenységgel foglalkozik olyan kényes témákkal, mint a szervadományozás, a halálbüntetés és a vallásos meggyőződés. A könyv több héten keresztül vezette a New York Times bestseller-listáját.

Ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam. Eddig a Nővérem húga történetét ismertem, amit csak filmen láttam, úgyhogy gondoltam előre, hogy nem éppen egy könnyed könyvet fogok olvasni. Igazam is lett. Már a könyv fülszövegéből kiderül, hogy az írónő egy nagyon nehéz témát dolgoz fel. A halálbüntetés is azok közé a témák közé tartozik, amiről az emberek nagyon megosztóan gondolkodnak, de az biztos, hogy mindenkinek van véleménye. A könyvből kiderül, hogy még egy olyan szabad országban, mint amilyen Amerika, is nehéz igazságot tenni, és rájönni, hogy mi a helyes döntés. 

A történet New Hampshire államban játszódik, ahol habár a törvény engedélyezi a halálbüntetést, mégis mivel már évtizedek óta nem volt rá példa, nem könnyű meghozni az esküdtszéknek a döntést. Pedig látszólag egyszerű: van egy férfi, Shay, aki beáll egy családhoz dolgozni, egy napon azonban minden magyarázat nélkül megöli June férjét és kislányát. Ez tipikusan olyan eset, amit szinte naponta látunk a híradóban, amin megrökönyödünk, együtt érzünk a nővel, aki elvesztette imádott férjét és lányát, és amiről hirtelen felindulásból - és kevés információ lévén - mi is azt mondanánk, hogy megérdemli a halált. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy az áldozat egy rendőr és egy kislány volt. Ezeknek ellenére mégis az ügy mellé áll egy pap, és egy ügyvédnő, akik mindet megtesznek, hogy teljesüljön Shay utolsó kívánsága, azaz, hogy June második szívbeteg kislányának, Claire-nek adja szívét. 

,,– Ön mit tenne, ha hirtelen megkérdőjeleződne minden, amiben eddig hitt? – Tovább kérdeznék – mondta."

A történetet több ember szemszögéből ismerhetjük meg. Egyrészt ott van Michael atya, aki szerintem Shay mellett a legösszetettebb személyiség volt. Az ő vívódásai az ügy kapcsán álltak a sajátjaimhoz a legközelebb. A könyv során többféleképpen látta Shay-t: bűnösnek, csodatévőnek, bölcsnek vagy éppen áldozatnak. A végkifejlethez közeledvén értette meg egyre inkább, hogy ki is ez az ember valójában. Aztán ott volt Lucius, aki által a börtön körülményeit, illetve Shay különös tetteit ismerhettük meg. Maggie fejezetei felüdülés volt számomra, hiszen a súlyos döntések mellett szükség volt néhány könnyedebb, humorosabb gondolatokra is - ezeket kaptuk az ügyvédlánytól. Ráadásul egy halvány szerelmi szálat is belecsempészett a történetbe. Végül pedig June, egy anya fájdalmával. Egy olyan nő, akinek a fájdalma nem a hatalmas kiborulásokból és sírásokból volt érezhető, hanem aki csöndben, szinte érzéketlenül már csak azért élt, hogy második gyermekét életben tartsa. 

Külföldi borító

Általában, amikor egy könyvről írok, mindig különböző karakterek jellemfejlődéséről beszélek. Most, miután elolvastam ezt a 440 oldalt, úgy érzetem, hogy én magam estem át ezen a fejlődésen. Az könyv elején nagyon haragudtam Shay-re - főként amikor June emlékeiről olvastam -, azért amiért tönkretette ezt a látszólag tökéletesének tűnő családot. Aztán ahogy haladtam az olvasással, jöttek a csodák: őszintén ezekhez a részekhez kicsit szkeptikusan álltam hozzá. Nem a sok vallási rész zavart a könyvben, mert úgy éreztem, hogy ezek még színesebbé tették a történetet, de főként Shay jellemét. A lényeg, hogy ezek a részek kellettek ahhoz, hogy a végén megértsük Shay minden cselekedetét. Aztán a vége felé, amikor kiderült a nagy titok, akkor tudtam csak igazán együtt érezni a férfival. Ennek a tanulsága az, hogy tényleg a teljes történetet kell ismerni, ahhoz hogy véleményt nyilvánítsunk valamiről, hogy ítélkezhessünk valami felett.

,,A világon mindig lesznek rossz dolgok. De a fény legyőzi a sötétséget. Minden alkalommal. A gyertya megvilágítja a sötétet, de a sötét nem sötétíti el a gyertyát."

A könyv olvasása során rengetegféle érzelem kavargott bennem, egyfajta hullámvasút érzésem volt, egyszer fent, egyszer lent. Elgondolkodtató, tanulságos volt, beleitta magát a gondolataimba, és mindig újabb és újabb kérdéseket vetett fel. Amikor úgy éreztem, hogy igen, ez az én véleményem is!, jött valaki, akinek gondolatai, érvelései ismét más útra terelte az érzéseimet. Nehéz egy ilyen súlyos témában szilárd véleményt alkotni az embernek, de az biztos, hogy ismerni kell a teljes történetet, ahhoz hogy ezt megpróbáljuk. Én örülök, hogy megismerhettem. 

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából olvashattam el. Köszönöm az élményt! :)

Értékelés: 5/4.5