„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2015. december 6., vasárnap

Cecelia Ahern - Évről évre


Az írónő megint azt teszi, amiért annyian szeretik: megindító e-novellájában az emberi érzések mélyére hatol, ezúttal egy karácsonyi mese formájában. Egy merengő karácsonyfadísz szemszögéből mutatja be egy család szentestéjét: az idősödő szülőket és civakodó felnőtt gyerekeiket, akik talán nem is tudják, hogy az együtt töltött ünnepek életük legértékesebb pillanatai. Évről évre.











Advent második vasárnapja van, ráadásul a Mikulás is ma látogatott meg, így egy kicsit megpróbálok egy kis ünnepi hangulatot teremteni a blogon Cecelia legújabb karácsonyi történetével.

Mivel nagyon szeretem Cecelia Ahern könyveit, hiszen mindig van valami mondanivalójuk, rögtön lecsaptam e karácsonyi novellájára. És habár valóban egy nagyon rövidke történetről van szó, valahogy mégis benne van az ünnep legfontosabb üzenete, a család fontossága. Ilyenkor összegyűlünk, és - talán az év csak ebben a három napjában - eszünkbe jutnak rég nem látott, távoli rokonok, vagy éppen testvérek, kuzinok, akik távol kerültek, ez idő tájt mégiscsak gondolunk rájuk, felvesszük velük a kapcsolatot, és emlékezünk a régi időkre. A történetet nem mindennapi szereplő mondja el nekünk, de nagyon találó volt így az ünnepek közeledtével. 


Amikor az ember ilyen történeteket olvas, amik az életről szólnak, akarva-akaratlanul levetíti a sajátjára. Én szerencsésnek tudhatom magam, hogy családommal tölthetem a karácsonyt, habár azért észreveszem, hogy évről évre nálunk is változnak a hagyományok. A nővérem elköltözött, és talán az idei lesz az utolsó közös szentesténk, hiszen jövőre ők is családot tervezne a párjával. Ahogy múlnak az évek, mi is mindig beszéljük a barátnőinkkel, hogy mennyi miden változik. Az iskolás évek elmúltak, már mindenki dolgozik, és habár sokszor tervezgetünk, valahogy mindig egyre kevesebbszer jön össze egy-egy találkozó. A lényeg, hogy legalább karácsonykor mindig összejövünk, ajándékozunk, beszélgetünk, és ismerjük egymást még mindig annyira, hogy örömet tudjunk szerezni egymásnak.

Ezt a könyvet tehát mindenkinek el kellene olvasnia, hiszen tényleg nem hosszú, de mégis tanít minket arra, hogy mi a fontos, hogy miről szól, miről kellene szólnia a karácsonynak. Bármilyen közhelyesen hangzik is, de azért a közhelyek mégiscsak igazságokat fogalmaznak meg, így karácsony előtt amíg elolvassuk e novellát, legalább abban a pár percben elgondolkodtatunk az ünnep lényegéről.

Értékelés: 5/5

2 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon örülök ennek a bejegyzésnek!!!Nem ismerem a könyvet,de mindenképpen beszerzem!!Köszönöm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemrégen jött ki, csak ekönyv formában, de megéri beszerezni :)

      Törlés