A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg az Üvegtrón sorozat ötödik része, a Viharok birodalma. A folytatásban a háború már a küszöbön áll, Aelinnek és társainak egyre nehezebb döntéseket kell meghozniuk a túlélésért, egy jobb világért. Miközben a tűzszívű királynő igyekszik csatlósokat keresni, az istenek érthetetlen utalásait megfejetni vagy éppen egy szusszanásnyi időt szerelmével, Rowannel tölteni, olyan harcosok lesznek segítségéül, akikre álmában sem gondolt. Ha Ti is részesei szeretnétek lenni a finálé előtti egyre izgalmasabb történetnek, tartsatok a blogturné három bloggerével, és játszatok a könyvért.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2018. január 31.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 776
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789634572275
Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.
Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.
A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.
Az évértékelő bejegyzésemben írtam róla, hogy mennyire elfáradtam december közepére, mivel eléggé sok könyvet bevállaltam az őszi-téli megjelenések közül. Pedig az év végi megjelenések igazi kincseket tartalmaztak, ilyen volt a két legújabb Sarah J. Maas kötet is. A Köd és harag udvaráról már zengtem a héten ódákat, most pedig jöhet az Üvegtrón ötödik könyvének kivesézése.
Utólag visszagondolva talán nem is olyan nagy baj, hogy kicsit megcsúsztam a Viharok birodalma olvasásával, hiszen így nem kellett kapkodva sem olvasnom, sem bejegyzést írnom, volt egy kis időm átgondolni, vagy inkább feldolgozni a történteket. Azt előre leszögezem, hogy szerintem ez volt a legjobb rész! Nyilván nem sokan emlékeztek az előző rész, az Árnyak királynőjéről írt értékelésemre, minden estre ott kicsit elszakadt nálam a cérna. Kövezzetek meg, de én nem tartoztam azok közé, akik minden feltétel nélkül elfogadták Aelin és Rowan párosát. Tudom-tudom, már mindenki túllépett ezen, de én nagyon szerettem Chaol és Celaena párosát, ezért az előző kötet olvasásánál még nem voltam teljesen megelégedve a változásokkal. Persze Sarah - valószínűleg direkt - úgy szőtte a szálakat, hogy Chaol egyre unszimpatikusabb legyen, a végére én is eléggé megorroltam rá, de azért na, akkor még nem tudtam elfogadni. Éppen ezért örültem meg nagyon, amikor kiderült, hogy saját kötetet kap, szerintem mindenképpen megérdemli, mégiscsak nagyon sokáig - három részen át - fontos szerepet játszott a lány életében. A sors fintora, hogy most már - a Viharok birodalma elolvasása után - úgy vagyok vele, bár előbb írta volna meg az írónő az Üvegtrón befejezését, mint a kapitány kötetét. Vigyázz mit kívánsz! :D
Na de, térjek rá a lényegre. Szóval ahogy említettem is, ez volt a sorozat legütősebb része szerintem. Nem is annyira a főszereplő páros miatt, pedig most már tényleg megszerettem őket, inkább a mellékszereplők (habár ez elég csúnyán hangzik, szerintem mindegyiküknek kijár a főszereplő címke) miatt. Bevallom eddig sokszor untam a mellékszálakat, azokat az részeket, amikor nem Aelin volt porondon. És ismét mekkorát tévedtem! Hiszen tudhatnám már, hogy Sarah semmit sem csinál véletlenül, a korábbi könyvekben csak előkészítette mindazt, ami ebben a részben van. És még mindig nincs itt a finálé! A Viharok birodalma alatt egy pillanatig sem unatkoztam! Olvashattam Elide-ról, Manonról, Lysandráról vagy Aedionról, minden sorát, minden betűjét, még a szóközöket is imádtam! És tudtam, annyira tudtam, éreztem, hogy mindannyiuk sorsa összeforr előbb-utóbb, onnantól kezdve pedig már nincs megállás! Ó és kaptunk új szereplőket Gavriel és Fenrys személyében. Nem spoilerezném el, hogy kik ők pontosan, de annyi biztos, hogy színfoltjai voltak az ötödik résznek, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a sorsuk végül.
Hogy a történetről is szóljak pár szót, Aelinék tehát háborúra készülnek, nem is akármilyenre, olyan undorító, kegyetlen lények bukkannak fel a történetben, amik még a tűzszívű királynő erejével is felveszik a harcot. A legfontosabb dolog tehát az, hogy minél több szövetségest gyűjtsön maga köré. Azonban ott ahol segítségre számít, elfordulnak tőle, nem bíznak a kétes múltú fiatal lányban, máskor viszont, amikor nem is számít rá, újabb segítség érkezik. Rowan hűséges társa és segítője marad, természetesen kapuk néhány szenvedélyes és izzó romantikus pillanatot. Emellett pedig persze Aedion és Lysandra is mellettük marad. Az a bizonyos jóleső feszültség kettejük között is fellobban, szócsatáik egyre bensőségesebbek, érzékibbek lesznek. Őket is egyre közelebb éreztem a szívemhez, együtt, de igazából külön is jók voltak, Lysandra például nagy meglepetés volt számomra, mivel egy csomó új dolgot mutatott fel erejéből. Huh, nagyon menő átváltozásai voltak ebben a könyvben, csak ámultam!
Nála jobban talán csak Manont csíptem ebben a részben. Elképesztő meglepetéseket okozott, néha még levegőt is elfelejtettem venni. Már korábban is érezhettük, hogy nagyon működik a kémia közte és Dorian között, ami most csak jobban fokozódik. Bevallom az ő párosukat kedvelem a legkevésbé, nem tudom miért, de Adarlan királyát valahogy sosem kedveltem úgy igazán, és még most így vagyok vele. Eléggé rideg lett, habár talán pont emiatt illik Manonhoz. Na majd meglátjuk még, mit hoz a jövő, nem akarom elásni se őt.
A legkedvesebb párosom pedig Elide és Lorcan volt. Most komolyan, eszembe sem jutott volna őket együtt elképzelni, de hát az írónő már csak ilyen, szeret a lehetetlenből lehetségest fabrikálni. Ki gondolta volna, hogy a kissé szürke és visszahúzódó Elide és az egyik leghatalmasabb tündér közel kerül egymáshoz, Lorcan ráadásul eléggé idegesítő volt korábban, sőt eszembe sem jutott volna szövetségesként gondolni rá. Persze neki se, ó dehogy, hiszen utálja ő a cédakirálynőt! Viszont Elide éppen hozzá tart, és mivel egyezséget kötöttek, a lánnyal marad. És aztán naná, hogy kiderül, hogy Elide sokkal okosabb, rátermettebb és erősebb, mint gondolta (vagy én) volna, és a vonzalom tagadhatatlanul kialakul köztük. Jajj, nagyon szerettem őket, hiszen látszólag totál ellentétek, mind az erejük, mind a gondolkodásuk, de már maga a lényük is, és mégis, mégis.. ah.
A Viharok birodalmában egy pillanatnyi nyugalma sincs Aelinnek és csapatának. A háború szaga már érződik a levegőben, mindig történik valami, ami emlékezteti őket arra, hogy nem szabad lankadni a figyelmüknek, hogy készülniük kell a nagy csatára. Persze ez ebben a kötetben még nem jön el, a végén kicsit másfelé kanyarodik el az írónő. És ha már vége. Ó anyám, hogy írhatott ekkora függővéget Sarah? Én számítottam rá, hogy valami lesz, mivel az értékelésekben láttam, hogy néhányan kiakadtak, de azért ez felülmúlt mindent. Mondjuk talán egy kis pozitívum lehet benne, habár ez lehet csak az én furi észjárásom. Itt most egy nagy SPOILER érkezik a végéről. Szóval talán azért nem baj, hogy Aelinnel történt, ami, mert így talán biztosak lehetünk abban, hogy mivel ő a főszereplő, nem lesz semmi baja, kiszabadul. Mert ha pl. Elide-ot vagy Aediont, vagy akárki mást vitt volna el Maeve, akkor már tényleg aggódni kéne, hogy Sarah netán valami szörnyűséget követ el, esetleg megöli. Mert azt már tényleg nem bírnám elviselni, ha a mostani szereplők közül, valakit el tenne a láb alól a kedves írónő. Annyira szeretem őket! Itt jön a képbe ugyebár az a bizonyos jóslat is. Nagyon remélem, hogy nem az, aminek látszik, mert ha igen... grr..SPOILER VÉGE.
Remélem sikerült megmagyaráznom fentebb, hogy miért is ez a kötet a legjobb. Mind a 776 oldalon történik valami, egy percre sem ül le a cselekmény. Amit különösen szerettem, hogy az eddig külön utakon járó szereplők sorsa összefonódik, és úgy tűnik, egy irányba indul. A vége nagyon durva, de azért reménykedek, elképesztően kíváncsi vagyok, hogy fogja megoldani az írónő egyrészt a függővéget, másrészt ezt az egész háborút. Minden egyes szereplőt megkedveltem, a régiket és az újakat is. Aelinen pedig csak ámulok, az ereje hatalmas, egyedi, pusztító. Talán ajánlani nem is nagyon kell ezt a könyvet, mivel aki eddig szerette, biztos vagyok benne, hogy most még jobban fogja, aki pedig nem kezdte még el a sorozatot, annak hajrá! Sarah J. Maas egy hatalmas zseni!
Értékelés: 5/5*
NYEREMÉNYJÁTÉK
A történetben Aelinék háborúra készülnek, az eddig külön utakon járó szereplők sorsa egyre jobban összeforr. A sorozat és a szereplők sikerét bizonyítja, hogy rengeteg fanart jelent meg nemcsak a főszereplőről, de mindenki másról is. De vajon felismernétek őket egy-egy kép alapján? Nos, most kiderül, mennyire rajongtok a történetért, mivel a feladatotok az lesz, hogy az állomásokon található képek/fanartok alapján felismerjétek a szereplőket, és beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
 |
| Kép forrása (Taratjah) |
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
01.20. Könyvvilág
01.23. Deszy könyvajánlója
01.26. Föggővég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése