A Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötetét jelentette meg a General Press Kiadó. A Blogturné Klub hét bloggerét követve megtudhatjátok ők mit gondolnak Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozata újabb részéről, mely a Szívembe zárva címmel került a boltokba, és játszhattok a könyv egy példányáért.
Könyv adatai
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2018. június 4.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 296
Fordító: Fügedi Tímea
ISBN: 9789634521228
James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet…
Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.
A Maiden Lane sorozatot én nem az elején kezdtem el, ennek ellenére ez már a harmadik kötet, amit olvasok belőle, és egyáltalán nem zavarja az élményt, hogy kihagytam előtte részeket. A korábbi köteteket is szerettem, de valahogy nem volt teljes náluk az élmény számomra, azonban a Szívember zárva végre meghozta a várt katarzist, minden megvolt benne, ami nekem egy jó történelmi romantikushoz kell.
A sötétség hercege részben is feltűnt nekem Phoebe karaktere, már akkor megkedveltem őt. Phoebe - tudniillik - Maximus Batten, Wakefield hercegének húga, akiről már azt is tudjuk, hogy betegesen őrzi a lányt, nem engedi őt sehova, mivel azt hiszi, hogy ezzel megvédheti őt, ugyanis Phoebe vak. Nem elég, hogy szinte bezárja őt, de ha el is engedi valahová, azt is csak kísérettel, mellé állítja a mogorva, ám biztonságot sugárzó James Trevillion kapitányt, hogy vigyázzon rá. A kettejük kapcsolata igencsak döcögősen indul (aminek szintén tanúi lehettünk az előző kötetben), hiszen Phoebe nem kér a kíséretből, ráadásul igencsak idegesíti James nyugodt és szófukar viselkedése, és a kapitány sem éppen ahhoz van szokva, hogy ladyk kívánságait lesse. Csakhogy a "kényszer" hatására egyre több időt töltenek együtt, így akarva-akaratlanul is kialakul egyfajta kötődés közöttük: a kapitány nem tudja nem észrevenni a lány báját és kedvességét, míg Phoebe is egyre inkább egy bátor, erős embernek találja őt, akire bármikor támaszkodhat, nem pedig irritáló testőrnek.
Szóval az érzelmeket útnak indítja a kedves írónő, miközben csavar egyet a történeten azzal, hogy Pheobe-t valóban megtámadják és el is rabolják, így pedig még nagyobb szüksége lesz a lánynak védelemre, azaz magára a kapitányra. Azzal, hogy Phoebe vak volt, egy teljesen másfajta élménnyé vált az olvasás. Sokkal részletgazdagabb leírásokat kaptunk Hoyttól, olyan dolgok váltak fontossá, amik máskor nem, illatok, érzések, tapintások, ezekkel tájékozódott Phoebe, és mi magunk is a történet során. Viszont az, hogy nem látott, nem jelentette azt, hogy gyenge, segítségre szoruló ember lett volna (persze egy 18. századi ladyhez mérve). A történet egyik konfliktusa a lány és a bátyja közti viszony volt, Maximus viselkedése megfojtotta őt, mivel képtelen volt engedni a korlátokon, Phoebe nagyon magányossá vált. Ne feledjük, hogy a 18. században járunk, és egy herceg húgáról van szó, így a lánynak sajnos nem sok beleszólása volt a dolgokba, ennek ellenére néha jól felpofoztam volna Maximust.
Én tehát kedvencet avattam a sorozatban, már nagyon jól esett egy igazán lehengerlő történelmi romantikust olvasni, mostanában nem volt benne részem. A karterek megformálása teli talált volt, a kémia nagyon jól működött a főszereplők között, és a cselekmény is folyamatosan pörgött, mindig történt valami. Egyetlen dolgot sajnálok csak, hogy vége lett, túl hamar. Az pedig külön öröm számomra, hogy ez a könyv lett - megérdemelten - a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötete, hiszen a Szívembe zárva minden kétséget kizárva tökéletesen képviselheti a romantikus műfajt. Alig várom a következő részt!
A Maiden Lane sorozatot én nem az elején kezdtem el, ennek ellenére ez már a harmadik kötet, amit olvasok belőle, és egyáltalán nem zavarja az élményt, hogy kihagytam előtte részeket. A korábbi köteteket is szerettem, de valahogy nem volt teljes náluk az élmény számomra, azonban a Szívember zárva végre meghozta a várt katarzist, minden megvolt benne, ami nekem egy jó történelmi romantikushoz kell.
A sötétség hercege részben is feltűnt nekem Phoebe karaktere, már akkor megkedveltem őt. Phoebe - tudniillik - Maximus Batten, Wakefield hercegének húga, akiről már azt is tudjuk, hogy betegesen őrzi a lányt, nem engedi őt sehova, mivel azt hiszi, hogy ezzel megvédheti őt, ugyanis Phoebe vak. Nem elég, hogy szinte bezárja őt, de ha el is engedi valahová, azt is csak kísérettel, mellé állítja a mogorva, ám biztonságot sugárzó James Trevillion kapitányt, hogy vigyázzon rá. A kettejük kapcsolata igencsak döcögősen indul (aminek szintén tanúi lehettünk az előző kötetben), hiszen Phoebe nem kér a kíséretből, ráadásul igencsak idegesíti James nyugodt és szófukar viselkedése, és a kapitány sem éppen ahhoz van szokva, hogy ladyk kívánságait lesse. Csakhogy a "kényszer" hatására egyre több időt töltenek együtt, így akarva-akaratlanul is kialakul egyfajta kötődés közöttük: a kapitány nem tudja nem észrevenni a lány báját és kedvességét, míg Phoebe is egyre inkább egy bátor, erős embernek találja őt, akire bármikor támaszkodhat, nem pedig irritáló testőrnek.
Szóval az érzelmeket útnak indítja a kedves írónő, miközben csavar egyet a történeten azzal, hogy Pheobe-t valóban megtámadják és el is rabolják, így pedig még nagyobb szüksége lesz a lánynak védelemre, azaz magára a kapitányra. Azzal, hogy Phoebe vak volt, egy teljesen másfajta élménnyé vált az olvasás. Sokkal részletgazdagabb leírásokat kaptunk Hoyttól, olyan dolgok váltak fontossá, amik máskor nem, illatok, érzések, tapintások, ezekkel tájékozódott Phoebe, és mi magunk is a történet során. Viszont az, hogy nem látott, nem jelentette azt, hogy gyenge, segítségre szoruló ember lett volna (persze egy 18. századi ladyhez mérve). A történet egyik konfliktusa a lány és a bátyja közti viszony volt, Maximus viselkedése megfojtotta őt, mivel képtelen volt engedni a korlátokon, Phoebe nagyon magányossá vált. Ne feledjük, hogy a 18. században járunk, és egy herceg húgáról van szó, így a lánynak sajnos nem sok beleszólása volt a dolgokba, ennek ellenére néha jól felpofoztam volna Maximust.
A szerelmi szál nagyon jól sikerült ebben a részben, ők lettek a kedvenc párosom. Már az is árulkodó, hogy az előző részben is felfigyeltem rájuk, odavagyok az olyan párokért, akik kezdetben nem igazán kedvelik egymást, bírom a szócsatákat, majd az ebből kialakuló érzelmeket. Phoebe és James kapcsolatának látszólag sok minden ellent mond - társadalmi szakadék, a nagy korkülönbség -, de én mégis az első pillanattól kezdve éreztem a szikrákat kettejük között. Szerettem, ahogy a kapitány levetkőzte a mogorvaságát és nemcsak a lány védelmezőjévé, hanem a legjobb barátjává vált, de azt szerettem csak igazán, hogy egyenlő félként bánt vele, hogy tisztelte őt. Nagyon hihetően, lassacskán alakultak ki a mélyebb érzelmek, de az írónőhöz híven nem maradtak el az érzékibb, "botrányos" részek sem, csak éppen többet kellett várni rájuk.
Én tehát kedvencet avattam a sorozatban, már nagyon jól esett egy igazán lehengerlő történelmi romantikust olvasni, mostanában nem volt benne részem. A karterek megformálása teli talált volt, a kémia nagyon jól működött a főszereplők között, és a cselekmény is folyamatosan pörgött, mindig történt valami. Egyetlen dolgot sajnálok csak, hogy vége lett, túl hamar. Az pedig külön öröm számomra, hogy ez a könyv lett - megérdemelten - a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötete, hiszen a Szívembe zárva minden kétséget kizárva tökéletesen képviselheti a romantikus műfajt. Alig várom a következő részt!
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
A történet hősnője vak. Játékunk minden állomásán egy-egy olyan regényhős nevét keressük, aki élete egy szakaszában, vagy akár az egészben, szintén ezzel kell/kellett együttélnie élnie. A ti dolgotok csupán annyi lesz, hogy a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.
Susan Wiggs: Mielőtt átölel az éj
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
06.20 - Betonka szerint a világ…
06.21 - Angelika blogja
06.22 - Olvasónapló
06.24 - Dreamworld
06.26 - Könyvvilág
06.27 - Insane Life
06.28 - Kristina Blogja
06.28 - Kristina Blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése