A nagysikerű mozifilm után a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, Szélesi Sándor tolmácsolásában megérkezett Kincsem igaz története. A Blogturné Klub bloggerei a 19. századi csodakanca történetének nyomába erednek. A négy állomásos turné alatt Te is megismerkedhetsz Kincsemmel és az 1800-as évek végi Magyarországgal, s ha részt veszel a nyereményjátékon, megnyerheted a könyv egy példányát.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2017. április 20.
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 472
Fordító: -
ISBN: 9789634570394
A csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.
Bevallom őszintén, nem az első pillanattól kezdve akartam elolvasni a könyvet. Aztán volt szerencsém a tavalyi Könyvfesztiválon meghallgatni Szélesi Sándort a Kincsem könyvbemutatóján, és amilyen szeretettel beszélt a könyvről az író, egyrészt teljesen lehengerelt, másrészt pedig totálisan meggyőzött. Kicsit szégyellem is magam, hogy végül is ilyen sokat vártam a könyv olvasásával, főleg úgy, hogy már ismerem a lapokon megbúvó történetet, és tudom, hogy micsoda kincs várt rám elolvasásra hónapokon keresztül.
Böszörményi Gyula nagyon találóan fogalmazta meg a molyos értékelésében, hogy bizony Kincsem gazdájának életében nem sok izgalom vegyült - ezt ha jól emlékszem maga az író említette a könyvbemutatón. Azt persze nem állítanám, hogy unalmas volt a történet, hiszen a Kincsem körül - még ha tudtam is előre, hogy minden versenyt megnyer - azért voltak izgalmak, de abban egyet kell értenem, ha a cselekmény egészét nézem, bizony Blaskovich Ernő nem ette nagy kanállal az életet. Egy igazi úriember volt, nyugodt, visszafogott természetű, nem nagyon hozta ki semmi a sodrából (kivéve persze a szívügyeket), a gazdasághoz, a birtokának igazgatásához és persze a lovakhoz nagyon jól értett. Elégedett volt ő az életével, csak egy gondja-baja volt, és ez csak akkor kezdte el úgy igazán zavarni, amikor megismerte a híres kékszemű lady-t, Szabó Karolinát. Ez pedig nem más, mint a magassága, vagyis inkább annak hiánya, ami a 16 éves lány mellett nagyon feltűnő volt, ő ugyanis egy fejjel magasabb volt nála. A színitanodás Szabó Karolina az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus karaktere a történetnek, egyértelműen feldobja, és nagyon jó hatással van Ernő úr életére. Érdekes, ahogy Szélesi elénk tárja a kapcsolatuk alakulását, a kor- és méretkülönbségek ellenére az elejétől fogva hittem a szerelmükben, nem volt semmiféle ellenérzésem, nagyon szerettem olvasni róluk.
Egy másik vallomással is tartozom. Állatbarátnak tartom magam, azonban a lovakra félelemmel vegyes tisztelettel tekintek, amiben a félelem az erősebb. Nem tudom miért alakult ez így, mindenesetre a három lépés távolságot mindig megtartom, ha lovakról van szó. Éppen ezért picit tartottam is a könyv ezen részétől, ami jobban belegondolva eléggé nevetséges. A lényeg, hogy talán ezért is, de az elején kellett egy jó 50 oldal, mire megszoktam a környezetet, és mondhatni felengedtem, vagyis inkább átengedtem magam a történéseknek. Ehhez persze kellett az író egyébként rendkívül ügyes taktikája, hogy megfelelő arányban helyezkedjen el, és persze fonódjon össze Blaskovich Ernő és a címszereplő magyar ló története. A könyv első felében a férfi és Karolnia kapcsolatának alakulására helyeződött a hangsúly, míg a másodikban már számottevő hely jutott ki Kincsemnek és a versenyeknek is. Mindent összevetve én úgy gondolom, hogy rengeteget kapott az is, aki a legendás ló miatt vette kezébe Szélesi Sándor regényét, de elégedetten csukták be a könyvet a romantikusabb lelkületűek is.
Ahogy említettem feljebb, nagyon megkedveltem Karolina és Ernő párosát. Blaskovich Ernő nem éppen egy férfi ideáll, viszont azt nem tagadhatom, hogy igazi gentleman, és én elképesztően szerettem a karakterét. A férfi, aki a munkájában precízen pontosan kézben tartja a dolgokat, a kékszemű lady miatt teljesen elvesztette a lába alól a talajt. Őszintén nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy szegény férfi mennyire összezavarodott a nő iránt érzett szerelemtől. A történetből is kiderül, hogy Blaskovich Ernő nem éppen a szavak embere, ez sok félreértést is szül kettejük között, viszont tetteiből, és pont ebből az esetlen zavarból tudtam úgy igazán kiolvasni, hogy mennyire komolyak az érzelmei a nő iránt. Karolnia pedig a Kincsem mellett a másik gyöngyszeme a könyvek. Egyszerű körülmények között nevelkedett, mégis rendkívül intelligens, bájos, egy igazi úri hölgy, de erős és éles szemű, és ha kellett, a humor sem vetette meg, nemcsak Ernőt, de a férfi barátait is lenyűgözte a nő közvetlen, barátságos modora.
 |
| Kincsem és trénere, Hesp Róbert, és persze a macska. :) |
A 19. század végi Magyarország is lenyűgözött, és mivel nagyon szeretek olvasni a történelmi Magyarországról, kicsit keveselltem is ezeket a leírásokat, főként a monarchiabeli társadalomról. De azért az csak-csak nagyon jó érzés, és a magyar ember egy kicsit jobban kihúzza magát, amikor olyan szereplők kerülnek bele az olvasmányába, mint Erzsébet királynő (Sissi) vagy éppen Blaha Lujza, és mindezt oly természetességgel, hogy az olvasó is úgy gondolja, hogy misem természetesebb, mint hogy a nemzet csalogánya ad szerelmi tanácsokat Szabó Karolinának, vagy éppen a magyar királynő gratulál Blaskovich Ernőnek Kincsem újabb győzelme miatt. Ó, és nem tudok szó nélkül elmenni anélkül sem, hogy megjelenik - és nem is akárhogyan, nagyon jót mosolyogtam az író talányosságán - a mi kedvelt Ambrózy Richárd bárónk is, aki persze itt még egyáltalán nem morc. :)
Kincsem és a gazdája története tehát engem meggyőzött, levett a lábamról. Mindazok ellenére, hogy nem egy pörgős, sőt inkább kiszámítható cselekményről van szó, én teljesen át tudtam szellemülni a történetbe. Tudtam mi lesz a vége, mégis izgultam Kincsem minden futamán, jókat mosolyogtam a ló bogarasságán, izgalmat pedig az vitt a történetbe, hogy a sokadik győzelme után sokan akartak rosszat a lónak, és persze Blaskovichnak is. Ez persze nyilvánvalóan köszönhető Szélesi Sándor remek stílusának is, aki gyönyörű nyelvezettel írta meg történetét, úgy tette egymás után a magyar szavakat, hogy abból a legendás magyar csoda hiteles és élvezhető története kerekedjen ki!
Blogturné extra - Szabó Karolina
A Kincsem története mindössze néhány évet emel ki Blaskovich Ernő és Szabó Karolina közös életéből. A könyv mondhatni happy enddel végződött, hiszen Blaskovich úr legyőzte a saját félelmeit és büszkeségét, és kitárta szívét a fiatal lánynak. Ami miatt azonban egy kis tüske maradt a szívemben, hogy a férfi sem a történetben, sem később nem vette el a lányt, ha az fennmaradt írásoknak hihetünk, akkor éppen emiatt a - az alacsonyságából származó - büszkeség miatt, amit valójában teljesen sosem tudott elengedni. Szabó Karolina ennek ellenére elfogadta a férfi döntését, és vele maradt, a Reáltanodai utcai palotában élt sokáig, ahová a férfi gyakran járt, és végül is így több mint 30 évet maradtak együtt. És mindezek ellenére, vagy inkább pont emiatt nagyon megkedveltem, és tisztelem Szabó Karolinát.
"Mint sok évtized távlatában megállapítható volt, a kékszemű lady utoljára 1909-ben volt a tápiószentmártoni otthonában és 1910-ben már a tavasz folyamán elhagyta a Reáltanoda utcai palotát is és végleg az új Kincsem kastélyba költözött. (...)
Már senki nem tudja megmondani, mi az igazság. Blaskovich Ernő akart gondoskodni továbbra is Karoláról, a három évtized múltán barátsággá mélyült szerelem után, - avagy Szabó Karolina látva a jövőt, félt az egyedülléttől és így keresett megoldást, a két évtizede már ismert, volt plébánossal. Elhamarkodott lenne bármilyen véleményt is mondani. Egy biztos: Droppa Károly mint gazdálkodó is megállta helyét és jólétben, harmonikus szeretetben éltek. A mezőszilasi temetőben található sírfelirat szerint Droppa Károlyné Szabó Karolina 1929 tavaszán, Droppa Károly 1929 őszén költözött el az élők sorából..." (G. Móró Csilla: Blaskovich Emlékkönyv)
Blaskovich Ernő 1911. májusában hunyt el, a nő 1910-ben vagy 1911-ben lépett ki az életéből, így majdnem élete végégig elkísérte a férfit.
NYEREMÉNYJÁTÉK
Kincsem pályafutása során 54-szer állt rajthoz, s 54-szer nyert is. A turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékunkban minden állomáson elrejtettük egy-egy verseny helyszínét a bejegyzés szövegében. A feladatotok, hogy a betűket összeillesztve beírjátok a versenynek otthont adó város nevét a Rafflecopter megfelelő sorába. Rajt!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése