Samantha Shannon - A Mímes Rend - Ünnepi bejegyzés

Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Sikerült nekem is befejezni a Csontszüret második részét. Még szerencse, hogy rögtön az első könyv után olvastam, hiszen pontosan ugyanúgy folytatódik a történet, ahol az előző abbamaradt. A metrón. Úgyhogy nem meglepő, hogy rögtön az első lapokon izgulhattam Paige-ért és a többi szökevényért. Azt már az elején le kell szögeznem, hogy beleszerettem A Mímes rendbe, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az egész két könyv alatt átélt történetbe. 

Az első kötethez képest (ahol inkább a Sheol I bemutatása volt a lényeg), most sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő arra, hogy jobban megismerjük a Hét Pecsét tagjait. Közöttük Jaxon Hallt, a Fehér Béklyózót, akiről ha eddig kétségeim voltak a személyét illetően, már tudom, hogy milyen ember. Csak önmaga és a hatalma érdekli, amit ha veszélyben érez, rögtön leveti a nyájas álarcát. Az I-4-es körzet többi látóját is jobban megismerhettem, mint Nicket, aki még mindig a legszimpatikusabb tagja a Hét Pecsétnek (Paige után természetesen), jó barátja Paignek, mindig számíthat rá a lány. Vagy éppen Danicát, aki habár megtartotta a nem éppen udvariasnak mondható modorát, de azért sikerült kellemeset csalódnom benne. Eliza képességének működésébe is jobban beleláthattam a könyv során, tehetsége vitathatatlan. Aki azonban még mindig rejtély maradt számomra, az Zeke volt. A fiú olvashatatlansága különlegessé teszi, egyenlőre visszahúzódó. 

Új szereplőknek sem volt híján a könyv. Új és furcsa karakteeke voltak ők, akiket nehezen tudtam kiismerni. Hiszen mondhatni senki sem az, akinek látszik. Aki kezdetben ütötte (szó szerint) Paige-t, kiderül, hogy a lány oldalán  áll, míg a kedves és nyájas szereplők inkább hátba szúrják őt. Az biztos, hogy az írónő nagyon jól bánik a tollával, a cselekmény fokozatosan indul be, de mégis a kisebb titkok feltárásával sikerül folyamatosan fenntartani a figyelmet, és tudja, hogy mikor kell egy-egy nagyobb fordulattal élnie... és akkor aztán tényleg lehetetlen abbahagyni az olvasást.

Paige karaktere egyre jobban erősödik a második könyv során is. Már nemcsak fizikailag, de lelkileg is készen áll arra, hogy vezető szerepbe bújjon, hogy ő legyen a Fekete Lepke. A képessége, az álomjárás is egyre könnyebben megy neki, a fejlesztésében ismét a Nagymester segít neki. A Nagymester... Természetesen ő sem maradhat ki a történetből. Én úgy éreztem, hogy túl sokat kellett várnom ahhoz, hogy feltűnjön a könyvben. Ez kb. a könyv felénél történt meg. Arcturus egyre többet fed fel érzéseiből, és múltjába is betekintést nyerhetünk, így jobban megismervén őt. Persze azért túlzásokba nem esett az írónő, hiszen még mindig megmaradt a rá jellemző távolságtartó és titokzatos személyiség is. De hát, azt hiszem pont ezért szeretjük! :)

Értékelés:5/5*

*A csodálatos képekért köszönet Lalának, aki megengedte, hogy kitegyem őket: http://thefourthorder.tumblr.com/post/129522419872/dear-lala-im-from-hungary-i-start-a-new-blog

Most pedig lássuk, hogy miért ünnepi ez a bejegyzés. Nem olyan régen ugyanis unalmamban elkezdtem számolgatni, hogy hány könyvértékelést írtam eddig. Kiderült, hogy - akkoriban - 90 felett jártam, szóval úgy döntöttem, hogy számon tartom őket. Talán most már sejthetiek, hogy azért ünnepelek, mert ez a 100. könyvértékelésem. Nem bejegyzés, hanem értékelés, bejegyzésből jóval több van, hiszen írogatok filmekről, tageket stb. A lényeg, hogy ezt mindenképpen közösen kell megünnepelni, és hogy is tehetnénk ezt másképp, mint egy nyereményjáték keretében. A játékot azért nem hirdetem meg most, mert még várom az utolsó darabkáját a csomagnak, nem akarok olyat ígérni, amit esetleg nem tudom betartani. De mindenképpen a hamarosan szón van a hangsúly :) 

Végül pedig a (számomra legizgalmasabb) hír, amit ígértem a Csontszüret sorozattal kapcsolatban.. Mivel nagyon a szívemhez nőtt a sorozat mindkét része, úgy döntöttem, hogy létrehozom az első magyar rajongói oldalt - már ha jól számoltam. A blogos oldal még nagyon kezdetleges, ezt nézzétek el nekem, de igyekszem minél több információval szolgálni a sorozat rajongóinak. Igazából még csak egy bejegyzést írtam a kezdetről, de emellett, ha jól körülnéztek, találtok infókat a könyvekről, szereplőkről és az írónőről is. Már facebookos oldalt is létrehoztam a rajongásom tárgyának, örülnék ha benéznétek oda is.

Íme a link az oldalhoz: http://boneseason.blogspot.hu/