Csak egy kis olvasási válság..

Sziasztok. Talán észrevettétek, hogy az utóbbi időben ritkultak a bejegyzéseim a blogomon és a facebook oldalamon, sőt az instagramon is. Telnek a napok, és azt veszem észre, hogy te jó ég, ma sem osztottam meg semmit, pedig annyi mindent lehetne. Szeretnék egy pár szóban írni arról, hogy miért van ez mostanában.

Biztos annak is köszönhető, hogy ebben az évben egyszerűen még nem olvastam olyan könyvet, ami felrázott volna. Tudjátok, az a fajta, ami megdobogtatja a szívedet, amit képtelen vagy letenni, ami akárhova mész, mindig a fejedben van. Az utolsó ilyen könyvek még év elején SJM két új kötete volt, na és persze az ACOWAR, de ezeken kívül semmi. Emiatt úgy érzem, hogy a "szokásos" év eleji olvasási válságom még mindig tart. Persze mindig olvasok valamit, és volt több is, amit szerettem, de valahogy mégsem tudott egyik sem kizökkenteni ebből a fásult érzésből. Valahogy idén még a Könyvfesztivál sem hozott olyan nagy lázba, nem is mentem ki rá; persze ahogy nézegettem a bejegyzéseket, kicsit fájt a szívem, és el is mentem volna jó pár programra, de például nem tudnék kiemelni olyan könyveket, amiket mindenképpen be akartam szerezni. Ez persze nem a szervezők vagy a kiadók hibája (hiszen idén is rengeteg új könyv jelent meg), hanem az enyém, mert az olvasások terén valamiféle lelki fáradtság van rajtam, amin nem tudok változtatni. Úgy érzem, hogy teljesen beszippantottak a szürke hétköznapok, amiből még az olvasás sem tud kizökkenteni. A napok telnek, teszem a dolgomat, aztán egyszer csak esete van, és nem olvastam, nem írtam semmit. Pedig az olvasás nekem mindig olyan hely volt, ami tárt karokkal fogadott, akármi bajom volt az életben. Most viszont az egyetlen bajom az, hogy az utóbbi időben nincs olyan könyv, ami nagy hatással lenne rám, ezért leeresztettem. (Tavaly ilyenkor például már megvolt a kedvencem, Paullina Simon A bornzlovas c. könyve, amit imádtam.)

Ez persze magával hozza azt, hogy kevesebb bejegyzés születik a blogon és a közösségi oldalamon. Júniusban lesz 4 éve, hogy elkezdtem blogolni, a lelkesedésem töretlen volt egészen idáig, most egy picit lemerültem. Ki tudja, lehet hogy valami újra, stílusváltásra lenne szükségem, az olvasások terén is akár, vagy új rovatokra a blogomom, ami új kihívást jelent, ezen mindenképpen elgondolkodom. Ami egyébként pozitív, hogy elkezdtem angolul is olvasni, ami láthatóan lassabban megy, de nagyon élvezem.

Nem panaszkodni szerettem volna, csak egyszerűen jól esett kiírni magamból ezeket a dolgokat, ha már van egy hely, ahol megtehetem. Persze abbahagyni sem szeretném a blogolást, mert még mindig nagyon szeretek írni az érzéseimről egy könyv kapcsán, inkább a hozzáállásomon kellene picit változtatni. Én tipikusan az a könyves blogger voltam régebben, aki minden elolvasott könyvről görcsösen írni akart, de most már rájöttem, hogy ezentúl jobban meg kell gondolnom, hogy mit olvasok, és csak arról írok, amiről szeretnék, nem kényszerítem magamat semmire, mert az ember hamar belefásulhat ebbe. Ami pedig a legfontosabb, hogy szeretnék végre ismét egy olyan könyvet olvasni, ami alapjaiban megváltoztatja a világomat, ami feldob, mivel mostanában úgy érzem nagyon egysíkú lettem e téren. Szóval ha bárkinek van javaslata ilyen könyvre, ami rá ily módon hatott, akkor szívesen veszem. :)

Remélem, hogy elnézitek nekem ezt a kisebb kifakadásomat, és megértetek. Szerintem minden könyvmoly életében vannak kisebb-nagyobb válságok, amin azért egy jó könyv tud segíteni. Köszönöm mindenkinek, aki megvár és olvassa a blogomat! ❤ Ígérem, legközelebb már bejegyzéssel jelentkezem! :)