A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk a Tüskék és rózsák udvara sorozat utolsó részét idén januárban. A befejező kötetben Feyre bosszújának és a küszöbön a háborúnak köszönhetően a tetőfokára hág a hangulat. Feyrenek, Rhysnek, és a többieknek mindent meg kell tenniük azért, hogy megnyerjék maguknak a többi udvar támogatását, miközben nem várt helyről bukkannak fel szövetségesek. A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése a sorozatnak, Sarah J. Maas ismét rengeteg izgalmas, fordulatos és lélegzetelállító pillanattal ajándékozta meg az olvasóit. Ha szeretnétek Ti is részese lenni az élménynek, akkor tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. január 10.
Eredeti megjelenés: 2017
Oldalszám: 800
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789634574378
Még nem álltam készen.
Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.
A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.
#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.
Az A Court of Wings and Ruin egy igazán fontos szerepet tölt be az éltemben, és nem csak azért mert Sarah J. Maas az egyik kedvenc íróm, hanem azért is, mert ez volt az a könyv, amit először olvastam el angolul. Korábban is próbálkoztam vele, azonban mindig félbemaradt valami miatt, ennél a könyvnél viszont annyira hajtott előre az, hogy tudni akartam, mi lesz a szereplők következő lépése, gondolata, hogy - habár nem volt egyszerű - befejeztem a könyvet. Az viszont egyértelmű volt számomra, hogy magyarul is el fogom olvasni, hiszen így teljesen más élményt nyújt (főleg, hogy tudtam előre a végkimenetelt), így nagyon vártam már a könyv megjelenését. Ráadásul én nem vagyok újraolvasós fajta, pedig lehet, hogy többször kellene ezt csinálnom, mert így azért sokkal több apróságra, olyan dolgokra is felfigyeltem, amikre elsőre nem. Az első olvasásom után is értékeltem már a könyvet, de azért van még itt mit mondani, és most azért igyekszem spoilermentesen.
A sorozat középső kötete úgy zárult le, hogy Feyre visszament Tamlinnal a tavasz udvarába, és úgy kellett tennie, mintha Rhys és a többiek akarta ellenére tartották volna fogva, és még mindig szeretné a tavasz főurát. Tamlin ugyanis elárulta őket, és csapdába csalta a testvéreit, akit ugyebár Hybern az Üstbe kényszerített, ami miatt ők is tündérek lettek. Feyrenek ez a színjáték úgymond kapóra jön, hiszen ezáltal beválthatja a régóta esedékes, és igencsak kiélezett bosszúját Tamlin ellen, ami eléggé keményre sikeredett. Tamlin nem lett a kedvencem a második kötetben, hiszen nemcsak, hogy bántalmazta a lányt, betegesen védelmezte, nem hagyva, hogy önmaga legyen, majd pedig el is árulta őt a legnagyobb ellenségüknek a testvérei és igazából mindenki életét kockáztatva, és mindezt a szerelem nevében, hát ez inkább szánalmas, mintsem romantikus. Ebben a kötetben is elég sokat kapunk belőle, nemcsak az elején, hanem később a háború alatt is, és meg kell mondjam, voltak pillanatok, amikor együtt tudtam érezni vele, és voltak cselekedeti, amiért hálás voltam, de valahogy mégsem tudok neki teljesen megbocsátani. Mindenesetre annyi biztos, hogy egy nagyon összetett karakterről van szó, és kíváncsi vagyok arra, hogy hallunk-e még felőle.
Visszatérve a történethez, Feyre tehát a könyv első negyedében a tavasz udvarában tölti az idejét szó szerint ellenséges környezetben, hiszen nemcsak Tamlin és Ianthe, ha már itt tartunk (huh, nagyon utálom ezt a nőt), hanem Hybern emberei is itt tartózkodnak. Emellett pedig természetesen Lucien is feltűnik, aminek viszont nagyon örültem, mert őt nagyon csíptem az első kötetben, és jó volt, hogy ha nem is teljesen szövetséges, de barátságos ember is volt a közelben. Mondanom sem kell, hogy ő is fontos szerepet kap ebben a könyvben, az egyik nagy dilemmája a történetnek, hogy el tudja-e fogadni Feyre-t, mint az éjszaka udvarának úrnőjét. Habár olvastam korábban a könyvet, mégis elég sokszor előre kacsingattam, és alig vártam, hogy Feyre ismét hazatérjen, mert bármennyire is izgalmas volt a bosszúja, már minél hamarabb olvasni akartam Rhysről és persze a belső kör többi tagjáról, Velarisról, és minden másról, ami az éjszaka udvarához tartozik. Viszont azt meg kell jegyeznem egyébként, hogy számomra a történet csúcspontja Feyre távozása volt a tavasz udvarából, szerintem elképesztően izgalmasra írta meg Sarah, a szárnyalás pedig a jégen lejátszódó jelenet volt, amikor megjelent a kedvenc szereplőimből kettő (csak semmi spoiler!).
Miután Feyre hazatér, már egyértelműen a háborún van a könyv hangsúlya. A szereplőinknek szövetségeseket kell találniuk, ami igencsak nehéz, hiszen az éjszaka udvarának elég rossz a híre a többi udvarban. Ők mégis összehívnak egy találkozót, amire meghívják minden udvar főurát (igen, Tamlint is), aminek viszont kifejezetten örültem, mert így legalább jobban megismerhettem őket. Nagyon tetszettek ezek a jelenetek is, mert plusz feszültséget vitt a történetbe, hogy vajon elhiszik-e, amit Rhys és a többiek állítanak, miközben mindenféle poénnal, pletykával és beszólogatással oldották a hangulatot (na jó, nem mindenki, mert Tamlin azért hozta a formáját). Más szövetségeseket is talál Feyre és Rhysand, olyanokat, akiket korábban ismertünk, és felállt a hátunkon a szőr, ha megjelentek, most viszont igazán halálosak voltak ebben a háborúban! Imádtam Sarahnak ezt a húzását, mert ismét meglépte a váratlanat!
A belső kör tagjai még mindig a feltétel nélküli rajongásomat élvezik, természetesen Rhys és Feyre párosa még mindig favorit. Viszont annak kifejezetten örültem, hogy a többiekre is sokkal többet terelődött a téma, egy csomó mindent megtudtunk Morról, Azrielről, sőt Amrenről is, amiről tök jó volt olvasni. Talán Cassian karaktere a legkiforratlanabb, de azt persze tudjuk, hogy még koránt sincs vége a sorozatnak, jönnek még spin-off kötetek, amiben például ő is főszerepet fog kapni, és Feyre két testvére, Nesta és Elain is. Nagyon várom már, hogy olvassak róluk!
A sorozat rajongóinak kérdés nélkül ajánlom a befejező kötetet, Sarah méltó lezárást írt neki. Úgy fogalmazok, hogy lezárás, mert igazból egy korszak véget ér, a konfliktus feloldódott, és persze sok minden vár még a szeplőinkre, de az már egy teljesen új kezdet lesz. Azt nem állítom, hogy olyan hú de nagy csavarok lennének benne, viszont helyette végig éberen tart, feszültséggel teli, nem akkor lep meg és nem úgy, ahogy arra számítanál. És, hogy a pulzusszámunk se legyen egyensúlyban, az érzéki, romantikus, elgondolkodtató, néhol szívet tépő jelentek sem maradnak el. Hatalmas kedvenc lett!
Az A Court of Wings and Ruin egy igazán fontos szerepet tölt be az éltemben, és nem csak azért mert Sarah J. Maas az egyik kedvenc íróm, hanem azért is, mert ez volt az a könyv, amit először olvastam el angolul. Korábban is próbálkoztam vele, azonban mindig félbemaradt valami miatt, ennél a könyvnél viszont annyira hajtott előre az, hogy tudni akartam, mi lesz a szereplők következő lépése, gondolata, hogy - habár nem volt egyszerű - befejeztem a könyvet. Az viszont egyértelmű volt számomra, hogy magyarul is el fogom olvasni, hiszen így teljesen más élményt nyújt (főleg, hogy tudtam előre a végkimenetelt), így nagyon vártam már a könyv megjelenését. Ráadásul én nem vagyok újraolvasós fajta, pedig lehet, hogy többször kellene ezt csinálnom, mert így azért sokkal több apróságra, olyan dolgokra is felfigyeltem, amikre elsőre nem. Az első olvasásom után is értékeltem már a könyvet, de azért van még itt mit mondani, és most azért igyekszem spoilermentesen.
A sorozat középső kötete úgy zárult le, hogy Feyre visszament Tamlinnal a tavasz udvarába, és úgy kellett tennie, mintha Rhys és a többiek akarta ellenére tartották volna fogva, és még mindig szeretné a tavasz főurát. Tamlin ugyanis elárulta őket, és csapdába csalta a testvéreit, akit ugyebár Hybern az Üstbe kényszerített, ami miatt ők is tündérek lettek. Feyrenek ez a színjáték úgymond kapóra jön, hiszen ezáltal beválthatja a régóta esedékes, és igencsak kiélezett bosszúját Tamlin ellen, ami eléggé keményre sikeredett. Tamlin nem lett a kedvencem a második kötetben, hiszen nemcsak, hogy bántalmazta a lányt, betegesen védelmezte, nem hagyva, hogy önmaga legyen, majd pedig el is árulta őt a legnagyobb ellenségüknek a testvérei és igazából mindenki életét kockáztatva, és mindezt a szerelem nevében, hát ez inkább szánalmas, mintsem romantikus. Ebben a kötetben is elég sokat kapunk belőle, nemcsak az elején, hanem később a háború alatt is, és meg kell mondjam, voltak pillanatok, amikor együtt tudtam érezni vele, és voltak cselekedeti, amiért hálás voltam, de valahogy mégsem tudok neki teljesen megbocsátani. Mindenesetre annyi biztos, hogy egy nagyon összetett karakterről van szó, és kíváncsi vagyok arra, hogy hallunk-e még felőle.
Visszatérve a történethez, Feyre tehát a könyv első negyedében a tavasz udvarában tölti az idejét szó szerint ellenséges környezetben, hiszen nemcsak Tamlin és Ianthe, ha már itt tartunk (huh, nagyon utálom ezt a nőt), hanem Hybern emberei is itt tartózkodnak. Emellett pedig természetesen Lucien is feltűnik, aminek viszont nagyon örültem, mert őt nagyon csíptem az első kötetben, és jó volt, hogy ha nem is teljesen szövetséges, de barátságos ember is volt a közelben. Mondanom sem kell, hogy ő is fontos szerepet kap ebben a könyvben, az egyik nagy dilemmája a történetnek, hogy el tudja-e fogadni Feyre-t, mint az éjszaka udvarának úrnőjét. Habár olvastam korábban a könyvet, mégis elég sokszor előre kacsingattam, és alig vártam, hogy Feyre ismét hazatérjen, mert bármennyire is izgalmas volt a bosszúja, már minél hamarabb olvasni akartam Rhysről és persze a belső kör többi tagjáról, Velarisról, és minden másról, ami az éjszaka udvarához tartozik. Viszont azt meg kell jegyeznem egyébként, hogy számomra a történet csúcspontja Feyre távozása volt a tavasz udvarából, szerintem elképesztően izgalmasra írta meg Sarah, a szárnyalás pedig a jégen lejátszódó jelenet volt, amikor megjelent a kedvenc szereplőimből kettő (csak semmi spoiler!).
Miután Feyre hazatér, már egyértelműen a háborún van a könyv hangsúlya. A szereplőinknek szövetségeseket kell találniuk, ami igencsak nehéz, hiszen az éjszaka udvarának elég rossz a híre a többi udvarban. Ők mégis összehívnak egy találkozót, amire meghívják minden udvar főurát (igen, Tamlint is), aminek viszont kifejezetten örültem, mert így legalább jobban megismerhettem őket. Nagyon tetszettek ezek a jelenetek is, mert plusz feszültséget vitt a történetbe, hogy vajon elhiszik-e, amit Rhys és a többiek állítanak, miközben mindenféle poénnal, pletykával és beszólogatással oldották a hangulatot (na jó, nem mindenki, mert Tamlin azért hozta a formáját). Más szövetségeseket is talál Feyre és Rhysand, olyanokat, akiket korábban ismertünk, és felállt a hátunkon a szőr, ha megjelentek, most viszont igazán halálosak voltak ebben a háborúban! Imádtam Sarahnak ezt a húzását, mert ismét meglépte a váratlanat!
A belső kör tagjai még mindig a feltétel nélküli rajongásomat élvezik, természetesen Rhys és Feyre párosa még mindig favorit. Viszont annak kifejezetten örültem, hogy a többiekre is sokkal többet terelődött a téma, egy csomó mindent megtudtunk Morról, Azrielről, sőt Amrenről is, amiről tök jó volt olvasni. Talán Cassian karaktere a legkiforratlanabb, de azt persze tudjuk, hogy még koránt sincs vége a sorozatnak, jönnek még spin-off kötetek, amiben például ő is főszerepet fog kapni, és Feyre két testvére, Nesta és Elain is. Nagyon várom már, hogy olvassak róluk!
A sorozat rajongóinak kérdés nélkül ajánlom a befejező kötetet, Sarah méltó lezárást írt neki. Úgy fogalmazok, hogy lezárás, mert igazból egy korszak véget ér, a konfliktus feloldódott, és persze sok minden vár még a szeplőinkre, de az már egy teljesen új kezdet lesz. Azt nem állítom, hogy olyan hú de nagy csavarok lennének benne, viszont helyette végig éberen tart, feszültséggel teli, nem akkor lep meg és nem úgy, ahogy arra számítanál. És, hogy a pulzusszámunk se legyen egyensúlyban, az érzéki, romantikus, elgondolkodtató, néhol szívet tépő jelentek sem maradnak el. Hatalmas kedvenc lett!
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
7 ÁLLOMÁS, 7 UDVAR, 7 FŐÚR.
A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!
TARQUIN
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
02.09. Könyvvilág
02.11. Deszy könyvajánlója
02.13. Kelly és Lupi olvas
02.15. Függővég (extra)
02.17. CBooks
02.19. Ambivalentina
02.21. Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése