Then Wallace Warland, Monstrous Sea's biggest fanfiction writer, transfers to her school. Wallace thinks Eliza is just another fan, and Eliza begins to wonder if a life offline might be worthwhile. But when Eliza’s secret is accidentally shared with the world, everything she’s built—her story, her relationship with Wallace, and even her sanity—begins to fall apart.
With illustrations from Eliza’s webcomic, as well as screenshots from Eliza’s online forums and snippets of Wallace's fanfiction, this uniquely formatted book will appeal to fans of Noelle Stevenson’s Nimona and Rainbow Rowell’s Fangirl.
Könyv adatai
Kiadó: Greenwillow
Megjelenés: 2017. május 30.
Oldalszám: 385
Fordító: -
ISBN:
Megrendelés: http://www.francescazappia.com/p/my-books.html
"There are monsters in the sea."
Pár hónapja jött meg a kedvem az angolul olvasáshoz, de az ACOWAR után egy kicsit egyszerűbb szövegű könyvre gondoltam. A molyon találtam rá Francesca Zappia könyvére, a fülszöveg és a pozitív értékelések (de legfőképpen az, hogy többen is a Fangrilhöz hasonlították) meghozták a kedvem ehhez a könyvhöz. Egyébként annak ellenére, hogy itthon már korábban megjelent a szerző egy másik könyve - Csak kitaláltalak? -, nekem ez volt az első történetem tőle.
A főszereplőnk, Eliza a gimnázium utolsó évét tapossa, és ha azt állítom, hogy nem egy közösségi ember, akkor még keveset mondok. A lánynak nincsenek barátai az iskolában, nem jár el sehova, sőt szinte soha nem szólal meg, ami nem csak ott, de otthon is folytatódik. Persze otthon azért kommunikál valamelyest a szüleivel és öccseivel, de úgy érzi, hogy egyik családtagja sem érti meg, sőt kifejezetten utálják őt (mármint a testvérei). És, hogy miért érzi azt, hogy a szülei nem értik meg? Azért mert igazából Elizának vannak barátai, Max és Emmy, csak éppen még soha nem találkoztak, rengeteg kilométer választja el őt tőlük, és csak az interneten kommunikál velük, és erre bizony könnyű azt mondani a szüleinek, hogy nem valódi kapcsolat. De nemcsak emiatt tölti szinte az egész napját a lány a számítógép előtt ülve, hanem azért is, mert ő az egyik legnépszerűbb képregény, a Monstrous Sea írója és rajzolója. Erről persze családján és két barátján kívül senki sem tud, hiszen a képregény nagyon népszerű, Eliza pedig félénksége miatt szeretne inkognitóban maradni, ami azért valahol érthető is.
A lány tehát éli megszokott életét, iskolába jár, rajzol, viszi előre a történetét, miközben saját démonaival küzd. Aztán egy nap új osztálytársa érkezik, amitől minden megváltozik. Bevallom én azt gondoltam, hogy Wallace egy életigenlő fiú lesz, aki "megmenti" a lányt ebből a begubózott világból, és segít neki kilépnie a nagyon beszűkült komfortzónájából. Ez persze meg is történik, csak éppen teljesen máshogy, mint gondoltam. Wallace ugyanis, ha létezik ilyen, még Elizánál is visszahúzódóbb. Eliza és Wallace (miután nagy nehezen megismerik egymást) először csak papíron kommunikálnak egymással, a szóbeli kommunikáció ugyanis egyiküknek sem erőssége. Nagyon lassacskán, apró léptekben halad előre a kapcsolatuk, ami az igazat megvallva nekem nagyon tetszett. Sokkal jobban megérintett így a kettejük kapcsolata, hogy igazából mindketten kissé introvertáltak, nehezen barátkoznak, és mégis, szinte észrevétlenül segítik egymást. Hiszen Eliza is elkezd eljárni otthonról, együtt töltik a szüneteket az iskolában, és Wallace is megnyílik előtte. Persze a legfontosabb, ami a barátságuk kezdetét is jelentette, hogy Wallace hatalmas Monstrous Sea rajongó, ami tökéletesen összehozza őket.
A könyv címe nagyon találó, hiszen amellett, hogy a képregényében mindenféle lényeket kreál Eliza, a valóságban is meg kell küzdenie a belső szörnyeivel. A könyv hangulata sok helyen komor, és akárhogy is segít a lánynak Wallace barátsága, mégis sokszor éreztem, hogy nem egészségesek a lány gondolatai. Kezdve családjával való viszonya, ami egyértelműen csak az ő fejében érződik olyan rossznak, aztán amikor robban a bomba, és Wallace-szal is megszakad a kapcsolat, már éreztem, hogy elindul a lejtőn.
 |
| Monstrous Sea; Forrás |
Nagyon szerettem Eliza karakterét, szerintem vele sokan tudnak azonosulni a korosztályából. Sokáig magányos, de mégis megtalálta a menedékét a tehetségében, abban a világban, amit magának és sok ezer embernek alkotott. Viszont ez nem tarthatott örökké, éppen ezért tett neki nagyon jót, hogy kimozdult, kicsit látott a világból, barátkozott, szerelmes lett, majd később amikor mindez összeomlott, ráébredt, hogy segítségre van szüksége. Wallace pedig másképpen volt sérülékeny, ő igazából nem volt mindig ilyen, hanem megtörte egy tragédia, de Elizához hasonlóan neki is szüksége volt segítségre. Azzal pedig, hogy megjelentek egymás életében, mindketten elkezdtek éni, új dolgokat tapasztalni, és persze gyógyulni.
Persze a témából kifolyólag megjelenik a internet mindenhatóságának, az ott született kapcsolatok értékének kérdése is, főként abból a kontextusból, hogy Eliza szülei nem igazán értik meg a lányuknak eme "függőségét". Kifejezetten örültem annak, hogy azért Zappia a pozitív dolgokat is felhozta ebben a témában, hiszen Eliza az interneten tudott igazán kiteljesedni, önmaga lenni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség valódi kapcsolatokra (ezt egyensúlyba hozza Wallace megjelenésének fontossága), de annak örültem, hogy nem derült ki Maxről vagy Emmyről semmi hazugság, hanem igenis ők is valódi, normális emberek, és jó baráti a lánynak, sőt sokat segítenek neki, amikor padlóra kerül.
Én nagyon szeretem az olyan ifjúsági könyveket, amik nem félnek súlyosabb témákkal is foglalkozni, mint a depresszió, vagy éppen az öngyilkosság, mert igenis a mai világban kell erről is olvasniuk a tinédzser korosztálynak (és nemcsak nekik). És azt is látniuk kell, hogy mindig van kiút, nem mindig minden olyan rossz, mint amennyire hisszük, csak beszélni kell az érzéseinkről. Francesca Zappia többek között ezekre hívja fel figyelmünket a könyvben, egy elképesztően tehetséges fiatal lány és egy elveszett fiú barátságán (és persze szerelmén) keresztül. Én bátran ajánlom minden korosztálynak, mert tanulságos, és habár nem könnyed, de mégis inkább pozitív irányba ugrik a mérleg, és végül csal előbújik az a fránya nap a felhők közül. A felépítése pedig szuper, a rajzok gyönyörűek, és a Monstrous Sea történetéből is kaptunk némi kedvcsináló ízelítőt Amity főszereplésével.
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése