A General Press kiadó jóvoltából megjelent néhány hete Elizabeth Hoyt méltán kedvelt sorozatának, a Maiden Lane következő része a Sötétség hercege.
Maximus és Artemis múltja tele van szenvedéssel, megtanultak erősnek látszani a nagyvilág szeme előtt, de legbelül mind a ketten sérülékenyek. Vajon Maximus felül tud kerekedni büszkeségén és jó feleséget választani? - Kövessétek a turné állomásait és többet megtudhattok a főszereplőkről.
KÖNYV ADATAI
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2016. november 3.
Eredeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 320
Fordítotó: Nagy Nikoletta
ISBN: 9789636439217
Maximus Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó?
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…
Elizabeth Hoyt könyve két olyan ember szerelméről szól, akiknek gyerekkoruk óta óriási felelősség nyomja a vállát; óvatosak, valódi arcukat harcos természetük mögé rejtik. Képesek-e arra, hogy az álarcukat levetve megmutassák a másiknak valódi lényüket, kivívva ezzel a maguk és egymás boldogságát?
A történelmi romantikus az egyik kedvenc műfajom, így a fülszöveg hatására kapva kaptam az alkalmon, hogy elolvashassam a könyvet. A sötétség hercege a 11 kötetes Maiden Lane sorozat 6. része, de ez ne okozzon senkinek se gondot, mert nincs túl sok köze az előző részekhez, én legalábbis - aki nem olvasta őket - nem vettem észre.
A könyv elején rögtön a fülszöveg által ígért esemény közepébe csöppenünk, ahol ugyebár szemtanúi leszünk Maximus és Artemis első találkozásának, amikor is Artemist és unokatestvérét St. Giles utcáin megtámadják. És hogy mégis mit keres egy herceg a sötét és baljós utcákon az éjszaka közepén? Maximus herceg álruhában járja St. Giles utcáit, hogy megtalálja szülei gyilkosát, akiket még gyerekkorában öltek meg. Látszik tehát, hogy főhőseink nem éppen megszokott módon találkoznak, és ez a szokatlan viszony a későbbiekben is fennmarad. Maximus ugyanis, hogy ne szennyezze be szülei emlékét, olyan feleséget szeretne magának, aki méltó a hercegnői címhez, főként a vagyonát illetően. Éppen ezért a kiszemeltje nem más, mint Penelope, Artemis unokatestvére. Ebből következik, hogy Artemis és Maximus több időt fognak egymással tölteni, és habár a nő társadalmi helyzete sokkal alacsonyabb, mint unokatesvérének - ő Peneolpe társalkodó nője -, hamar kiderül, hogy a herceg és ő túlságosan is jól megértik egymást, és a szenvedély lángja is nemsokára fellobban közöttük.
Artemis nagyon szimpatikus karakter, hiszen habár a 18. században járunk, ahol a nőknek, és főleg a középosztálybelieknek nem sok szava volt, Artemis valahogy mégiscsak meg tudja állni a helyét. Látszólag illemtudó, szerény, és tudja, hol a helye, viszont amikor a herceggel van, akkor, hogy úgy mondjam előbújik belőle a kis ördög, és nem rejti véka alá valódi érzelmeit. Maximus mélyebb nyomokat nem hagyott bennem, viselkedése egy tipikus korabeli hercegé, kivéve persze, hogy az éjszakákat szülei gyilkosának kutatásával tölti. Uralkodó típus, aki szereti, ha minden parancsát teljesítik, azonban Artemis erre sokszor nem hajlandó, és persze többek között ez az, ami felkorbácsolja a tüzet kettejük között.
Azért is szeretek régi időkben játszódó történeteket olvasni, mert nagyon érdekesnek találom az akkori szabályokat. Egy kicsit mindig megrökönyödöm rajtuk, legyen szó a nők szerepéről, a házasodási szokásokról, vagy a viselkedési normákról. Hiszen itt van például ez a könyv is, aminek a fő konfliktusa ma már teljesen értelmetlen lenne: Maximus ugyanis küzd az elvárásokkal, de leginkább a lelkiismeretével amiatt, hogy nem egy hozzáillő vagyonos nőt szeret, hanem valakit, aki jóval alatta áll rangban, éppen ezért érzi úgy sokáig, hogy Penelopet kell elvennie. Ebben a korban nem számítanak az érzelmek, a boldogság, igazából semmi más, csak a rang. Könyvet viszont azért jó olvasni, mert itt bármi megtörténhet, akár egy herceg és egy társalkodónő szerelme is...
Örülök, hogy időközönként azért vissza-visszatérhetek a történelmi romantikus regények olvasásához, mert én mindig úgy érzem, hogy tud újat mutatni a műfaj. Artemis és Maximus is teljesen mások voltak, mint amit azt egy társalkodónőről és egy hercegről gondolnánk. A mellékszereplőkkel sem volt gondom, Phoebet, Maximus testvérét és Scarborough herceget nagyon megkedveltem, viszont a jószívű, de butácska Penelope néha idegesített. A könyv egyébként nagyon olvasmányos volt, ezért érezhettem úgy, hogy nem elég hosszú - az epilógus sem róluk szólt már - , még egy picit elidőztem volna ebben a világban. Jó hír viszont, hogy ezen kívül van még összesen 10 rész, amivel bővülhet a soha véget nem érő kívánságlistám.:)
Artemis nagyon szimpatikus karakter, hiszen habár a 18. században járunk, ahol a nőknek, és főleg a középosztálybelieknek nem sok szava volt, Artemis valahogy mégiscsak meg tudja állni a helyét. Látszólag illemtudó, szerény, és tudja, hol a helye, viszont amikor a herceggel van, akkor, hogy úgy mondjam előbújik belőle a kis ördög, és nem rejti véka alá valódi érzelmeit. Maximus mélyebb nyomokat nem hagyott bennem, viselkedése egy tipikus korabeli hercegé, kivéve persze, hogy az éjszakákat szülei gyilkosának kutatásával tölti. Uralkodó típus, aki szereti, ha minden parancsát teljesítik, azonban Artemis erre sokszor nem hajlandó, és persze többek között ez az, ami felkorbácsolja a tüzet kettejük között.
Azért is szeretek régi időkben játszódó történeteket olvasni, mert nagyon érdekesnek találom az akkori szabályokat. Egy kicsit mindig megrökönyödöm rajtuk, legyen szó a nők szerepéről, a házasodási szokásokról, vagy a viselkedési normákról. Hiszen itt van például ez a könyv is, aminek a fő konfliktusa ma már teljesen értelmetlen lenne: Maximus ugyanis küzd az elvárásokkal, de leginkább a lelkiismeretével amiatt, hogy nem egy hozzáillő vagyonos nőt szeret, hanem valakit, aki jóval alatta áll rangban, éppen ezért érzi úgy sokáig, hogy Penelopet kell elvennie. Ebben a korban nem számítanak az érzelmek, a boldogság, igazából semmi más, csak a rang. Könyvet viszont azért jó olvasni, mert itt bármi megtörténhet, akár egy herceg és egy társalkodónő szerelme is...
Örülök, hogy időközönként azért vissza-visszatérhetek a történelmi romantikus regények olvasásához, mert én mindig úgy érzem, hogy tud újat mutatni a műfaj. Artemis és Maximus is teljesen mások voltak, mint amit azt egy társalkodónőről és egy hercegről gondolnánk. A mellékszereplőkkel sem volt gondom, Phoebet, Maximus testvérét és Scarborough herceget nagyon megkedveltem, viszont a jószívű, de butácska Penelope néha idegesített. A könyv egyébként nagyon olvasmányos volt, ezért érezhettem úgy, hogy nem elég hosszú - az epilógus sem róluk szólt már - , még egy picit elidőztem volna ebben a világban. Jó hír viszont, hogy ezen kívül van még összesen 10 rész, amivel bővülhet a soha véget nem érő kívánságlistám.:)
Értékelés: 5/4.5
Blogturné extra - Helyszínek
 |
| St. Giles |
 |
| Newgate börtön |
 |
| White Chapel |
 |
| London Bridge |
NYEREMÉNYJÁTÉK
Szeretitek Elizabeth Hoyt történeteit? Vajon mennyire ismeritek őket? Minden állomáson az írónő egyik magyarul megjelent könyvével kapcsolatban teszünk fel kérdést, némi keresgéléssel azok is rábukkanhatnak a válaszra, akik még nem olvastak mindent tőle. Kis segítséget adunk: keresgéljetek a fülszövegekben.
Játszatok velünk és tiétek lehet a könyv egyik példánya.
Kérdés: Elizabeth Hoytnak melyik könyve jelent meg legelőször magyarul?
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
12.05 Insane Life
12.06 Kristina Blogja
12.07 Deszy könyvajánlója
12.09 Könyvvilág
12.10 Olvasónapló
12.11 Angelika blogja
12.12 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése