A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a közkedvelt Luxen sorozat Daemon szemszögéből megírt részeinek következő kötete. Most megismerjük az egész történet másik oldalát! - Ha olvastad és szereted a Luxen sorozatot, semmiképpen ne hagyd ki!
KÖNYV ADATAI
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2017. április 20.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 280
Fordító: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789633999882
Megrendelés: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/jennifer-armentrout-oblivion-3-feledes-7640
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják
Vége. Most már tényleg vége. Egy korszak lezárult, ugyanis immáron tényleg elolvastam a Luxen sorozat összes részét, nézőpontját, mindenét. Gondoltam én, miután letettem a könyvet, aztán meg jött a hír, hogy Jennifer megírja Luc történetét, ráadásul trilógiában. De ez más téma. Ennek ellenére én azért mégiscsak azt érzem, hogy végleg búcsút vettem Katytől és Daemontól, mert ha vissza is térnek mellékszereplőként valamikor a jövőben, annak bármennyire is fogok örülni, mégse lesz ugyanaz. Kissé elszorult szívvel írom most ezt a bejegyzést, mert hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, akármennyit is változtam az elmúlt idő alatt, mindig szívesen tértem vissza a Luxen-kötetekhez, még most is, ahogy az Oblivion harmadik részét olvastam. Ebből kifolyólag én egyáltalán nem éreztem feleslegesnek azt, hogy az írónő bevállalta az első három rész tükörregényének megírását, sőt, kifejezetten élveztem Daemon könyveit. Csak pár sort olvasok, és máris átadom magam az ismerős környezetnek, az ismerős szereplőkkel, és az immár ismerős történetnek.
Daemon Black tehát visszatér, hogy ismét elkápráztasson minket. Az Opál volt az egyik legizgalmasabb és legfordulatosabb kötet szerintem, rendesen kibillentett annak idején a nyugalmamból. Ebben a kötetben ugyebár (végre!) egy párt alkot Daemon és Katy. Kicsit tartottam attól - be kell, hogy valljam -, hogy miként fogja ezt kezelni az írónő az Oblivion-ban, mert emlékezzünk csak vissza, hogy az Originben eléggé megváltozott Daemon, nagyon hm.. csöpögős lett. Szerencsére egyelőre még visszafogottan viselkedett, persze megvolt a folytonos aggódás és érezhető, hogy szereti Katet, de ezt inkább még amolyan ,,démonosan" tette, ahogyan szeretjük! Amik talán érdekes és újat hozzáadó részek voltak, azok nagyrészt Dawsonhoz kötődtek. Ott ért véget az előző kötet tehát, hogy a fiú visszatért, nem kis meglepetést okozva ezzel testvéreinek. Ez ugyanis mindent megváltoztat és rengeteg kérdést vet fel: Hol volt eddig? Mit tettek vele? Hogy szabadult ki? Mi a Daedalus célja? Dawson rengeteget szenvedett, ráadásul hátra kellett hagynia szerelmét, Beth-t, így nem meglepő, hogy teljesen megváltozott. Ezt pedig Daemon szemszögéből fájdalmas volt olvasni, hiszen ő csak arra vágyott, hogy visszakapja ikertestvérének régi énjét. Kapcsolatuk azonban eleinte visszafogott, Dawson nagyon távolságtartó, nehezen illeszkedik vissza, végig Beth kiszabadításán agyal. Meggondolatlan próbálkozásait azzal igyekeznek fékezni a többiek, hogy beleegyeznek, segítenek kiszabadítani a lányt. Aminek következtében - mint tudjuk - elszabadul a teljes pokol...
Én nagyon szerettem Daemon és Dawson közös jeleneteit, jó volt látni, hogy Daemon milyen eszközökkel próbál segíteni neki, hogy miként hat rá, ha Dawson - ha csak néhány pillanatra is - úgy viselkedik, mint régen, amikor még minden rendben volt. Egy kicsit összeszorult értük a szívem!
Daemon tehát próbálta megakadályozni, hogy testvére nehogy valami meggondolatlanságot kövessen el annak érdekében, hogy Beth-t kimenekítse a Daedalus karaimból. Ezt egy szomorú mosoly kíséretében éltem meg, hiszen tudjuk jól, hogy nem is olyan sokára mennyi ,,meggondolatlanságot" fog elkövetni Daemon azért, hogy megmentse Katy-t. Egyébként engedjétek meg, hogy elmondjam, ebben a kötetben azért nagyon látszik, hogy Daemon sokkal több annál, mint egy dögös nagyszájú földönkívüli, hiszen folyamatosan hatalmas teher nyomja a vállát, nem kevés áldozatot kell vállalnia családjáért, Katért, a régi hétköznapi életük már alig jöhet számításba ezekben a fejezetekben. Kezdve a kormányzattal, aztán a gyanakvó öreg luxenek, a makacs Dawson, és a családon belüli ellenségeskedés, arról nem is beszélve, hogy a jó öreg Blake is visszatér.
Talán ez volt az a Daemon-kötet, amit a legjobban át tudtam élni, ami a legjobban lekötött, mert tudtam, hogy megállíthatatlanul közeleg az a bizonyos szörnyű vég, és semmit sem tehetek ellene. Emlékszem annak idején mennyire ki voltam akadva az Opál végén, és most ezt újra át kellett élnem: azt hittem, hogy így, hogy már tudom a végét, fel vagyok rá készülve, de nagyot tévedtem! Ugyanolyan szörnyű volt Blake árulása, ugyanolyan fájdalmas, hogy Kat a zárt ajtó egyik oldalán, míg Daemon a másikon ragadt...
Én tehát nagyon élveztem, hogy visszacsöppentem ebbe a már egyáltalán nem nyugodt világba, még mindig úgy gondolom, hogy Daemon és Katy az egyik legjobb páros. Akármennyire is tudtam, mégiscsak felkavart a könyv vége, szóval azt úgy előre megsúgom kedves Luxen Rajongók, hogy miután befejezitek a könyvet, nagy valószínűsűggel késztetést fogtok érezni arra, hogy elővegyétek a folytatást, csak azért, hogy megbizonyosodjatok arról, hogy nincs semmi baj, Katy jól van, és minden rendben lesz!
Katytől és Daemontól végleg el kellett búcsúznom, hiszen most már az egész Lux sorozatot megismerhettem mindkettőjük szemszögéből. Hálás vagyok Jennifernek, amiért megajándékozott minket Daemon könyvekkel is, hiszen bármennyire is megszerettem Katy-t, jó volt belelátni Daemon gondolataiba a kezdetektől. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára vettem kézbe luxen kötetet, olykor-olykor vissza fogok térni hozzá, hiszen a sorozatnak különleges helye van a szívemben!
Daemon Black tehát visszatér, hogy ismét elkápráztasson minket. Az Opál volt az egyik legizgalmasabb és legfordulatosabb kötet szerintem, rendesen kibillentett annak idején a nyugalmamból. Ebben a kötetben ugyebár (végre!) egy párt alkot Daemon és Katy. Kicsit tartottam attól - be kell, hogy valljam -, hogy miként fogja ezt kezelni az írónő az Oblivion-ban, mert emlékezzünk csak vissza, hogy az Originben eléggé megváltozott Daemon, nagyon hm.. csöpögős lett. Szerencsére egyelőre még visszafogottan viselkedett, persze megvolt a folytonos aggódás és érezhető, hogy szereti Katet, de ezt inkább még amolyan ,,démonosan" tette, ahogyan szeretjük! Amik talán érdekes és újat hozzáadó részek voltak, azok nagyrészt Dawsonhoz kötődtek. Ott ért véget az előző kötet tehát, hogy a fiú visszatért, nem kis meglepetést okozva ezzel testvéreinek. Ez ugyanis mindent megváltoztat és rengeteg kérdést vet fel: Hol volt eddig? Mit tettek vele? Hogy szabadult ki? Mi a Daedalus célja? Dawson rengeteget szenvedett, ráadásul hátra kellett hagynia szerelmét, Beth-t, így nem meglepő, hogy teljesen megváltozott. Ezt pedig Daemon szemszögéből fájdalmas volt olvasni, hiszen ő csak arra vágyott, hogy visszakapja ikertestvérének régi énjét. Kapcsolatuk azonban eleinte visszafogott, Dawson nagyon távolságtartó, nehezen illeszkedik vissza, végig Beth kiszabadításán agyal. Meggondolatlan próbálkozásait azzal igyekeznek fékezni a többiek, hogy beleegyeznek, segítenek kiszabadítani a lányt. Aminek következtében - mint tudjuk - elszabadul a teljes pokol...
,,Nem te mondod meg, mit tehetek és mit nem, Daemon. - Felkapta az egyik csizmát. - Nem vagyok valami törtékeny, elveszett hősnő, akit meg kell mentened. -Kat, nem egy regényben vagyunk! - grimaszoltam. Felrántotta a másik csizmát is. -Nem? Az szar ügy, mert reméltem, hogy előreszaladsz, és elmondod, mi fog történni. Én tulajdonképpen szeretem a spoilereket."
Én nagyon szerettem Daemon és Dawson közös jeleneteit, jó volt látni, hogy Daemon milyen eszközökkel próbál segíteni neki, hogy miként hat rá, ha Dawson - ha csak néhány pillanatra is - úgy viselkedik, mint régen, amikor még minden rendben volt. Egy kicsit összeszorult értük a szívem!
Daemon tehát próbálta megakadályozni, hogy testvére nehogy valami meggondolatlanságot kövessen el annak érdekében, hogy Beth-t kimenekítse a Daedalus karaimból. Ezt egy szomorú mosoly kíséretében éltem meg, hiszen tudjuk jól, hogy nem is olyan sokára mennyi ,,meggondolatlanságot" fog elkövetni Daemon azért, hogy megmentse Katy-t. Egyébként engedjétek meg, hogy elmondjam, ebben a kötetben azért nagyon látszik, hogy Daemon sokkal több annál, mint egy dögös nagyszájú földönkívüli, hiszen folyamatosan hatalmas teher nyomja a vállát, nem kevés áldozatot kell vállalnia családjáért, Katért, a régi hétköznapi életük már alig jöhet számításba ezekben a fejezetekben. Kezdve a kormányzattal, aztán a gyanakvó öreg luxenek, a makacs Dawson, és a családon belüli ellenségeskedés, arról nem is beszélve, hogy a jó öreg Blake is visszatér.
 |
| A dögös polcom :D |
Talán ez volt az a Daemon-kötet, amit a legjobban át tudtam élni, ami a legjobban lekötött, mert tudtam, hogy megállíthatatlanul közeleg az a bizonyos szörnyű vég, és semmit sem tehetek ellene. Emlékszem annak idején mennyire ki voltam akadva az Opál végén, és most ezt újra át kellett élnem: azt hittem, hogy így, hogy már tudom a végét, fel vagyok rá készülve, de nagyot tévedtem! Ugyanolyan szörnyű volt Blake árulása, ugyanolyan fájdalmas, hogy Kat a zárt ajtó egyik oldalán, míg Daemon a másikon ragadt...
Én tehát nagyon élveztem, hogy visszacsöppentem ebbe a már egyáltalán nem nyugodt világba, még mindig úgy gondolom, hogy Daemon és Katy az egyik legjobb páros. Akármennyire is tudtam, mégiscsak felkavart a könyv vége, szóval azt úgy előre megsúgom kedves Luxen Rajongók, hogy miután befejezitek a könyvet, nagy valószínűsűggel késztetést fogtok érezni arra, hogy elővegyétek a folytatást, csak azért, hogy megbizonyosodjatok arról, hogy nincs semmi baj, Katy jól van, és minden rendben lesz!
Katytől és Daemontól végleg el kellett búcsúznom, hiszen most már az egész Lux sorozatot megismerhettem mindkettőjük szemszögéből. Hálás vagyok Jennifernek, amiért megajándékozott minket Daemon könyvekkel is, hiszen bármennyire is megszerettem Katy-t, jó volt belelátni Daemon gondolataiba a kezdetektől. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára vettem kézbe luxen kötetet, olykor-olykor vissza fogok térni hozzá, hiszen a sorozatnak különleges helye van a szívemben!
Értékelés: 5/4.5
Blogturné extra - Nosztalgiázás idézetekel
Mivel a bejegyzésem kissé merengőre, búcsúzósra sikeredett, úgy döntötöttem, hogy az extrában is visszatekintek a múltba, de sokkal lelkesebb értelemben, ugyanis néhány kedvenc idézetemet hozom az eredeti sorozat részeiből.
Blogturné extra - Nosztalgiázás idézetekel
Mivel a bejegyzésem kissé merengőre, búcsúzósra sikeredett, úgy döntötöttem, hogy az extrában is visszatekintek a múltba, de sokkal lelkesebb értelemben, ugyanis néhány kedvenc idézetemet hozom az eredeti sorozat részeiből.
Obszidián
,,Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága"
,,Mindig is fel tudtam olvadni az olvasásban. A könyvek birodalma szükséges menedék volt a számomra, és boldogan ugrottam fejest a lapok közé."
Ónix
,,– Szerintem az olvasás szexi – jelentette ki. – Ó, most már így gondolod? – néztem rá meglepve. – Ó, igen, és tudod, mi szexi még? – Előrehajolt, hogy az arca kitöltötte a képet, és felém biccentett. – Az ilyen bloggerek. Hű! A szememet forgatva a karjára csaptam. "
Opál
,,– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!"
,,– Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak – mondta rekedten. – Visszajövök érted. Vissza…"
,,– Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak – mondta rekedten. – Visszajövök érted. Vissza…"
Origin
,,-Etess és szeress! Csak erre vágyom. Nem emlékszel? Már beszéltünk róla."
,,-Már ébren voltál?- Amikor egyre szélesebben mosolygott, megráztam a fejemet. – Szóval csak feküdtél, és hagytad, hogy nézzelek, mint valami kukkoló? -Pontosan, cica. Úgy gondoltam, hagyom, hogy kiélvezd, de akkor megcsókoltál, és hát tudod, szeretem kivenni a dolgokból a részemet."
,,– Mit tennél meg egy fürdőért? – kérdeztem, és átemeltem egy letört faág felett. – Miféle elvetemült, csúnya dolgokat? – Valami azt súgja, hogy ebből perverz beszélgetés lesz. – Micsoda? Én sose tennék ilyet. Cica, nagyon mocskos az észjárásod. Megdöbbent még a felvetés is. Kat a fejét rázta. – Sajnálom, ha foltot ejtettem az ártatlanságodon és az erényeden."
Opposition
,,– Nagy szíved van, cica – mondta aztán, miközben az ajkunk még mindig összeért.
– Ezt szeretem benned a legjobban. Na igen, a cuki testednek is nagy rajongója vagyok, de a szíved teszi teljessé a csomagot, masnival, meg minden. Ettől vagy tökéletes a számomra.
Rábámultam, visszapislogtam a szemembe szökő könnyeket.
– Néha… néha olyan csodálatos dolgokat mondasz!
– És szeretem a saját kezem látványát is, a fenekeden.
Erre kitört belőlem a nevetés.
– Jesszusom, aztán valami ilyesmivel fejezed be!
– Muszáj önmagamat adnom."
– Ezt szeretem benned a legjobban. Na igen, a cuki testednek is nagy rajongója vagyok, de a szíved teszi teljessé a csomagot, masnival, meg minden. Ettől vagy tökéletes a számomra.
Rábámultam, visszapislogtam a szemembe szökő könnyeket.
– Néha… néha olyan csodálatos dolgokat mondasz!
– És szeretem a saját kezem látványát is, a fenekeden.
Erre kitört belőlem a nevetés.
– Jesszusom, aztán valami ilyesmivel fejezed be!
– Muszáj önmagamat adnom."
NYEREMÉNYJÁTÉK
Egy dologban egyetértünk, Daemon Blacket könnyen meg lehet szeretni.
A borítókon szereplő Tóth Pepe és Tziotziosz Sztella egybemosódott Daemon Black és Katy Swartz képével, de számos külföldi könyvön viszontláthatjuk arcukat, ezek a könyvek legtöbbször itthon másik borítót kaptak. Mostani játékunkban minden állomáson különböző Pepés és Sztellás borítókat fogtok látni, legtöbb angol, néhány egyéb nyelvű is bekerült, ezeket ott jelezzük és a címeket természetesen kitakarjuk. Az írónő neve és a borító alapján könnyedén megtaláljátok őket, végül mi a magyar címükre leszünk kíváncsiak.
Segítség: a goodreads.com és moly.hu-n kezdjétek a címek utáni keresgélést.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
04.22 Könyvvilág
04.24 Angelika blogja
04.26 Dreamworld
04.28 Sorok között
04.30 Deszy könyvesblogja
05.02 Insane Life
Hol talalom az Oblivion 3?Úgy elolvasnám,az következik!!!KÖSZI
VálaszTörlésNekem is kéne!
Törlés