A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Jeff Wheeler Királyforrás sorozatának második része március végén. A tolvaj lánya kilenc évvel később veszi fel a fonalat, a főhőseink immár 17 évesek. Owen Kiskaddon még mindig hűséges Severn királyhoz, akinek azonban rendkívül megosztott a hírneve, és rengeteg ellensége akad. A fiatal fiú egyre több titok, cselszövés és olyan játszmák kereszttüzében találja magát, amelyeket még nem tud teljesen kiismerni, miközben az Evie iránt táplált gyengéd érzelmei is összezavarják. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mi a véleménye a könyvről a blogturnéban résztvevő bloggereknek, akkor tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. március 26.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 416
Fordító: Varga Tibor
ISBN: 9789634574361
Owen Kiskaddon rabként került a rémséges Severn király udvarába. Aztán, miután elhitette vele, hogy a Forrás kegyeltje, sikerült a házsártos uralkodó kegyeibe férkőznie. Kilenc év telt el azóta, és az egykor bátortalan Owen mostanra magabiztos fiatalemberré cseperedett. Horwath herceg pártfogása alatt sokat tanult harcról és politikáról, és időközben beleszeretett gyermekkori barátjába, a herceg unokájába.
De az Owen és Elysabeth Mortimer által elképzelt boldog jövőt beárnyékolja a király ármánykodása.
Egy trónkövetelő lépett színre, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem kaparintja Királyforrás koronáját. Severn király szembeszáll a veszéllyel, de Elysabethet használja fel ahhoz, hogy tőrbe csalja az imposztort – Owen, aki csupán jelentéktelen szereplő e színjátékban, most arra kényszerül, hogy válasszon kötelesség és szerelem között. A vidéket méregkeverők és kémek járják, a háború a küszöbön áll, és Owennek szörnyű áldozatot kell hoznia, ha távol akarja tartani a fenyegető árnyakat.
Vajon szíve a királyt követi, vagy hajlandó mindent kockára tenni a szerelemért?
Ismerd meg sorsukat!
Emlékszem, amikor az első részt, a A királynő méregkeverőjét olvastam, mennyire meglepődtem a főszereplők életkorán, hiszen még csak nyolc évesek voltak. Ettől függetlenül igazán megszerettem a történetet, és akkor elkönyveltem magamban, hogy el fogom olvasni a folytatást, főleg miután kiderült számomra, hogy a második részben már fiatal felnőttekké válnak a főhőseink.
Bizony, Owen és persze Evie immár 17 évesek, és rengeteg dolog történt velük az előző kötet óta. Owen már kész férfi, aki Severn király egyik seregének a parancsnoka, még mindig hűséges az uralkodóhoz, annak ellenére, hogy nem kevés rosszindulatú pletyka terjeng róla, és sokszor tényleg nagyon keményen, érzéketlenül tud viselkedni. Bevallom, az első kötethez hasonlóan most is nehezen rázódtam bele a könyv világába, mert a királyságok kacifántos neve, azok uralkodói, hercegei, kémjei, és egyéb szereplőinek a neve kissé összezavart, és sokszor el kellett gondolkodnom, hogy most akkor miről, kiről is van szó. Aztán amikor ismét sikerült felvennem a fonalat, és belerázódtam az eseményekbe, meg kellett állapítanom, hogy elképesztően tetszik, amit olvasok. Amiatt imádom, amit Wheeler alkotott ebben a sorozatában, hogy immáron elolvastam a második részt, és még mindig fogalmam sincs, hogy mi lesz a végkimenetel. És ez bizony nagyon ritka manapság. Mert valami bizony nagyon is készülődik, amit Owennel együtt az olvasó sem sejt, bármennyire is szeretnénk összerakni a képet, nem áll össze. Aztán itt van nekünk még Severn is, aki talán a könyv legnagyobb talánya, még mindig nem tudom, hogy gonosz-e, vagy jó ember, akivel rossz dolgok történtek, vagy egyszerűen csak őrült. Tényleg nagy kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, hogy Severn most a rossz fiú a történetben, vagy az áldozat.
Ahogy említettem, Owen és Evie már 17 évesek, én nagyon örültem, hogy így olvashatok róluk. Owen még mindig nagy kedvencem, aki habár mondhatni a király jobbkeze, a seregeit vezeti, okos és elképesztő logikája van, mégis ott van még benne az a kisfiú, annak félelmeivel és szorongásával, akit annak idején megismertem, és ez nagyon cuki volt szerintem. Ennek ellenére azért sokkal magabiztosabb a fiú, aki ugyebár a Forrás kegyeltje, az erejével is sokkal bátrabban, természetesebben bánik. Aztán itt van Evie, aki kész nő lett, habár ugyanolyan cserfes és vakmerő, nagyon szerettem róla olvasni. És persze van egy új szereplőnk is, a címszereplő ugyebár, az új méregkeverő. Etayne egy nagyon érdekes karakter volt, kezdetben távolságtartó és kiismerhetetlen, aztán persze Owennel jó barátok lettek, sokat segített a fiúnak. Ő is Forrás kegyeltje egyébként, és a varázsereje elképesztően menő volt.
Egy kicsit azért sajnálom, hogy ennyi idő telt el az első könyv óta, mert nem lehettem tanúja annak, miként nő fel Owen és Evie, és igen annak is, hogy miként szeretnek egymásba. Mert igen, biztos sokakat érdekel a kérdés, hogy ha már majdnem felnőttekről olvashatunk ebben a részben, akik gyerekként is nagyon jóban voltak, kialakult-e köztük szerelem. Nos, igen megvoltak az érzelmek (ez talán nem olyan nagy spoiler, hiszen benne van a fülszövegben is), csak éppen nem úgy, ahogyan azt vártam volna. Nem fogom lelőni a poént, mindenesetre én nem tudom, hogy mit gondoljak a lezárásról ebből a szempontból, volt is végén némi szemöldök vonogatás a részemről. Valahol mégis megértem az írót, hogy így döntött, mert a szívem mélyén én is éreztem, hogy nem klappolnak a dolgok.
Ritka, hogy így nyilatkozom egy második kötetről, de nekem jobban tetszett ez a rész, mint az előző. Talán azért, mert azzal, hogy már felnőttként vannak jelen a főszereplők, sokkal több felelősségteljes döntést kell meghozniuk, és ahhoz a bizonyos tűzhöz is közelebb vannak, jobban átlátják az eseményeket. A cselekmény folyása pedig egyáltalán nem volt előrelátható, sőt ez a fajta kiszámíthatatlanság vitte előre a történetet, izgalmassá, idegfeszítővé tette a hangulatot. Még nagyon sok minden vár Owenre, én abszolút úgy érzem, hogy Wheeler az utolsó részre hagyja az ütőkártyáját, főleg mivel a vége elég sok mindent felborít. Ráadásul a harmadik rész is évekkel (ha jól tudom, 7 évvel) később fog játszódni, szóval újra nagyot lépünk az időben, addi pedig ki tudja, mi történik. Annyi biztos, hogy én nagyon kíváncsi vagyok a befejező részre!
Emlékszem, amikor az első részt, a A királynő méregkeverőjét olvastam, mennyire meglepődtem a főszereplők életkorán, hiszen még csak nyolc évesek voltak. Ettől függetlenül igazán megszerettem a történetet, és akkor elkönyveltem magamban, hogy el fogom olvasni a folytatást, főleg miután kiderült számomra, hogy a második részben már fiatal felnőttekké válnak a főhőseink.
Bizony, Owen és persze Evie immár 17 évesek, és rengeteg dolog történt velük az előző kötet óta. Owen már kész férfi, aki Severn király egyik seregének a parancsnoka, még mindig hűséges az uralkodóhoz, annak ellenére, hogy nem kevés rosszindulatú pletyka terjeng róla, és sokszor tényleg nagyon keményen, érzéketlenül tud viselkedni. Bevallom, az első kötethez hasonlóan most is nehezen rázódtam bele a könyv világába, mert a királyságok kacifántos neve, azok uralkodói, hercegei, kémjei, és egyéb szereplőinek a neve kissé összezavart, és sokszor el kellett gondolkodnom, hogy most akkor miről, kiről is van szó. Aztán amikor ismét sikerült felvennem a fonalat, és belerázódtam az eseményekbe, meg kellett állapítanom, hogy elképesztően tetszik, amit olvasok. Amiatt imádom, amit Wheeler alkotott ebben a sorozatában, hogy immáron elolvastam a második részt, és még mindig fogalmam sincs, hogy mi lesz a végkimenetel. És ez bizony nagyon ritka manapság. Mert valami bizony nagyon is készülődik, amit Owennel együtt az olvasó sem sejt, bármennyire is szeretnénk összerakni a képet, nem áll össze. Aztán itt van nekünk még Severn is, aki talán a könyv legnagyobb talánya, még mindig nem tudom, hogy gonosz-e, vagy jó ember, akivel rossz dolgok történtek, vagy egyszerűen csak őrült. Tényleg nagy kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, hogy Severn most a rossz fiú a történetben, vagy az áldozat.
Ahogy említettem, Owen és Evie már 17 évesek, én nagyon örültem, hogy így olvashatok róluk. Owen még mindig nagy kedvencem, aki habár mondhatni a király jobbkeze, a seregeit vezeti, okos és elképesztő logikája van, mégis ott van még benne az a kisfiú, annak félelmeivel és szorongásával, akit annak idején megismertem, és ez nagyon cuki volt szerintem. Ennek ellenére azért sokkal magabiztosabb a fiú, aki ugyebár a Forrás kegyeltje, az erejével is sokkal bátrabban, természetesebben bánik. Aztán itt van Evie, aki kész nő lett, habár ugyanolyan cserfes és vakmerő, nagyon szerettem róla olvasni. És persze van egy új szereplőnk is, a címszereplő ugyebár, az új méregkeverő. Etayne egy nagyon érdekes karakter volt, kezdetben távolságtartó és kiismerhetetlen, aztán persze Owennel jó barátok lettek, sokat segített a fiúnak. Ő is Forrás kegyeltje egyébként, és a varázsereje elképesztően menő volt.
Egy kicsit azért sajnálom, hogy ennyi idő telt el az első könyv óta, mert nem lehettem tanúja annak, miként nő fel Owen és Evie, és igen annak is, hogy miként szeretnek egymásba. Mert igen, biztos sokakat érdekel a kérdés, hogy ha már majdnem felnőttekről olvashatunk ebben a részben, akik gyerekként is nagyon jóban voltak, kialakult-e köztük szerelem. Nos, igen megvoltak az érzelmek (ez talán nem olyan nagy spoiler, hiszen benne van a fülszövegben is), csak éppen nem úgy, ahogyan azt vártam volna. Nem fogom lelőni a poént, mindenesetre én nem tudom, hogy mit gondoljak a lezárásról ebből a szempontból, volt is végén némi szemöldök vonogatás a részemről. Valahol mégis megértem az írót, hogy így döntött, mert a szívem mélyén én is éreztem, hogy nem klappolnak a dolgok.
Ritka, hogy így nyilatkozom egy második kötetről, de nekem jobban tetszett ez a rész, mint az előző. Talán azért, mert azzal, hogy már felnőttként vannak jelen a főszereplők, sokkal több felelősségteljes döntést kell meghozniuk, és ahhoz a bizonyos tűzhöz is közelebb vannak, jobban átlátják az eseményeket. A cselekmény folyása pedig egyáltalán nem volt előrelátható, sőt ez a fajta kiszámíthatatlanság vitte előre a történetet, izgalmassá, idegfeszítővé tette a hangulatot. Még nagyon sok minden vár Owenre, én abszolút úgy érzem, hogy Wheeler az utolsó részre hagyja az ütőkártyáját, főleg mivel a vége elég sok mindent felborít. Ráadásul a harmadik rész is évekkel (ha jól tudom, 7 évvel) később fog játszódni, szóval újra nagyot lépünk az időben, addi pedig ki tudja, mi történik. Annyi biztos, hogy én nagyon kíváncsi vagyok a befejező részre!
Értékelés: 5/4,5
NYEREMÉNYJÁTÉK
A legtöbb fantasy könyvhöz hasonlóan a Királyforrás világához is készült térkép, amiket általában a könyvek elején találhatunk meg. Mostani játékunk során arra leszünk kíváncsiak, hogy vajon a térképek alapján felismeritek-e az adott könyvsorozatot. Minden állomáson találni fogtok egy térképet, a feladat pedig annyi, hogy beírjátok a könyvsorozat szerzőjét és nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
04.01. Könyvvilág
04.03. Nem félünk a könyvektől
04.05. Sorok Között
04.07. Deszy könyvajánlója
04.09. Dreamworld (extra állomás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése