„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2015. december 11., péntek

Dani Atkins - Összetörve

Mit tennél, ha kapnál az élettől egy második esélyt? Rachel élete tökéletes. Jóképű párja, nagyszerű barátai vannak, és néhány héten belül egyetemre megy. Sosem volt még ilyen boldog. De egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt kifordul a sarkaiból a világ. Öt évvel később Rachel még mindig nem tette túl magát a tragédián, amely mindent megváltoztatott. Hosszú idő után először tér vissza a szülővárosába, és nem tud szabadulni a gondolattól: mi lett volna, ha. Aztán egy esés következtében kórházba kerül. Miután felébred, azzal szembesül, talán mégis valóságos az élet, amiről álmodott. Képtelen megbízni a saját emlékeiben, ezért egyre mélyebbre merül ebben az új világban, ahol az elveszített férfi életben van, de ő mégis valaki más menyasszonya… Az Összetörve szívet melengető mese a szerelemről és a második esélyekről. A végén az olvasó is elgondolkodik majd, vajon két merőben eltérő szál vezethet-e ugyanahhoz a boldog befejezéshez.


Őszintén nem is hallottam erről a könyvről - pedig én folyamatosan figyelem a megjelenéseket - egészen addig, amíg Katica meg nem említette, hogy mennyire tetszett neki. És mivel általában jó tippeket ad, természetesen rögtön utánanéztem, és a fülszöveg egyből megvett magának. Többször említettem már korábbi bejegyzéseimben, hogy jók-jók a YA könyvek, de azért egy idő után az ember elvár egy kis változatosságot. Nos ez a könyv nagyon jól hozta ezt a bizonyos pluszt, ami a rengeteg elolvasott könyv közül kiemelkedik, és aminek a története nem vész el a szürke ködben, sőt nagyon is emlékezetes marad!


Mivel engem ,,felkészítettek" arra, hogy a könyv szó szerint összetör, igyekeztem megacélozni magam, és úgy nekikezdeni. Ez egészen jól ment, és habár a történet eleje sem egy leányálom, azért egy idő után nagyon beleéltem magam, és együtt lebegtem a boldogság rózsaszín felhőjében Rachellel. De ez csak addig tartott, amíg el nem értem az epilógushoz, ahol szó szerint kipukkad a boldogság színes lufija, és jól fejbe vágott az igazság. 

De kezdjük az elején. A történet első mozzanataiban egy a végzős éveiben álló baráti társaságot ismerhetünk meg, akik ünnepelni mennek együtt egy étterembe. Rachel nagyon boldog a barátaival, szerelme a jóképű, gazdag Matt, minden lány álma. Gyermekkori barátja Jimmy is ott van mellette, akiről már az első pillanatokban levágtam - és talán ezzel nem árulok el nagy titkot -, hogy odavan a lányért. A fiatalak boldog élete azonban egy pillanat alatt megváltozik egy baleset miatt... Öt évvel később Rachel még mindig nem tette túl magát a történteken, elszigetelte magát barátaitól, Mattel is szakított, egyetemre sem jelentkezett. Az egyetlen dolog, ami a múltjára emlékezteti, egy hosszú sebhely az arcán, a baleset maradványai. Most azonban legjobb barátnője, Sarah esküvője miatt újra vissza kell térnie a szülővárosába. És itt kezdődik csak el igazán a történet...

Egy szerencsétlen esés miatt ugyanis a lány egy kórházban ébred, ahol minden megváltozott. Az utóbbi 5 év, a baleset óta, teljesen máshogy történt ebben az új világban, mint ahogy arra Rachel emlékezett. Az apukája nem beteg, Matt menyasszonya lett, és a legfontosabb, hogy Jimmy szerepe is teljesen megváltozik a lány életében. (És igen, szándékosan nem szeretném ezt jobban kifejteni) Rechel persze ettől teljesen kiakad, és próbál magyarázatot találni arra, hogy hogyan lehet az, hogy ő másképp, sokkal tragikusabban emlékszik az elmúlt öt évre, mint ahogyan azt a többiek állítják. És ebbe volt nagyon jó az írónő: hogy, ahogy telt az idő, Rachellel együtt úgy hittem én is azt el, hogy ez a valóság, és dőltem hátra nyugodtan, hogy igen minden rendben lesz, ennek így kell lennie. nem lehet másképp! Úgyhogy le a kalappal Dani előtt, mert nagyon jól ért ahhoz, hogy elhúzza az ember előtt a mézesmadzagot, hogy aztán végén jól fejbe koppintson...

A szereplőket  nagyon hamar megkedveltem, és nagyjából Rachellel is elégedett voltam. Néha egy kicsit idegesítő gondolatai voltak, de volt egyfajta fekete humora, amit kedveltem benne. Jimmyt (természetesen) imádtam, és valahogy az elejétől fogva szimpatikusabb is volt, mint Matt. Sarahra rá lehet aggatni a tökéletes legjobb YA-barátnő szerepét, mert mindent úgy csinált, ahogyan az a Young Adult Nagy Könyvben meg van írva, de pont ezért is szerethető annyira. Cathy pedig a tökéletes ribi volt, aki nélkül szintén elképzelhetetlen egy ilyen történet. 


Amit azért sajnáltam, hogy nem volt túl hosszú a könyv, pedig szerintem lehetett volna, főleg a végét egy kicsit jobban kifejteni. Nekem mindenképpen ötöst ér a könyv, mert izgalmas és romantikus volt, ráadásul kiszámíthatatlan csattanóval. Nagyon szerettem volna, ha jól végződik Rachel és Jimmy története, még akkor is, ha sejteni lehetett, hogy még a legmegmagyarázhatóbb tényeknél sem klappoltak a dolgok. És hogy miért nem sirattam meg végül a szereplőket? Nem tudom. Talán azért, mert a maga módján azért mégis csak megnyugvás lett a vége. 

Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése