A Könyvfesztiválra jelenik meg Jessica Park Lélegezz velem! sorozatának második része, a Nyugtalan vizek a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Ebben a kötetben a viszonylag békés állóvizet Sabin karaktere kavarja fel, aki nincs annyira jól, mint amennyire mutatja magát. Blythe, Chris és Sabin újra padlóra kerül, és úgy tűnik, együtt kell megtalálniuk a sötétségből kivezető utat. Ha szeretnétek nyerni a könyvből egy példányt, akkor tartsunk a turné három bloggerével, és játsszatok.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. április 25.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 296
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789634573654
Blythe McGuire egy tragédia utáni lelki betegségéből kilábalva megtanulja, miként engedje el a múltat, és fogadja tárt karokkal a jövőt. Azt a jövőt, ami immár elválaszthatatlan a Shepherd testvérektől.
Közte és Chris között eget-földet rengető szerelem szövődik, ami messzire űz minden szívfájdalmat.
Sabinnel mély barátság köti össze, ami – mindkettőjüket meglepve – alaposan felkavarja az életüket. Ezt a barátságot teszi most próbára a fiú máig kísértő szörnyű múltja. Mert a megsebzett lélek irgalmatlanul sajog tovább.
Így most Sabin merül víz alá, ő kapkod levegő után, és félő, hogy az érzelmi zűrzavar mindhármukat olyan sötét örvénybe taszítja, ahonnét nem menekülhetnek. Bár Blythe megjárta a maga poklát, Sabin megmentése sokkal nagyobb áldozatot követel, mint a lány eleinte hitte. Bizalmas, szeretetteli kapcsolatuk segíthet, de úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat rávennie Sabint, hogy elfogadja a támogatását.
Jessica Park Szeretni bolondulásig sorozatát nagyon szerettem, ezért annak idején nagy lelkesedéssel vettem kezembe a Lélegezz velem! könyvét. Sajnos azonban az a történet már nem igazán nyerte el a tetszésemet. Az igazsághoz pedig hozzátartozik az is, hogy amikor jelentkeztem erre a turnéra, fogalmam sem volt, hogy a Nyugtalan vizek a Lélegezz velem! folytatása, csak az írónő nevére koncentráltam, hiszen úgy voltam vele, hogy Matt és Julie miatt adok neki még egy esélyt. A lényeg végül is az, hogy elolvastam Sabin kötetét, és sajnos azt kell, hogy mondjam, nem kerültek közelebb hozzám a Shepherd testvérek és Blythe.
Sabin kötetét említettem, mert végül is legfőképpen róla szól a történet, csak az volt benne a "csavar", hogy Blythe szemszögén keresztül tárult elénk az egész sztori. Ezt pedig nagyon sajnáltam, hiszen egyfelől az előző részben sem kedveltem meg túlságosan Blythe-ot, Sabin viszont kedvenc volt, másrészt pedig szerintem sokkal érdekesebb lett volna, ha beleláthatok a fiú gondolataiba. Sabin ugyanis úgy gondolom, hogy egy igencsak különleges, összetett személyiség, a felszínen mindig vidám, viccelődik, de nagyon is látszik, hogy ez csak egy álca. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre ingatagabbá a személyisége, hol túlságosan boldog, hol pedig elborul az agya, és lesüllyed a mélybe. Persze nem csoda, hogy így viselkedik, a korábbi részből tudjuk, hogy nemcsak Blythe-nak, de a Shepherd testvéreknek, így Sabinnek sem volt könnyű gyerekkora, hiszen egy erőszakos apa mellett nőttek fel. Míg korábban csak Chris sebeit boncolgatta igazán Park, akiről úgy jött át az olvasónak, hogy ő szenvedett a legtöbbet, hiszen őt érte a legtöbb fizikai bántalmazás, azonban ebben a kötetben nagyon jól kirajzolódik, hogy bizony a többieknek is rengeteg be nem gyógyult sebe van. Ráadásul úgy tűnik, hogy Sabin a legérzékenyebb közölük, ő rejtegeti a legtöbb láthatatlan sebet.
A történetről túl sokat nem tudok mondani, viszonylag rövid a könyv, és inkább az érzelmeken, mintsem a konkrét cselekményen van a hangsúly. A könyv elején még úgy tűnik, hogy minden rendben van a fiatalokkal, Blythe azt tervezgeti, hogy Chrisszel és Sabinnel fog együtt élni, csakhogy Sabin hirtelen úgy dönt, hogy elköltözik, és saját lábára áll. Blythe ezen kiakad, mert nagyon félti Sabint, és nem akarja elveszíteni a legjobb barátját. Amin nálam egy kissé elszakadt a cérna, az Blythe és Sabin kapcsolata volt. Az az igazság, hogy sokszor kissé betegesnek éreztem, ami kettejük között folyt. Túl sok volt az érzelem, a dráma, és voltak pontok, amikor túlment a barátság fázison, pedig még csak nem is Sabin érzelmeit olvashatjuk a könyvben ugyebár, hanem Blyhe-ét. Chris pedig annyira semleges maradt ebben a részben, szinte nem is éreztem a jelenlétét, olyannyira Blythe és Sabin kapcsolata volt kiemelve. Aztán az ember elfogadja, hogy oké, ez a történet fő szála, és ugyebár elérkezünk a cselekmény legfontosabb pillanatához, amikor Sabinnek és Blythe-nak dönteniük kell az érzéseikről, itt viszont annyira egyszerűen oldja fel az írónő a konfliktust, hogy szinte úgy éreztem, hogy nincs is értelme az előzményeknek.
Azt hiszem, sokkal többet adott volna a történet, ha Sabin szemüvegén keresztül éltem volna meg. Így is átéreztem a fájdalmát, és persze hamar megértettem, hogy miért akar elköltözni, hogy milyen érzelmek vezérlik, de sokkal jobb lett volna, ha saját maga meséli el, hogy mit élt át az adott pillanatokban. Vegyes érzelmeim vannak, Blythe-dal nem javult a kapcsolatom, a Shepherd testvérek semlegesek maradtak, a helyszínek és a lovas jelenetek viszont tetszettek. Úgy gondolom, hogy akiknek tetszett a Lélegezz velem!, szeretni fogja a folytatást is, az a baj, hogy nálam már ott elveszett a dolog. Sajnálom, hogy Jessica Parknak ez a sorozata nem tetszett, de azért még fogok próbálkozni az írónő könyveivel, hátha visszakapom azt az érzést, amit a Flat-Out sorozata produkált.
Sabin kötetét említettem, mert végül is legfőképpen róla szól a történet, csak az volt benne a "csavar", hogy Blythe szemszögén keresztül tárult elénk az egész sztori. Ezt pedig nagyon sajnáltam, hiszen egyfelől az előző részben sem kedveltem meg túlságosan Blythe-ot, Sabin viszont kedvenc volt, másrészt pedig szerintem sokkal érdekesebb lett volna, ha beleláthatok a fiú gondolataiba. Sabin ugyanis úgy gondolom, hogy egy igencsak különleges, összetett személyiség, a felszínen mindig vidám, viccelődik, de nagyon is látszik, hogy ez csak egy álca. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre ingatagabbá a személyisége, hol túlságosan boldog, hol pedig elborul az agya, és lesüllyed a mélybe. Persze nem csoda, hogy így viselkedik, a korábbi részből tudjuk, hogy nemcsak Blythe-nak, de a Shepherd testvéreknek, így Sabinnek sem volt könnyű gyerekkora, hiszen egy erőszakos apa mellett nőttek fel. Míg korábban csak Chris sebeit boncolgatta igazán Park, akiről úgy jött át az olvasónak, hogy ő szenvedett a legtöbbet, hiszen őt érte a legtöbb fizikai bántalmazás, azonban ebben a kötetben nagyon jól kirajzolódik, hogy bizony a többieknek is rengeteg be nem gyógyult sebe van. Ráadásul úgy tűnik, hogy Sabin a legérzékenyebb közölük, ő rejtegeti a legtöbb láthatatlan sebet.
A történetről túl sokat nem tudok mondani, viszonylag rövid a könyv, és inkább az érzelmeken, mintsem a konkrét cselekményen van a hangsúly. A könyv elején még úgy tűnik, hogy minden rendben van a fiatalokkal, Blythe azt tervezgeti, hogy Chrisszel és Sabinnel fog együtt élni, csakhogy Sabin hirtelen úgy dönt, hogy elköltözik, és saját lábára áll. Blythe ezen kiakad, mert nagyon félti Sabint, és nem akarja elveszíteni a legjobb barátját. Amin nálam egy kissé elszakadt a cérna, az Blythe és Sabin kapcsolata volt. Az az igazság, hogy sokszor kissé betegesnek éreztem, ami kettejük között folyt. Túl sok volt az érzelem, a dráma, és voltak pontok, amikor túlment a barátság fázison, pedig még csak nem is Sabin érzelmeit olvashatjuk a könyvben ugyebár, hanem Blyhe-ét. Chris pedig annyira semleges maradt ebben a részben, szinte nem is éreztem a jelenlétét, olyannyira Blythe és Sabin kapcsolata volt kiemelve. Aztán az ember elfogadja, hogy oké, ez a történet fő szála, és ugyebár elérkezünk a cselekmény legfontosabb pillanatához, amikor Sabinnek és Blythe-nak dönteniük kell az érzéseikről, itt viszont annyira egyszerűen oldja fel az írónő a konfliktust, hogy szinte úgy éreztem, hogy nincs is értelme az előzményeknek.
Azt hiszem, sokkal többet adott volna a történet, ha Sabin szemüvegén keresztül éltem volna meg. Így is átéreztem a fájdalmát, és persze hamar megértettem, hogy miért akar elköltözni, hogy milyen érzelmek vezérlik, de sokkal jobb lett volna, ha saját maga meséli el, hogy mit élt át az adott pillanatokban. Vegyes érzelmeim vannak, Blythe-dal nem javult a kapcsolatom, a Shepherd testvérek semlegesek maradtak, a helyszínek és a lovas jelenetek viszont tetszettek. Úgy gondolom, hogy akiknek tetszett a Lélegezz velem!, szeretni fogja a folytatást is, az a baj, hogy nálam már ott elveszett a dolog. Sajnálom, hogy Jessica Parknak ez a sorozata nem tetszett, de azért még fogok próbálkozni az írónő könyveivel, hátha visszakapom azt az érzést, amit a Flat-Out sorozata produkált.
Értékelés: 5/3,5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Jessica Park könyvei lesznek a mostani játékunk főszereplői. Minden állomáson találni fogtok egy idézetet az írónő valamely itthon megjelent könyvéből, a feladat pedig mindössze annyi, hogy beírjátok a könyv címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
“Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan.”
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
04.21. Könyvvilág
04.23. Deszy könyvajánlója
04.25. CBooks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése