Az éhezők viadala - A kiválasztott 2. rész - A film

Egyáltalán nem terveztem, hogy bejegyzést fogok írni a filmről, de tegnap este olyan nagy hatást gyakorolt rám, hogy egyszerűen nem mehetek el mellette szó nélkül. Már csak azért sem akartam, mert a Kiválasztott első része szörnyen unalmas volt, és szerintem felesleges volt kettészedni, de persze tudom, hogy ez dupla pénz és dupla élvezet - legalábbis a filmeseknek biztos, a nézők-rajongóknak már annyira nem.. Az egyetlen dolog, ami megmaradt bennem az előző részből, az Peeta volt a végén, akit elég durván őrültre sikerült megcsinálniuk.

Annak, aki nem olvasta a könyvet, egy kicsit spoileres lehet a bejegyzés, de talán annyira nem vészes! 

,,-Szeretsz? Igaz vagy nem igaz?
-Igaz"

Amit én nagyon szeretek Az éhezők viadala filmekben, hogy szerintem viszonylag könyvhűek. Ó persze lehet ezen vitatkozni, de én már letettem arról, hogy a filmeket összehasonlítsam a könyvekkel, inkább csak leülök, és próbálom élvezni, amit elém raknak. (na jó azért a nagyon durva eltérések kiáltanak azért, hogy megjegyezzük őket) Szerencsére most nem voltak ilyen problémáim, lehet ennek az is volt az oka, hogy nem mostanában olvastam ezt a könyvet. Persze a nagyobb eseményekre azért emlékeztem.

Miután Peeta-t - akinek átmosták az agyát, és Katnisst hibáztat mindenért - kimentették Snow kezei közül, a lány egyetlen célja a bosszú. Nem csoda, hogy hamar a frontra kerül, és csapatával - köztük Gale, Finnick, és igen, Peeta is - együtt indulnak a Kapitólium felé, hogy személyesen kapják el a zsarnokot.

A film ezen részei nagyon izgalmasak és sokszor félelmetesek voltak. A kérésemre nem 3D-ben néztük, aminek szerintem így utólag a többiek is örültek. A podok - ahogy a filmben nevezik őket - nagyon kegyetlenek, és mivel már régen olvastam a könyvet, nem emlékeztem a konkrétumokra. Annál a résznél borultam el először, mikor a szurokszerű folyadék akarta ellepni a katonákat. Ez a rész valahogy teljesen kiment a fejemből, nem számítottam rá. A többire viszont sajnos igen: a sok katona és családtag. Fogalmam sincs miért, de Finnickért itt is szorítottam, de sajnos a vége ugyanaz lett.

Én még így a harmadik, lezáró rész közben is azon gondolkodtam, hogy mennyire jó választás volt Jennifer Lawrence. Szerintem végig nagyon jól hozta Katnisst, pont annyira volt szerethető, mint a könyvben (azaz nem túlságosan). Az érzéketlensége, hogy ő nem akar semmilyen vezető lenni, csak békét és egyenlőséget, és ha ehhez harcolni kell, akkor hát harcol. Ahogy a két fiú között járt, az legalább annyira (ha nem jobban) idegesített, mint olvasásnál. Én őt mindig egy harcosnak, egy lázadónak tudtam elképzelni, éppen ezért volt furcsa az utolsó kép, ahogyan ült abban a sárga ruhában, ami nagyon nem passzolt hozzá, és aztán... Jól van, inkább nem lövöm le a poént, aki olvasta könyvet, úgyis tudja, aki nem, annak pedig hagyok egy kis izgalmat.

Amíg az első és második résznél sokszor azt éreztem, hogy ha nem olvastam volna a könyvet, akkor lehet nem érteném meg a filmet, és bizony sok olyan embernek kellett hozzámagyaráznom, aki valóban nem olvasta. Most viszont nagyon is átjött az egész számomra: az, hogy Katniss akármennyire is nem akart bábú lenni, a végén mégis csak az maradt, és nagyon jól megvilágították azt is, hogy ki az igazi zsarnok a történetben, és így talán nem is volt annyira megdöbbentő az a bizonyos végkifejlet. Legalábbis a többiek szavaiból ezt vettem ki.

Mivel a történetet ismertem, így nem állhattam meg, hogy ne kommenteljem végig az egészet, aminek nem mindenki örült túlságosan... A lényeg, hogy nekem nagyon tetszett ez a rész, volt néhány meglepetés is számomra, és szerintem pont annyira volt ütős a befejezés, mint annak idején a kezdet. És habár nekem a három rész közül ez a könyv tetszett a legkevésbé, mostanra beláttam tévedéseimet, és sikerült megbékélnem a befejezéssel. Ha most pontokat kellene osztanom, akkor biztosan ötöt adnék a befejező filmre. :)