A Libri Kiadó az Insomnia könyvek sorozatában jelentette meg Katherine McGee: Az ezredik emelet című regényét, mely a nem is olyan távoli jövőben játszódik New Yorkban. Az épület hatalmas, minden szintje egész lakótömbökből áll, és ahogy haladunk felfelé egyre gazdagabbak a lakók és egyre kevesebben laknak a szinteken. Az izgalmas történet fiatal szereplői is egytől egyig feljebb vágynak, de vajon megéri küzdeni az áhított csillogásért? Kövesd végig a három állomásos blogturnét, ha a játék során minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.
KÖNYV ADATAI:
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2017. július 13.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 572
Fordító: Székely Szilvia
ISBN: 9789633107355
2118 november, Manhattan. Huszonöt éve terpeszkedik a város közepén a Torony, az ezeremeletes acél- és flexiüveg monstrum. A legmodernebb technikával felszerelt épület város a városban, a végtelen lehetőségek otthona – persze nem mindenki számára. Az alsóbb szintek lakóit több mérföld és egy teljes évszázad választja el a „plafonburzsujok” maximálisan automatizált világától.
Avery Fuller családjával az ezredik emelet egyedüli lakójaként éli irigylésre méltó mindennapjait. Genetikailag tökéletesre formált lábai előtt hever a világ, a sikerre kódolt lány mégis magányos. Legjobb barátnőire is csupán abban hasonlít, hogy mindannyian rejtegetnek valamit. Persze egyszer minden titok kiderül, és ezt Watt Bacradi tudja a legjobban. Az Alsótoronyban lakó fiatal és ügyes hacker abból él, hogy mások titkait árulja jó pénzért. Ahogy körülötte mindenki, ő is a felsőbb szintek világába vágyik – de mit hajlandó megtenni ezért? És meddig megy el akkor, ha saját titkát kell megvédenie?
Avery, Leda, Eris, Rylan, Watt – átlagos tizenévesek, akik korántsem átlagos körülmények között élnek. A szolárlámpák hamis fényében nehéz elfogadni, hogy a szerelem még a Toronyban sem működik gombnyomásra.
Már az idejét sem tudom felidézni annak, hogy mikor olvastam utoljára disztópiát, és olyat, mint Az ezredik emelet, még biztos nem! Az olyan könyvek mint ez, juttatják eszembe, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy a blogturné tagja vagyok, mert valószínűleg, ha nem lennék, akkor elsiklottam volna a megjelenése mellett. Így azonban, amikor a csoportban felmerült a kérdés, hogy akarunk-e turnézni ezzel a könyvvel, a fülszöveget olvasva rögtön kaptam az alkalmon. És milyen jól tettem, hiszen minden hibája ellenére nekem nagyon tetszett a történet, és persze a világfelépítés is!
A cselekményt öt szereplő gondolatain keresztül olvashatjuk: Avery, Leda, Rylin, Eris és Watt. Őszintén szólva ettől az elején egy kicsit megijedtem, féltem attól, hogy nem tudom majd így teljesen átadni magamat az élménynek, de szerencsére nem így lett! Legelőször Averyt ismerjük meg, akit amolyan főszereplőféleségnek éreztem az egész könyv alatt. A lány annak a bizonyos Toronynak a legfelső, ezredik emeltén lakik családjával, ami igencsak kiváltságos helyzet, hiszen ahogy haladunk a toronyban felfelé, úgy emelkedik egyre jobban a lakók pénzügyi helyzete, életszínvonala. Egyszóval Avery családja piszkosul gazdag! Emellett pedig gyönyörű is, mondhatni tökéletes, pontosan olyan, amilyenre a szülei formálták. Persze ahogy azt jól tudjuk, a pénz és a szépség nem minden, hiszen Avery szörnyen magányosnak érzi magát, ráadásul egy súlyos titok is megkeseríti az életét. Ezzel nincs egyedül, titka ugyanis ebben a könyvben mindenkinek van! Itt van nekünk Leda, Avery legjobb barátnője, aki drogfüggősége mellett nagyon hasonló titkot hordoz, mint a barátnője. A titok nem más, mint Atlas, Avery testvére, de hogy milyen vonatkozásban, azt nem árulom el! A gazdagok közé tartozik még Eris is, akit nagyon megkedveltem a történet során, ő volt az, aki a legtöbbet fejlődött a végére. Az utolsó két szereplőnk már a Torony alján lakik: a fülszövegből ismert Watt ugyebár, a hacker zseni, aki azonkívül, hogy szinte mindenki titkát ismeri, ő maga is tartogat egyet. Az én személyes kedvencem pedig Rylin, aki kishúgával él, szintén szegény körülmények között.
Már az idejét sem tudom felidézni annak, hogy mikor olvastam utoljára disztópiát, és olyat, mint Az ezredik emelet, még biztos nem! Az olyan könyvek mint ez, juttatják eszembe, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy a blogturné tagja vagyok, mert valószínűleg, ha nem lennék, akkor elsiklottam volna a megjelenése mellett. Így azonban, amikor a csoportban felmerült a kérdés, hogy akarunk-e turnézni ezzel a könyvvel, a fülszöveget olvasva rögtön kaptam az alkalmon. És milyen jól tettem, hiszen minden hibája ellenére nekem nagyon tetszett a történet, és persze a világfelépítés is!
A cselekményt öt szereplő gondolatain keresztül olvashatjuk: Avery, Leda, Rylin, Eris és Watt. Őszintén szólva ettől az elején egy kicsit megijedtem, féltem attól, hogy nem tudom majd így teljesen átadni magamat az élménynek, de szerencsére nem így lett! Legelőször Averyt ismerjük meg, akit amolyan főszereplőféleségnek éreztem az egész könyv alatt. A lány annak a bizonyos Toronynak a legfelső, ezredik emeltén lakik családjával, ami igencsak kiváltságos helyzet, hiszen ahogy haladunk a toronyban felfelé, úgy emelkedik egyre jobban a lakók pénzügyi helyzete, életszínvonala. Egyszóval Avery családja piszkosul gazdag! Emellett pedig gyönyörű is, mondhatni tökéletes, pontosan olyan, amilyenre a szülei formálták. Persze ahogy azt jól tudjuk, a pénz és a szépség nem minden, hiszen Avery szörnyen magányosnak érzi magát, ráadásul egy súlyos titok is megkeseríti az életét. Ezzel nincs egyedül, titka ugyanis ebben a könyvben mindenkinek van! Itt van nekünk Leda, Avery legjobb barátnője, aki drogfüggősége mellett nagyon hasonló titkot hordoz, mint a barátnője. A titok nem más, mint Atlas, Avery testvére, de hogy milyen vonatkozásban, azt nem árulom el! A gazdagok közé tartozik még Eris is, akit nagyon megkedveltem a történet során, ő volt az, aki a legtöbbet fejlődött a végére. Az utolsó két szereplőnk már a Torony alján lakik: a fülszövegből ismert Watt ugyebár, a hacker zseni, aki azonkívül, hogy szinte mindenki titkát ismeri, ő maga is tartogat egyet. Az én személyes kedvencem pedig Rylin, aki kishúgával él, szintén szegény körülmények között.
Lehet, hogy egy kicsit homályosan fogalmaztam az imént, ahogy a szereplőkről írtam, ez csakis azért van, mert nem szeretnék spoilerezni. A szálak, a szereplők sorsa nagyon össze van gabalyodva, úgy érzem akármit is írnék, azzal túl sokat árulnék el. Ezzel szemben a világról már nagyon is tudok írni! Ahogy arra már a bejegyzés elején utaltam, ez a könyv kicsit más, mint a megszokott disztópiák. A jövőben járunk az biztos, azonban eddig én akárhányszor disztópiát vettem a kezembe, az tuti, hogy valamilyen sivár, lerombolt világba kerültem: zombi apokalipszis, harmadik világháború, a nagy kiégés, és még sorolhatnám. Itt azonban nem hogy pusztulásba, ráadásul egy elképesztően fejlett világba csöppenünk: valami olyan helyre, amit az ember elképzel, hogy igen, ez lesz száz év múlva! És ezt imádtam! Ebből kifolyólag a cselekményt is! Ugyanis a könyv főszereplői, ugyanolyan tinik, mint amilyenek mi voltunk/vagyunk, ugyanazokkal a problémákkal, csak éppen száz évvel később, egy sokkal fejlettebb világban. Nincsenek hősök, akik a nyakukba veszik a világ problémáját, hogy fellázadjon a rendszer ellen, hanem kamaszok vannak, akik szerelmesek, buliznak, összevesznek, kibékülnek. Jó volt ilyet is olvasni! A technikát illeti, nekem nagyon bejöttek ezek az ultramodern kütyük, néhol jót nevettem a nevükön. Azt nem mondanám azért, hogy ez egy tökéletes világ, itt is megvoltak a problémák, főként a társadalmi rétegek közötti viszonyok, de erre nem helyez túl nagy hangsúlyt a könyv, ráadásul sokszor megláthattuk a szépet, a boldogságot a szegényebb szereplők sorsában is.
Az nem titok, hogy a könyv úgy ér véget, hogy valamelyik lány lezuhan a legfelső emeletről -nagy bánatomra. Mire idáig eljutunk, már rettentően összekavarodnak a szálak, és mindegyik szereplő életében akad elvarratlan szál. A szereplők sorsa igazából nem fogja a feje tetejére állítani a világodat, hiszen sokszor nagyon felszínes kapcsolatokról olvashattok. Máskor viszont megszakad a szíved egy-egy szereplőért, aki belopózott a szívedbe. Én legalább is így éreztem olvasás közben, sokakat megkedveltem, másokat nem annyira, a 2118-as világ nekem nagyon bejött, és kíváncsian várom a folytatást!
,,Néha a szerelem és a káosz egy és ugyanaz."A szereplők sokat változtak a könyv során, valaki jó, valaki rossz irányba. Az elején például alig vártam Avery fejezeteit, de ahogy haladtunk előre, kezdett nagyon unszimpatikus lenni. Fel nem foghatom, hogy miképp változhatott meg ennyire a Ledával való kapcsolata - ez számomra rettentően sekélyesnek hatott. Aki azonban a legtöbbet fejlődött, az Eris volt, le kellett költöznie jó párszáz emeletet azért, hogy önmagára és boldogságra leljen. A kedvencem pedig egyértelműen Rylin és Cord párosa volt, akik a legtöbb érzelmi töltetet adták ennek a könyvnek. Nagyon szurkolok értük!
Az nem titok, hogy a könyv úgy ér véget, hogy valamelyik lány lezuhan a legfelső emeletről -nagy bánatomra. Mire idáig eljutunk, már rettentően összekavarodnak a szálak, és mindegyik szereplő életében akad elvarratlan szál. A szereplők sorsa igazából nem fogja a feje tetejére állítani a világodat, hiszen sokszor nagyon felszínes kapcsolatokról olvashattok. Máskor viszont megszakad a szíved egy-egy szereplőért, aki belopózott a szívedbe. Én legalább is így éreztem olvasás közben, sokakat megkedveltem, másokat nem annyira, a 2118-as világ nekem nagyon bejött, és kíváncsian várom a folytatást!
Értékelés: 5/4,5
Blogtuné extra - Borítómustra
NYEREMÉNYJÁTÉK
Adott a játék, keressük a világ legmagasabb épületeit. A megadott képek alapján azonosítsátok be őket és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
További állomások
08.27 Kelly és Lupi olvas
08.29 Sorok között
08.31 Könyvvilág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése