Helen Pollard Rózsakert című sorozatának második részével a Blogturné Klub három bloggere is visszatért a Loire-völgyi sikkes kis francia panzióba. Ha kíváncsi vagy, ők mit gondolnak Emmy Jamiesonról és a panzió egyre bonyolultabb ügyeiről, akkor kövesd őket a turné során, és ha a szerencse is melléd áll, akkor tiéd lehet a kiadó által felajánlott könyv.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2018. október 23.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 408
Fordító: Pulai Veronika
ISBN: 9789634574750
Onnantól, hogy Emmy Jamieson hátat fordít régi életének, és elszegődik panzióvezetőnek barátja, Rupert mellé, a szőlőtől zöldellő francia vidék egy meseszép panziójába, a La Cour des Roses-ba, a kérdés már csak az, vajon hogyan boldogul új szerepében.
Emmy és Rupert a Loire-menti panzió fennállásának legkeményebb feladatával néz szembe: vészesen közelít a szeszélyes, ám annál öntudatosabb Thomson família hatalmas családi találkozója. A panzióban rövidesen mozdulni sem lehet majd a felfújható matracoktól és a kertben állomásozó lakókocsiktól.
Emmy felkészült a megmérettetésre, és szerencsére a jóképű, karamellszín szemű, félig francia könyvelő, Alain segítségében is bízhat. Arra azonban, hogy a La Cour des Roses-ban meztelenül járkál álmában egy híres utazási blog írója, ráadásul Rupert rosszmájú ex-neje is felbukkan, egyikük sem számít.
Glória nem tartja magában gonosz megjegyzéseit Emmy új szerepével, Rupert pénzügyeivel, sőt a gyanútlan Alainnel kapcsolatban sem. Ezzel pedig mindent fenekestül felforgat. Pedig Emmy már egészen beleélte magát, milyen csodás élet vár rá a véget nem érő napsütés, az igaz szerelem és a sok nevetés világágban. Vajon tényleg búcsút kell mondania az álmainak?
Hála a Könyvmolyképző Kiadónak igencsak hamar visszatérhettem a kis francia panzióba. Az előző rész végén azért maradtak még bennem kérdések, ezért kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni a történetből az írónő.
Emmy tehát otthagyva Angliát, az exbarátját, a munkáját, igazából az egész múltját, egy jobb kezdet reményében visszatér Ruperthez, hogy részt vegyen a panzió működtetésében. A lány lelkesen veti bele magát a munkálatokba, segít a barátjának, miközben kiélvezi a gyönyörű környezetet, találkozik újdonsült barátnőivel, és persze a jóképű könyvelővel, Alainnel is alakulni látszik valami. Csakhogy rá kell ébrednie, hogy a panzió működtetése nem is olyan egyszerű feladat, meggyűlik a baja a házsártos vendégekkel, egy elfelejtett foglalással, egy blogger kemény kritikájával, na és persze azzal is, hogy vendégeket vonzzon a holt időszakba. Aztán itt van még Rupert is, aki habár nagyon közel kerül a lányhoz, úgy tűnik, még nem tette túl magát azon, hogy Glória elhagyta őt, amin az sem nagyon segít, hogy a nő egyszer csak felbukkan a semmiből, és ott szeretné folytatni, ahol a megcsalás előtt abbahagyták. Bevallom, ez a szál eléggé idegesítő és szerintem felesleges volt (főleg az Alain vonal), mert ezt a kört már lefutottuk az első részben, valami újdonság jobban esett volna.
Szóval Emmynek meggyűlik a baja a panzióval, ami nemcsak érzelmileg terheli őt, de hosszú távon az anyagiak miatt is aggódnia kell, így még az is felmerül benne, hogy talán rossz ötlet volt otthagyni a biztos állását. Szerencsére azonban a lányt nem ejtették a fejére, valahogy mindig sikerül újra és újra talpra állnia a nehézségekből. És pontosan ezért kedvelem annyira a karakterét, mert nagyon emberi, hogy habár először hajlamos kétségbeesni a problémák miatt, de valahogy mégis mindig kitalál - sokszor persze Rupert vagy bármelyik barátja segítségével - valami megoldást, a látszólag kilátástalan helyzetet is sikerül pozitívvá alakítania.
Ha féltem is attól, hogy az írónő nem tudja fenntartani a figyelmem ebben a részben, szerencsére nem így történt, hiszen folyamatosan zajlottak az események. Mindig volt egy megoldandó probléma a panzió körül, vagy egy újabb csavar a tulajdonosok életében, arról nem is beszélve, hogy Emmy szerelmi élete is igencsak eseménydússá válik. Nagyon megszerettem a párosukat, Alain nyugalma jól illett Emmy hangulatingadozásaihoz, külön-külön is nagyon szerethető karakterek, de együtt működnek csak igazán jól. A régi szereplőknek is kifejezetten örültem (persze Glóriát kivéve), mert őket is új oldalukról ismerhettem meg, főleg Jonathan személyében, aki nagyon a szívemhez nőtt, ó és úgy tűnik, egy románc is kialakulóban van Sophie és Ryan körül. Izgi.
Visszatérni a kis francia panzióba még egy kicsit jobb érzés is volt, mint amikor először jártam itt. A karakterek kiforrottak, jobban megismerték egymást, már egy igazi közösséggé alakultak. Rupert és Emmy barátsága még jobban elmélyült, a lányt már egyáltalán nem éreztem kívülállónak, hanem olyan volt, mintha mindig is ebbe a kedves kis csapatba (és persze a panzióba) tartozott volna. A színvonal pedig nemcsak hogy megmaradt, de még emelkedett is számomra, a történet könnyed, szórakoztató, sok-sok humorral és még több romantikával fűszerezve, de a barátságoknak és az összetartásnak is fontos szerep jut. És mindez egy csodálatos környezetben, ahol a legnehezebb helyzetek is rózsásabbnak tűnnek! Még mindig kíváncsian várom a harmadik kötetet!
Hála a Könyvmolyképző Kiadónak igencsak hamar visszatérhettem a kis francia panzióba. Az előző rész végén azért maradtak még bennem kérdések, ezért kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni a történetből az írónő.
Emmy tehát otthagyva Angliát, az exbarátját, a munkáját, igazából az egész múltját, egy jobb kezdet reményében visszatér Ruperthez, hogy részt vegyen a panzió működtetésében. A lány lelkesen veti bele magát a munkálatokba, segít a barátjának, miközben kiélvezi a gyönyörű környezetet, találkozik újdonsült barátnőivel, és persze a jóképű könyvelővel, Alainnel is alakulni látszik valami. Csakhogy rá kell ébrednie, hogy a panzió működtetése nem is olyan egyszerű feladat, meggyűlik a baja a házsártos vendégekkel, egy elfelejtett foglalással, egy blogger kemény kritikájával, na és persze azzal is, hogy vendégeket vonzzon a holt időszakba. Aztán itt van még Rupert is, aki habár nagyon közel kerül a lányhoz, úgy tűnik, még nem tette túl magát azon, hogy Glória elhagyta őt, amin az sem nagyon segít, hogy a nő egyszer csak felbukkan a semmiből, és ott szeretné folytatni, ahol a megcsalás előtt abbahagyták. Bevallom, ez a szál eléggé idegesítő és szerintem felesleges volt (főleg az Alain vonal), mert ezt a kört már lefutottuk az első részben, valami újdonság jobban esett volna.
Szóval Emmynek meggyűlik a baja a panzióval, ami nemcsak érzelmileg terheli őt, de hosszú távon az anyagiak miatt is aggódnia kell, így még az is felmerül benne, hogy talán rossz ötlet volt otthagyni a biztos állását. Szerencsére azonban a lányt nem ejtették a fejére, valahogy mindig sikerül újra és újra talpra állnia a nehézségekből. És pontosan ezért kedvelem annyira a karakterét, mert nagyon emberi, hogy habár először hajlamos kétségbeesni a problémák miatt, de valahogy mégis mindig kitalál - sokszor persze Rupert vagy bármelyik barátja segítségével - valami megoldást, a látszólag kilátástalan helyzetet is sikerül pozitívvá alakítania.
Ha féltem is attól, hogy az írónő nem tudja fenntartani a figyelmem ebben a részben, szerencsére nem így történt, hiszen folyamatosan zajlottak az események. Mindig volt egy megoldandó probléma a panzió körül, vagy egy újabb csavar a tulajdonosok életében, arról nem is beszélve, hogy Emmy szerelmi élete is igencsak eseménydússá válik. Nagyon megszerettem a párosukat, Alain nyugalma jól illett Emmy hangulatingadozásaihoz, külön-külön is nagyon szerethető karakterek, de együtt működnek csak igazán jól. A régi szereplőknek is kifejezetten örültem (persze Glóriát kivéve), mert őket is új oldalukról ismerhettem meg, főleg Jonathan személyében, aki nagyon a szívemhez nőtt, ó és úgy tűnik, egy románc is kialakulóban van Sophie és Ryan körül. Izgi.
Visszatérni a kis francia panzióba még egy kicsit jobb érzés is volt, mint amikor először jártam itt. A karakterek kiforrottak, jobban megismerték egymást, már egy igazi közösséggé alakultak. Rupert és Emmy barátsága még jobban elmélyült, a lányt már egyáltalán nem éreztem kívülállónak, hanem olyan volt, mintha mindig is ebbe a kedves kis csapatba (és persze a panzióba) tartozott volna. A színvonal pedig nemcsak hogy megmaradt, de még emelkedett is számomra, a történet könnyed, szórakoztató, sok-sok humorral és még több romantikával fűszerezve, de a barátságoknak és az összetartásnak is fontos szerep jut. És mindez egy csodálatos környezetben, ahol a legnehezebb helyzetek is rózsásabbnak tűnnek! Még mindig kíváncsian várom a harmadik kötetet!
Értékelés: 5/4,5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Helen Pollard története nyilvánvalóan Franciaországban játszódik, ezért nyereményjátékunk is ehhez a helyhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegének részletét találjátok, melynek cselekménye Franciaországban (is) játszódik. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét.
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése