Böszörményi Gyula - Leányrablás ​Budapesten

Budapest, ​1896. 

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. 

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. 

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Ez a könyv már elég régóta „porosodott” a könyvespolcomon, sokszor kezembe akartam már venni, csak aztán valahogy mindig más jött a helyébe. Akkor még nem tudtam, miről maradok le! Az év elejét azért szeretem, mert habár én is remegve várom, hogy sok könyv megjelenjen Könyvfesztivál idején, ilyenkor azért rengeteg olyan regényre jut idő, amit év közben mindig csak tologatunk a polcunkon. Az Ambrózy báró esetei sorozat első kötete is ezek közé tartozott. Most azonban, miután már túl vagyok a kezdő részen (és a második felén), minden gondolatomat átszövi a cselekmény, alig várom, hogy munka után felüljek a vonatra (ahol olvasni szoktam), és végre ott folytathassam az olvasást, ahol reggeli utazásom során abbahagytam. 

Sokszor említettem már, hogy szeretem a történelmi romantikusokat, magyar író tollából magyar helyszínen játszódó könyvet azonban még sosem olvastam, és be kell, hogy valljam nem mindennapi élmény volt. A századforduló idején kirajzolódó főváros, a magyar élet mindennapjai, a szokások, a különböző társadalmi osztályba tartozó emberek viselkedésének részletes, valósághű sokszor meghökkentő leírásai alapján szinte megelevenedtek előttem az események. És mivel hazai földön zajlottak a könyv történései, még közelebb éreztem magamhoz az egész történetet. Ahogy a fülszöveg is írja, a könyv kezdetén megismerhetjük az életvidám Hangay Emmát, aki Marosvásárhelyről Budapestre azért utazott fel, hogy megismerje a gyönyörű fővárost, majd pedig hamarosan rá is tér az író az elrablásának körülményeire. Ezután már 4 évvel később a másik Hangay kisasszonyt ismerjük meg, aki egy nyom reményében szintén elhagyja otthonát, hogy megtalálja rég elveszett nővérét. Meg kell, hogy valljam kissé nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel, hiszen meg kellett szoknom a sok idegen szót, a hosszú leírásokat a bevezető eseményekről, amik előkészítették, hogy mi vár reánk később. Aztán amikor egy véletlen folytán Mili megismerkedik „morc Ambrózy báróval”, és az események beindulni látszódtak, már tudtam, hogy igenis remek könyvet választottam elolvasásul.

A történet tehát két fő szálon fut, ugyanis az író nem feledkezett meg Emmáról, később Cilikéről sem, a vele történteket is végigkövetjük, megtudjuk, hogy mi történt vele az elrablása óta. A másik szálon pedig természetesen Mili és az ő bárójának nyomozása áll. Ambrózy báró nem a megszokott férfi főhős, első (és sokadik) látásra egyáltalán nem szimpatikus, ugyanis szegény Mili kisasszonnyal szinte legtöbbször lekezelően bánik, és a kor értékrendjének megfelelően a női nemet lenéző báró mondhatni nem éppen megnyerő egyéniség. Ennek ellenére körüllengi a jellemét valamiféle titokzatosság és szomorúság, amitől rokonszenvessé válik, sőt az ember lánya alig várja, hogy többet olvasson róla, hogy még jobban megismerje a személyiségét. Azonban ebben a kötetben még sok mindenre nem derül fény. A másik oldalon Mili viszont egy nagyon pozitív, kedves és persze kíváncsiskodó teremtés, ami természetesen sokszor a báró úr idegeit tépdesi.

 ,,Eleget tapasztaltam a világból ahhoz, hogy felismerjem a jó és becsületes embereket. Ez az úr pedig itt épp ilyen: tört szívű, sebzett testű, de nemes lelkű férfi…"

Az értékelésem elején történelmi romantikusként jellemeztem a regényt, azonban meg kell, hogy valljam túl sok romantika nem fűszerezte az eseményeket. A kedvenc főszereplőink kapcsolata igencsak kezdeti stádiumban van az első részben, ha beszélnek is egymással, azt is csak gúnnyal, felsőbbrendűséggel, vagy éppen (Mili részéről) egy kis humorral vagy kedves bosszantással teszik. Ennek ellenére én érzetem azt a szikrát szavaikban, ami ki tudja, hogy csak hányadik kötetben fog fellobbanni, de amire – úgy vélem – érdemes várni.

Kép forrása

A történet tehát nagyon izgalmas volt, ráadásul valós eseményekkel vegyítve, ami csak még érdekesebbé tette az egészet. Igazából a legfontosabb kérdésre, miszerint miért rabolták el Hangay Emmát, nem kaptunk választ, de ez csak biztos alapot adott arra, hogy a báró és Mili továbbra is együtt nyomozzon. A könyv stílusa is lenyűgöző volt a korhű leírásokkal, arról nem is beszélve, hogy mennyi munka állhat a mögött, amit Böszörményi Gyula belefektetett ebbe a történetbe, hogy a vallós eseményeket felkutatva, és azt kiegészítve egy ilyen történetet álmodjon meg. És persze ez még csak a kezdet! Nagyon ajánlom!

Értékelés: 5/5