A zabolátlan és kissé hóbortos Sheridan Bromleigh kamaszlányból intelligens, kötelességtudó, ifjú hölggyé válik. Szabad idejében különös világot teremt maga köré: romantikus történeteket olvas, és közben arról ábrándozik, hogy mindez a varázslat vele is megtörténik.
Egy nap azonban váratlan ajánlatot kap: egy dúsgazdag lányt, Charise Lancastert kell elkísérnie hajón Londonba, a vőlegényéhez.
Az út azonban nem alakul egyszerűen: Charise eltűnik, és Sheridannek nincs más választása, oda kell állnia a vőlegény elé, és be kell számolnia a történtekről. Miközben a hajót elhagyva Sheridan a vőlegényt keresi, olyan baleset éri, aminek következtében elveszti emlékezőtehetségét. Sherry sorsa ekkor vesz fordulatot, megelevenedni látszik mindaz, amit addig csak romantikus történetekben olvasott.
De vajon valósággá lehet-e mindaz, amiről Sherry egész életében csak álmodozott? Valóság maradhat mindaz a boldogság, amelyben része van, ha egyszer visszatér az emlékezete?
Könyv adatai
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2008
Eredeti megjelenés: 1995
Eredeti megjelenés: 1995
Oldalszám: 392
Fordító: Pálfai Ilona
ISBN: 9789636430313 (keménytáblás)
Megrendelés:
Az elmúlt héten teljesen beszippantott a történelmi romantikus műfaj, ráadásul nem is akármilyen módon, hiszen Judith McNaught Westmoreland sorozatának három részét is kivégeztem ezen idő alatt. Bevallom őszintén jól esett a sok határidős olvasmány után csak úgy találomra olvasni, és ez a sorozat egyébként is régóta bökte a szememet, szóval nagy lelkesedéssel álltam neki.
Nagyjából egy hét alatt ki is végeztem a könyveket, ami egyértelműen azt mutatja, hogy lehetetlen volt letenni őket. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én szerettem volna mindegyik részről írni, csak annyira beszippantottak a történetek, hogy inkább olvastam őket, mintsem leírtam volna a véleményemet. Nagyjából mindhárom rész egyformán tetszett, az írónőnek sikerült fenntartania az első részben átélt minőséget, talán a harmadik kötet lopta be magát a legjobban a szívembe (de nem sokkal maradt le a többi sem), ezért választottam ezt a bejegyzésem témájának.
A történetünk a 19. században játszódik, nagyjából az előző kötet után három évvel, a férfi főszereplő pedig a második kötet főhősének Claymore hercegének, Claytonnak az öccse, Stephen David Elliott Westmoreland, Langford grófja. Stephent már szintén megismertük a középső kötetben, ahol egy kedves, jó kedélyű, humoros férfiről olvashattunk, azonban az eltelt években történt néhány dolog, ami teljesen megváltoztatta őt, és egy zárkózott, merev férfi lett belőle, aki hallani sem akar olyan dolgokról, mint a szerelem. A másik főszereplőnk, Sheridan, azaz Sherry, aki Charise Lancaster társalkodónőjeként érkezik Amerikából Londonba, akit egy bárónak ígért feleségül édesapja. Ezt a bizonyos bárót sajnálatos módon Stephen elüti a lovaskocsijával, így a hajókikötőbe kényszerül menni, hogy megossza a hölggyel a szörnyű baleset következményeit. Stephennek azonban fogalma sincs arról, hogy akivel beszél, az nem Charise, ő ugyanis elszökött egy angol férfival a hajóról, hanem Sherry, és magyarázatra sincs idő, ugyanis a lány egy fejsérülést szenved a kikötőben, és elveszti az emlékezetét. A grófnak lelkiismeret-furdalása támad, ezért hazaviszi a lányt magához, és elhatározza, hogy mellette marad, amíg fel nem épül.
Már az alapszituáció is igencsak bonyodalmas, és ez még csak a kezdet. Az írónő nagyon jól ért ahhoz, hogy úgy csűrje-csavarja a szálakat (igazából mindegyik könyvben), hogy a szereplők valamilyen ok miatt jegyesek legyenek, majd pedig később házasságra lépjenek. Ez pedig mindenképpen azzal jár, hogy a szereplők sok időt töltenek együtt, és van idejük arra, hogy megkedveljék egymást. A másik eszköz, amihez szívesen nyúl McNaught, az a félreértések sorozata a történeteiben. Ez például a második részben talán túl sok is volt, ebben a kötetben azonban visszavett az írónő, én legalábbis úgy éreztem, és örültem is neki. Persze unatkozásról szó sem volt, valami mindenképpen történt, egy-egy szenvedélyes jelenet, némi kellemes szócsata, itt-ott egy kis fortély és cselszövés, sok-sok romantika és persze bonyodalom. És természetesen a történelmi romantikusokra jellemzően mindez az angol felsőbb körök botrányra éhes szeme előtt, fényűző bálokon, a hintók magányában vagy éppen az operaház páholyának homályában történik meg.
McNaugt ahhoz is nagyon jól ért, hogy minden női szívet megremegtető férfi főhőst keltsen életre. Stephen azért is különleges, mert aki olvasta a második részt, az tudja, hogy igazából kedves és közvetlen férfiről van szó, csak éppen a csorbát szenvedett büszkesége miatt lett ilyen komor és visszahúzódó, aki a nőket csak ágyasnak használja. És mivel tudjuk jól, hogy mi rejtőzik a gúny és arrogancia páncélja alatt, alig várjuk, hogy egy hozzáillő nő lebontsa azt. Sherry pedig nagyon is illik a grófhoz, hiszen habár bájos és ártatlan, mégsem fél szembemenni a férfi akaratával, ráadásul nagyon intelligens és szórakoztató lány. A női főszereplők közül Sherryvel tudtam a legjobban azonosulni, nemcsak azért mert annak ellenére, hogy egy erős karakter, ő volt a legvisszafogottabb hármuk közül, de emellett az álmodozó lány, aki falja a romantikus könyveket, és reménykedik, hogy őt is megtalálja szerelem, nagyon szimpatikus volt. Ebből kifolyólag pedig a könyv címének furfangosságáért külön dicséret a szerzőnek.
Összességében nagyon élveztem a könyvet, és ha már itt tartunk, az egész sorozatot. Aki szereti a történelmi romantikus műfajt, annak mindenképpen ajánlani tudom, mert az írónő valami elképesztő fantáziával tudja megalkotni a történeteket, a stílusa olvasmányos, a szereplői rettenetesen szerethetőek, a romantikus szál nagyon erős, minden megvan benne tehát, ami a műfaj kedvelőinek fontos lehet. Biztos vagyok benne, hogy más sorozatot is fogok tőle olvasni.
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése