Angie Thomas első regénye nagyon fontos témákat dolgoz fel, a rasszizmustól a rendőri brutalitáson át a drogozásig. A nagy kritikai elismeréseket és lelkes olvasói kritikákat kapott regény magyarul a Gabo kiadó gondozásában jelent meg. Ha velünk tartasz a blogturnén július 24 és 28 között, akkor egyike lehetsz azon szerencséseknek, akik megnyerik a kiadó által felajánlott három példány egyikét.
KÖNYV ADATAI
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2017 június 16.
Eredeti megjelenés: 2017
Oldalszám: 424
Fordító: Benedek Leila
ISBN: 9789634064596
Megrendelés: http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/2321-angie-thomas-the-hate-u-give-a-gyulolet-amit-adtal-9789634064596.html
A tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.
Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve tartja. A The Hate U Give az első regénye. A könyvből a Fox készít filmet George Tillman rendezésében, és Amandla Stenberg (Az éhezők viadala) főszereplésével.
Amikor a The Hate U Give turnéra jelentkeztem, fogalmam sem volt arról, hogy ilyen nagy hatással lesz rám a könyv. Persze már a fülszöveg is sejteti, hogy nem egy könnyű történetet dolgoz fel, mégis sikerült meglepnie, mert nem azok a dolgok, helyzetek, emberek tettek bennem mély benyomást, mint amire előre számítottam. Kivéve persze a főszereplőnket, Starrt, aki egy kivételes narrátora a regénynek.
Nagyon hamar belevágunk a történet közepébe, megismerve Starr érzelmeit, aki úgy véli, kettős életet él. Habár egy nem éppen biztonságos helyen él szegényes körülmények között családjával, ahol mindennaposak a bandaháborúk, a lövöldözések, mégis egy jó környékbeli iskolába jár. Ide gazdag, leginkább fehér emberek járnak, barátai is e körből származnak, ráadásul igencsak népszerűnek számít a suliban. Gyerekként még megpróbálta összepasszítani az életének e két részét, de mivel nem sikerült, inkább hagyta, hogy különváljanak. Emiatt egyébként nem igazán tudtam haragudni rá, hiszen megvoltak annak az okai, hogy szülei mért akarták egy biztonságos iskolába íratni a gyerekeket, de azt is megértettem, hogy ennek ellenére mégsem akartak Garden Heightsből elköltözni. Visszatérve a történetre, a könyv elején tehát egy bulival kezdődve megtörténik a szörnyű tragédia, ami aztán teljesen megváltoztatja a lány életét. Az a bizonyos fiú, aki mellé Starr beül a kocsiba aznap este, Khalil, a lány gyerekkori legjobb barátja. Starr és Khalil egy ideje nem tartották a kapcsolatot, azonban a gyerekkoruktól kialakult szoros kapcsolatuk nem szűnt meg létezni, ezen az estén újra találkoznak, és egy lövöldözés után együtt hagyják el a buli helyszínét.
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan fog megtörténni Khalil és a rendőr „összetűzése”, hogy látni fogok-e bármi arra utaló jelet, hogy a járőr veszélyesnek ítéli meg a fiút. Hogy kapok-e bármiféle választ a miértre. Hát nem kaptam! Borzasztó volt megélni ezt az egészet Starr látószögén keresztül, a legfelfoghatatlanabb az volt számomra, hogy három lövést kapott, aminek semmi értelme nem volt. Persze az egésznek nincs semmi értelme! Az eset után Starr már nem tud az lenni, aki előtte volt, képtelen fenntartani a falat a két „élete” között. Ami egyébként nagyon jót tett neki, hiszen bármilyen sablonosnak is hangzik, ezután kiderül, hogy kire számíthat igazán, kik az igazi barátai.
Starr a könyv során egy hatalmas érzelmi hullámvasútba keveredik: a fájdalom és bénultság után a félelem határozza meg tetteit, a rendőröktől tart, attól hogy kiderül, ő a szemtanú. Majd pedig jön a düh, hiszen Khalilra a legtöbben nem áldozatként, sőt inkább bűnösként - mint egy semmirekellő fekete drogos és díler - tekintenek. Majd szép lassan felülkerekedik benne a bátorság, a tenni akarás, hogy elérje, másként tekintsenek egykori legjobb barátjára, úgy ahogy ő és sokan emlékeznek rá. Már nem számít semmi, a falak lehullnak és elkezd harcolni a tényleges igazságért.
"A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz, Starr – mondja. – Azt jelenti, hogy szembeszállsz ezzel a félelemmel, és te pontosan ezt csinálod."
Nem mehetek el szó nélkül Starr családja mellett, akiket hihetetlenül megszerettem, nélkülük nem lett volna kerek a történet. A lánynak kissé bonyolult családi kapcsolatai vannak, szüleivel él, van egy öccse és egy féltestvére. Apja fiatalon banda tag volt, miután Strarr megszületett, börtönbe került, és pár évig a nagybátyja, Carlos volt az egyetlen apja a lánynak. Ami persze nyomot hagyott mindegyikőjükben. Nem volt tökéletes egyikőjük sem, sőt, elég balhésan tudtak viselkedni, de mégis imádtam őket. A szülei nagy kedvencemmé váltak, mert szigorúak, de jó fejek voltak, és bármilyen döntést is hozott Starr Khalil ügyében, kiálltak mellette.
Az írónő rendkívüli tehetségét mutatja, hogy bármennyire is feketékről és fehérekről szólt a könyv, végül mégsem a bőrszínük volt a döntő a karakterek sorsában. Ez szinte minden szereplőbe beépül valahol: itt volt Starr apja, aki egykor bandatag volt, de képes volt megváltozni, és remek apa lett belőle, vagy Khalil, akit a szörnyű körülmények belekényszerítették a rossz döntések meghozatalában. Hogy megtartsa az egyensúlyt, kaptunk egy gyilkos rendőrt, de a másik oldalon Starr nagyszívű, lelkiismeretes nagybátyját, aki szintén zsaru volt. Számomra a legnagyobb meglepetést mégis Chris okozta, az elején azt gondoltam, hogy ő amolyan múlandó karakter lesz, akit Starr hamar elfelejt, hiszen semmilyen közös vonásuk sincs. Hát nagyot tévedtem, ugyanis a fiú hatalmasat bizonyított, és nemcsak Starr családja előtt, de minden döntését elfogadta a lánynak.
,,-Még mindig az a régi laptopod van? Az a bazidrága gyümölcsös valami? Felnevetek. -Az egy MacBook, apa. Apple. -Az tuti, hogy nem egy alma árába került."
Ez a történet tehát sok szempontból tanulságos, két világot mutat be, ami talán az elején még nagyon távol áll egymástól, de aztán a cselekmény előrehaladtával rájövünk, hogy lehetetlen szétválasztani. Erre Starr maga is ráébred, sokat változik, fejlődik a könyv során. Hálás vagyok, hogy megismerhettem Khalil történetét, mert néha igenis lehet, és talán kell is ilyen mellbevágó könyveket olvasni. Angie Thomas nagyon jól alkotta meg Starr szerepét, aki remek mesélő volt, egyáltalán nem éreztem nyomasztónak, sokszor persze nagyon tudott fájni, de egyszer-egyszer jóleső mosollyal faltam a lapokat, ami szuper egyensúlyba tartotta a érzelmeimet. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit mást, de nagyon is valós történetet szeretne olvasni.
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Mivel Starr életében fontos szerepet játszik a zene, ehhez kötődik a játékunk is. A regényben szereplő dalok közül néhány szövegét lefordítottuk magyarra. A megfejtéshez az eredeti előadót és címet kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Reggel hat van, de már ég az utca
Bírnám csak ezt nézni, ahogy ég
S néha izgat, ahogy hiába halsz meg
Kár, hogy mások őrültnek tartanak
Vagy hiszik, hogy skizofréniától vagy mitől szenvedek
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
07. 24. Olvasónapló
07. 26. Könyvvilág
07. 28. Deszy Könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése