A magyar rajongók legnagyobb örömére újabb Ambrózy-kötet érkezik a Könyvfesztiválra Böszörményi Gyula tollából a Könyvmolyképző Kiadónál. A Szer’usz világ történetében a báró és Mili után most egy újabb detektív lép színre, nem más, mint kedvenc komornánk, Mück Mária személyében. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Márikának vajon sikerül-e kihoznia Milit a fogságból, és Richárd felépül-e a sérüléséből, akkor kövessétek a blogturné állomásait, és játsszatok a könyvért, hiszen három példányt nyerhettek belőle!
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. április 25.
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 360
Fordító: -
ISBN: 9789634576488/ 9789634576310
Ambrózy báró tehát „dögrováson”, a neje vizsgálati fogságban van, így látszólag senki sincs, aki a fiatal házaspárra zúduló, rémálomhoz hasonlatos cselszövés háttere után kutakodjék. Senki, csupán a kis Mück Mári, a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna, aki a maga szélütött módján kezd a nyomozásba, melynek során magával a véres kezű Pesztonkával, a századforduló Budapestjének legrettegettebb bűnözőjével találja szemben magát.
A rajongásig szeretett Ambrózy báró esetei című sorozat legújabb kötete bő humorral, meghökkentő fordulatokkal, számos valóban élt szereplővel és valós eseménnyel ízesített, kalandos időutazást kínál olvasóinak a korabeli Budapest legközepébe és főleg annak alvilágába.
Annak idején én már fájó búcsút vettem az Ambrózy báró esetei sorozattól, elhittem azt, hogy a Nász és tébollyal lezárult egy korszak. Persze a remény azért mindig élt bennem, hogy hátha… hátha mégiscsak lesz még folytatás, és továbbra is követtem Böszörményi Gyula molyos bejegyzéseit, amikben mindig megosztja velünk, hogy éppen mi van vele, min dolgozik. Így hát amikor azt olvastam, hogy az új Ambrózy-kötet nem csak hogy készül, de hamarosan meg is jelenik, el sem tudom mondani, hogy mennyire örültem! Persze nyilván a hozzám hasonló lelkes rajongók megértik azt az érzést, amit én éltem át, hiszen az ember lánya nagy nehezen elfogadja, hogy lezárult az egyik legkedvesebb sorozata, aztán rá bő egy évvel kiderül, hogy mégiscsak jön egy újabb rész, nos az véleményem szerint a könyvmolyok egy legnagyszerűbb élménye. Úgyhogy csak annyit tudok mondani (és bocsánat ezért a hosszú bevezetőért), és ebben minden benne van, hogy köszönöm szépen kedves Böszörményi Gyula, amiért írt nekünk még egy Ambrózy-regényt!
Azt tudni kell erről a részről, hogy időben a Nász és téboly után játszódik, így tehát nagyon ajánlatos elolvasni az előző kötetet, ha teljes élményt szeretne az olvasó. A kedves író nem árult zsákbamacskát, hiszen a cím (és a fülszöveg) egyértelműen utal arra, hogy ebben a részben bizony nem Mili és az ő morc bárója kapja a főszerepet, hanem a komornájuk, ki lakatot szinte soha nem tud a szájára tenni, Mück Mária, azaz Márika. Én ennek tudatában, abszolút elégedetten álltam neki a könyvnek, hiszen én is nagyon megkedveltem Márikát a korábbi részekben, és kíváncsi voltam, miféle történetet fog kanyarintani neki az író. Persze a szívem legmélyén azért mégiscsak reménykedtem, hogy szór nekem némi morzsát Böszörményi Gyula, és azért találkozhatok Milivel és Richárddal a könyvben (ami persze egyértelmű, hiszen Márika szorosan kapcsolódik hozzájuk), így aztán amikor felcsaptam a könyvet (azaz bekapcsoltam az ebookomat), és azt láttam, hogy az első fejezetet mindjárt a legkedvesebb báróném, Mili narrációjával olvashatom, hát mondanom sem kell, teljes örömmámorban úsztam.
Na, de a lényeg mégiscsak Márika ebben a részben, aki most, hogy már végére értem a könyvnek, a szemben ugyanolyan maradt, mégis teljesen más lett. Hogy mire is gondolok, rögtön kifejtem, de előtte egy kicsit a történetről. Ahogy a fülszöveg is sejteti, a mi a Nász és téboly végén már nem annyira morc bárónk még mindig nem ébredt fel a lőtt sebből, Mili pedig azóta is töretlenül látogatja őt a kórházban. Egy nap azonban Márika levelet kap, miszerint keresse fel bizonyos Tóni nénit, mert nála vannak az elhunyt szülei fényképei és egyéb megmaradt holmijai, és természetesen pénzért cserébe megkaphatja őket. Csakhogy a szerencsétlen komorna meghúzza a bokáját, ezért Mili megy el helyette, és hozza el a dobozt, nem is sejtve, hogy mi rejtőzik benne valójában. A lényeg, hogy szegény Milike nyugalmát a rátörő rendőrök - Detrich felügyelővel az élen természetesen - szakítják félbe, akik nemcsak lopással, de gyilkossággal is vádolják őt, ezért letartóztatják. Itt meg kell álljak egy pillanatra, hogy megvalljam, ez a rész volt az egyik kedvencem a könyvben, a poént nem szeretném lelőni, de annyira “böszörményis” húzás volt, ahogy felborzolta a kedélyeket, imádtam!
Így történhetett az, hogy mivel sem Richárd, sem Mili nem volt abban a helyzetben, hogy nyomozni tudjék az ügyben, a kedvenc komornánk, Mück Mária vette kezébe az irányítást, mindent megtéve azért, hogy szeretett bárója és bárónéja újra egymásra találhasson, vagy ahogy ő mondaná “Tessen hát a báró úrnak megmondani, hogy merre szimatoljak, kit rúgjak bokán, vagy pofozzak laposra, és én máris intézkedem, csak legyen megint minden újra szép és szerelmetes, mint annak előtte volt.” Részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, meghagynám mindenkinek a személyes átélés varázsát, de annyi biztos, hogy nem semmi egy történet, Böszörményi Gyula ismét úgy alakította a szálakat, hogy még véletlenül se fogjunk gyanút, ne is sejtsük, hogy mi áll az egész hátterében. Annak kifejezetten örültem, hogy Márika azért mégsem csak egyedül vágott neki a székesfővárosnak, hanem volt némi segítsége, a korábbi részekből ismert Tarján Vili, Herrdoktor, aki sok meglepetéssel szolgál a könyvben, Csuha István, ki fontos szerepet kap ebben a részben, és nem csak azért mert Márika legnagyobb rajongója, és személyes kedvencem, Agáta mama.
És hogy miért volt ismerős és mégis teljesen más Márika számomra? Nos, ismerős nyilván azért, mert legjellegzetesebb ismertetőjegyét a legveszélyesebb szituációkban sem tudta levetkőzni, miszerint ami a szívén, a száján. E tulajdonsága pedig vagy általános derültséget okozott, vagy pedig egy jó nagy maflást visszakézből. Azonban annyi biztos, hogy nem ejtették a fejére a mi Márikánkat, hiszen mégiscsak a rossz hírű Tabánban nevelkedett, ahol ha jó tanítást nem is kapott, viszont a legkegyetlenebb iskola, maga az élet mégiscsak sok fontos dologra megtanította. Úgyhogy a mi Márikánknak igencsak sikerült meglepnie, hiszen vágott az esze, mint a borotva, úgy összeillesztette a kirakós darabkáit, ahogy én azt nem tudtam volna, nem csoda hát, hogy végül sikerült neki kibogozni a rejtélyt is.
A Szer’usz világ az első betűtől kezdve az utolsóig éberen tartott, beitta magát a gondolataimba, amikor nem olvastam, akkor is ezen járt az agyam. Rejtélyből, izgalomból, rázós jelenetekből, és persze csattanókból ismét nem szenvedett hiányt a történet (annyira tipikus volt, és imádtam, hogy Mili még a börtönben is nyomozott). És ami talán a legfontosabb, és egyértelműen Márikának köszönhető, a humor, a humor és a humor. Korábban is szerettem az író humorát, de annyit biztos nem nevettem, mint ennél a könyvnél. A hasonlatok, amiket Márika mindig előszedett valahonnét, valami elképesztően tetszettek, nem tudtam betelni velük, de nem csak ezek, az egész úgy ahogy volt, jól volt összerakva.
Mindig elmondom, így most is, hogy a színvonal, amelyet Böszörményi Gyula írása megüt, rettenetesen magasan van. Ahogy ő rakja egymás után a szavakat, az egyszerűen tökéletes, egyedi és nagyon ritka. Én tehát csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy olvasson az írótól, ezt a sorozatot mindenképp, mert csalódni szerintem nem fogtok! Visszakanyarodva a könyvhöz, egy picit a végét megint lezáratlannak éreztem (nyugi, most nem Miliék miatt), de például kíváncsi lettem volna az Isti szálra még, illetve Tóth Erzsi sorsára. Olvastam volna még, na, én úgy vagyok vele, hogy Ambrózy-kötetből ezer oldal is kevés! Mint minden jó könyvnél, most az volt a legnagyobb problémám, hogy mivel három nap alatt befaltam az egészet, most újra el kell engednem a sorozatot. És tudom, hogy nagyon pofátlan vagyok így a könyv megjelenése előtt írván, de szívből remélem, hogy nem örökre, és még nem zárult le az Ambrózy-korszak!
 |
| Exkluzív kiadás |
Na, de a lényeg mégiscsak Márika ebben a részben, aki most, hogy már végére értem a könyvnek, a szemben ugyanolyan maradt, mégis teljesen más lett. Hogy mire is gondolok, rögtön kifejtem, de előtte egy kicsit a történetről. Ahogy a fülszöveg is sejteti, a mi a Nász és téboly végén már nem annyira morc bárónk még mindig nem ébredt fel a lőtt sebből, Mili pedig azóta is töretlenül látogatja őt a kórházban. Egy nap azonban Márika levelet kap, miszerint keresse fel bizonyos Tóni nénit, mert nála vannak az elhunyt szülei fényképei és egyéb megmaradt holmijai, és természetesen pénzért cserébe megkaphatja őket. Csakhogy a szerencsétlen komorna meghúzza a bokáját, ezért Mili megy el helyette, és hozza el a dobozt, nem is sejtve, hogy mi rejtőzik benne valójában. A lényeg, hogy szegény Milike nyugalmát a rátörő rendőrök - Detrich felügyelővel az élen természetesen - szakítják félbe, akik nemcsak lopással, de gyilkossággal is vádolják őt, ezért letartóztatják. Itt meg kell álljak egy pillanatra, hogy megvalljam, ez a rész volt az egyik kedvencem a könyvben, a poént nem szeretném lelőni, de annyira “böszörményis” húzás volt, ahogy felborzolta a kedélyeket, imádtam!
Így történhetett az, hogy mivel sem Richárd, sem Mili nem volt abban a helyzetben, hogy nyomozni tudjék az ügyben, a kedvenc komornánk, Mück Mária vette kezébe az irányítást, mindent megtéve azért, hogy szeretett bárója és bárónéja újra egymásra találhasson, vagy ahogy ő mondaná “Tessen hát a báró úrnak megmondani, hogy merre szimatoljak, kit rúgjak bokán, vagy pofozzak laposra, és én máris intézkedem, csak legyen megint minden újra szép és szerelmetes, mint annak előtte volt.” Részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, meghagynám mindenkinek a személyes átélés varázsát, de annyi biztos, hogy nem semmi egy történet, Böszörményi Gyula ismét úgy alakította a szálakat, hogy még véletlenül se fogjunk gyanút, ne is sejtsük, hogy mi áll az egész hátterében. Annak kifejezetten örültem, hogy Márika azért mégsem csak egyedül vágott neki a székesfővárosnak, hanem volt némi segítsége, a korábbi részekből ismert Tarján Vili, Herrdoktor, aki sok meglepetéssel szolgál a könyvben, Csuha István, ki fontos szerepet kap ebben a részben, és nem csak azért mert Márika legnagyobb rajongója, és személyes kedvencem, Agáta mama.
És hogy miért volt ismerős és mégis teljesen más Márika számomra? Nos, ismerős nyilván azért, mert legjellegzetesebb ismertetőjegyét a legveszélyesebb szituációkban sem tudta levetkőzni, miszerint ami a szívén, a száján. E tulajdonsága pedig vagy általános derültséget okozott, vagy pedig egy jó nagy maflást visszakézből. Azonban annyi biztos, hogy nem ejtették a fejére a mi Márikánkat, hiszen mégiscsak a rossz hírű Tabánban nevelkedett, ahol ha jó tanítást nem is kapott, viszont a legkegyetlenebb iskola, maga az élet mégiscsak sok fontos dologra megtanította. Úgyhogy a mi Márikánknak igencsak sikerült meglepnie, hiszen vágott az esze, mint a borotva, úgy összeillesztette a kirakós darabkáit, ahogy én azt nem tudtam volna, nem csoda hát, hogy végül sikerült neki kibogozni a rejtélyt is.
A Szer’usz világ az első betűtől kezdve az utolsóig éberen tartott, beitta magát a gondolataimba, amikor nem olvastam, akkor is ezen járt az agyam. Rejtélyből, izgalomból, rázós jelenetekből, és persze csattanókból ismét nem szenvedett hiányt a történet (annyira tipikus volt, és imádtam, hogy Mili még a börtönben is nyomozott). És ami talán a legfontosabb, és egyértelműen Márikának köszönhető, a humor, a humor és a humor. Korábban is szerettem az író humorát, de annyit biztos nem nevettem, mint ennél a könyvnél. A hasonlatok, amiket Márika mindig előszedett valahonnét, valami elképesztően tetszettek, nem tudtam betelni velük, de nem csak ezek, az egész úgy ahogy volt, jól volt összerakva.
Mindig elmondom, így most is, hogy a színvonal, amelyet Böszörményi Gyula írása megüt, rettenetesen magasan van. Ahogy ő rakja egymás után a szavakat, az egyszerűen tökéletes, egyedi és nagyon ritka. Én tehát csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy olvasson az írótól, ezt a sorozatot mindenképp, mert csalódni szerintem nem fogtok! Visszakanyarodva a könyvhöz, egy picit a végét megint lezáratlannak éreztem (nyugi, most nem Miliék miatt), de például kíváncsi lettem volna az Isti szálra még, illetve Tóth Erzsi sorsára. Olvastam volna még, na, én úgy vagyok vele, hogy Ambrózy-kötetből ezer oldal is kevés! Mint minden jó könyvnél, most az volt a legnagyobb problémám, hogy mivel három nap alatt befaltam az egészet, most újra el kell engednem a sorozatot. És tudom, hogy nagyon pofátlan vagyok így a könyv megjelenése előtt írván, de szívből remélem, hogy nem örökre, és még nem zárult le az Ambrózy-korszak!
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Hogy kihozza Milit fogdából, a könyvünkben Márika komornából detektívvé avanzsálja magát, ez ihlette a nyereményjátékunkat is. Minden állomáson megtaláljátok egy híres irodalmi detektív leírását, a dolgotok pedig mindössze annyi, hogy kitaláljátok kiről van szó, és beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Georges Simenon 1930-ban teremtette meg a francia felügyelő figuráját, aki hamarosan világhírre tett szert. A nyomozót 1931 és 1972 között megjelent hetvenöt regény és számos novella tett a klasszikus bűnügyi irodalom egyik halhatatlan alakjává.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
04.23. Könyvvilág
04.25. Zakkant olvas
04.27. Sorok Között
04.29. Szembetűnő
05.01. Deszy könyvajánlója
05.03. Sorok Között (extra állomás)
05.05. A Szofisztikált Macska
05.07. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése