Joss Stirling ismét a savantok különleges világába kalauzol el bennünket, ezúttal Angel történet ismerhetjük meg a Manó Könyvek jóvoltából.
2017 március 25-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről. Érdemes követni a turnét, mert az értékelések mellett ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is egy példányt a könyvből!
KÖNYV ADATAI
Kiadó: Manó Könyvek
Megjelenés: 2017. március 3.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 272
Fordító: Halmai Gergely
ISBN: 9789634033486
Megrendelés:
Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.
Egy rövidke időre ismét visszatérhettem a savantok világába, ami sosem titkoltam, hogy az egyik kedvenc ifjúsági fantasy sorozatom. A sorozat kötetei hasonlóak, mégis mások, hiszen habár a történetük lényege mindig ugyanaz - hogy a szereplők megtalálják a lékektársuakt -, azért az írónő mindig igyekszik újdonságokat csempészni a könyvekbe, amitől aztán nagyon szerethetővé válnak. Jelen esetben én úgy éreztem, hogy a cselekmény helyszíne, a zenei fesztivál adott egy szuper alapot a történetnek.
De hogy az elején kezdjem, ebben a részben az előző kötetben megismert Misty barátnője, Angel az, aki esélyt kap arra, hogy rátaláljon a lélektársára. Angel, hogy úgy mondjam nem egy átlagos főszereplő, ugyanis a lány egy igazi energiabomba, amolyan elefánt a porcelánboltban típus, aki akárhova megy, ott biztos, hogy valami történni fog. Őszintén szólva az elején kicsit idegesített a karaktere, kissé gyerekesnek tűnt, de aztán, ahogy fogytak a lapok, úgy én is egyre jobban elfogadtam és megértettem őt. Angel képessége lévén egyébként a vizet tudja manipulálni. Visszatérve a történethez tehát, Angel egy bandában játszik, hegedül és vokálozik, a fiúkkal pedig lehetőséget kapnak arra, hogy fellépjenek az egyik legismertebb zenei fesztiválon. És ez lesz az a hely, ahol a lány megismerkedik a szintén zenekarban játszó Marcusszal. Marcus úgy éreztem, egy igazán különleges karakter, először nagyon bizalmatlan a lánnyal, amit aztán csak tetőz, amikor Angel - nem túl finoman - előáll a savant dologgal. Fontos ugyanis, hogy a fiúnak fogalma sincs arról, hogy ő - és úgy tűnik barátai is - micsodák valójában. A tény, hogy Marcus eleve gyanakvó, és hogy Angel egy örökké magas hőfokon égő lángtenger, elég sok nehézséget okoz abban, hogy egymásra találhassanak, arról nem is beszélve, hogy közben nem kis veszély fenyegeti őket.
Ami nekem nagyon tetszett ebben a részben, hogy olvasás közben úgy éreztem, most megcserélődtek a szerepek. A korábbiaktól eltérően, jelen kötetben nem a főszereplő lány volt az, aki nem tudott megbékélni képességeivel, hanem a fiú, azaz Marcus. Ott kezdődik, hogy egyáltalán nem is tudott arról, hogy bármi ilyesmi létezhet, és amikor kiderül, sem akar hinni neki, hiszen ahogy említettem, nagyon szkeptikus természettel áldotta meg a sors. A helyzet javításában igazából Angel sincs a helyzet magaslatán, hiszen ő túl sokat akar megmagyarázni, túl hamar, így csak még őrültebbnek véli a viselkedését Marcus. A lényeg tehát, hogy szerintem jót tett a sorozatnak ez a változás, hogy egy kicsit láttuk azt is, milyen amikor a fiú szereplő a bizonytalanabb, aki nem tudja mit tegyen, hogyan fogadja el a savant világot - és hozzá a lélektársát. Persze ez nem jelenti azt, hogy kevésbé kedveltem meg Marcust, ugyanis mindezek ellenére - habár nem Benedict - azért a jó pasi jelző csak-csak illett rá.
És ha már a Benedict fiúk! Habár az utolsó két kötetben nem az övüké volt a főszerep, azért mégis csak fel-feltűnnek a színen, hiszen valószínű az írónő is sejti, hogy ők a sorozat sikerei. Ebben a részben is igencsak bőszen jelen vannak, aminek az én szívem nagyon örült, mert mindig öröm látni a korábbi részben összejött párokat, de természetesen azokat is, akik még nem találtak rá a lélektársukra. Mint például Victor, akire már nagyon ráférne egy kis boldogság, de van egy olyan érzésem, hogy már nem kell sokat várni rá!
Összességében tehát azt mondanám, hogy helyén volt ez a rész is, habár kedvenc nem lett - számomra még mindig Sky és Misty a befutó. Ennek ellenére a sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlom, mert nagyon jó érzés volt visszatérni egy ismerős világba, ismerős szereplőkhöz, és úgy vélem Joss még ennyi könyv után is tudja tartani a színvonalat, sőt újat hozni a történetkbe. A cukiság faktor ismét elég magasan volt, de úgy gondolom, ez az a sorozat, aminek ezt elnézzük. Annyira édes, annyira szerethető, annyira savant!
Egy rövidke időre ismét visszatérhettem a savantok világába, ami sosem titkoltam, hogy az egyik kedvenc ifjúsági fantasy sorozatom. A sorozat kötetei hasonlóak, mégis mások, hiszen habár a történetük lényege mindig ugyanaz - hogy a szereplők megtalálják a lékektársuakt -, azért az írónő mindig igyekszik újdonságokat csempészni a könyvekbe, amitől aztán nagyon szerethetővé válnak. Jelen esetben én úgy éreztem, hogy a cselekmény helyszíne, a zenei fesztivál adott egy szuper alapot a történetnek.
De hogy az elején kezdjem, ebben a részben az előző kötetben megismert Misty barátnője, Angel az, aki esélyt kap arra, hogy rátaláljon a lélektársára. Angel, hogy úgy mondjam nem egy átlagos főszereplő, ugyanis a lány egy igazi energiabomba, amolyan elefánt a porcelánboltban típus, aki akárhova megy, ott biztos, hogy valami történni fog. Őszintén szólva az elején kicsit idegesített a karaktere, kissé gyerekesnek tűnt, de aztán, ahogy fogytak a lapok, úgy én is egyre jobban elfogadtam és megértettem őt. Angel képessége lévén egyébként a vizet tudja manipulálni. Visszatérve a történethez tehát, Angel egy bandában játszik, hegedül és vokálozik, a fiúkkal pedig lehetőséget kapnak arra, hogy fellépjenek az egyik legismertebb zenei fesztiválon. És ez lesz az a hely, ahol a lány megismerkedik a szintén zenekarban játszó Marcusszal. Marcus úgy éreztem, egy igazán különleges karakter, először nagyon bizalmatlan a lánnyal, amit aztán csak tetőz, amikor Angel - nem túl finoman - előáll a savant dologgal. Fontos ugyanis, hogy a fiúnak fogalma sincs arról, hogy ő - és úgy tűnik barátai is - micsodák valójában. A tény, hogy Marcus eleve gyanakvó, és hogy Angel egy örökké magas hőfokon égő lángtenger, elég sok nehézséget okoz abban, hogy egymásra találhassanak, arról nem is beszélve, hogy közben nem kis veszély fenyegeti őket.
Ami nekem nagyon tetszett ebben a részben, hogy olvasás közben úgy éreztem, most megcserélődtek a szerepek. A korábbiaktól eltérően, jelen kötetben nem a főszereplő lány volt az, aki nem tudott megbékélni képességeivel, hanem a fiú, azaz Marcus. Ott kezdődik, hogy egyáltalán nem is tudott arról, hogy bármi ilyesmi létezhet, és amikor kiderül, sem akar hinni neki, hiszen ahogy említettem, nagyon szkeptikus természettel áldotta meg a sors. A helyzet javításában igazából Angel sincs a helyzet magaslatán, hiszen ő túl sokat akar megmagyarázni, túl hamar, így csak még őrültebbnek véli a viselkedését Marcus. A lényeg tehát, hogy szerintem jót tett a sorozatnak ez a változás, hogy egy kicsit láttuk azt is, milyen amikor a fiú szereplő a bizonytalanabb, aki nem tudja mit tegyen, hogyan fogadja el a savant világot - és hozzá a lélektársát. Persze ez nem jelenti azt, hogy kevésbé kedveltem meg Marcust, ugyanis mindezek ellenére - habár nem Benedict - azért a jó pasi jelző csak-csak illett rá.
És ha már a Benedict fiúk! Habár az utolsó két kötetben nem az övüké volt a főszerep, azért mégis csak fel-feltűnnek a színen, hiszen valószínű az írónő is sejti, hogy ők a sorozat sikerei. Ebben a részben is igencsak bőszen jelen vannak, aminek az én szívem nagyon örült, mert mindig öröm látni a korábbi részben összejött párokat, de természetesen azokat is, akik még nem találtak rá a lélektársukra. Mint például Victor, akire már nagyon ráférne egy kis boldogság, de van egy olyan érzésem, hogy már nem kell sokat várni rá!
Összességében tehát azt mondanám, hogy helyén volt ez a rész is, habár kedvenc nem lett - számomra még mindig Sky és Misty a befutó. Ennek ellenére a sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlom, mert nagyon jó érzés volt visszatérni egy ismerős világba, ismerős szereplőkhöz, és úgy vélem Joss még ennyi könyv után is tudja tartani a színvonalat, sőt újat hozni a történetkbe. A cukiság faktor ismét elég magasan volt, de úgy gondolom, ez az a sorozat, aminek ezt elnézzük. Annyira édes, annyira szerethető, annyira savant!
Értékelés: 5/4
Blogturné extra - Borítók
NYEREMÉNYJÁTÉK
Angel és Marcus története nagyrészt egy zenei fesztiválon zajlik, ezért mi is ezzel kapcsolatos játékot találtunk ki. Három nagy magyar zenei fesztivált kell kitalálnotok a leírások alapján. Egy szerencsés nyertes pedig megnyerheti a kiadó által felajánlott könyvet.
Európa egyik legnagyobb, egy hétig tartó könnyűzenei és kulturális fesztiválja, amelyet 1993 óta minden év augusztusában rendeznek meg a fővárosban.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése