Mario Escobar könyve a legnehezebb témát dolgozza fel egy igaz történeten alapuló napló alapján. Helene Hanemann szavain keresztül megismerhetjük az auschwitzi haláltábor mindennapjait, és a kegyetlenségeiről elhíresült Mengele doktorral is találkozhatunk. A Blogturné Klub 8 bloggerre is visszarepült a történelem kegyetlen helyszínére, hogy megismerje az egykori történeteket, amikről nehéz olvasni is.
Tarts velünk te is a turnén, aminek a végén te is megnyerheted az Auschwitzi bölcsődal című könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából.
Könyv adatai
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2019. szeptember 23.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 256
Fordító: Pávai Patak Márta
ISBN: 9789630998062
Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a midennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hanemann család sorsát.
Az angol nyelvterületen nagy sikernek örvendő könyv – melynek kiadási jogait további tíz ország vette meg – izgalmasan meséli el e megrázó történetet, amely az emberi hősiesség gyönyörű példája, és amelyben a tragédiák mellett a remény is felcsillan.
"Megszűnünk létezni, ha már a világon senki nincs, aki képes szeretni bennünket."
Meghatározott időközönként szükségét érzem annak, hogy olyan könyvekről olvassak, amik a világháborúkról, legfőképpen a másodikról, a holokausztról szólnak. Én, aki legtöbbször „hepiend” párti vagyok a könyvek terén, és előre tudom, hogy ezek a történetek fel fognak kavarni, dühíteni, a lelkemig fognak hatolni, mégis késztetést érzek arra, hogy vissza-visszatérjek ehhez a témához. Egyszerűen úgy érzem, hogy olvasnom kell őket, mert nem szabad feledésbe merülnie ezeken a borzalmas eseményeknek, és ha olvasom, akkor egyúttal emlékezem is arra a rengeteg emberre, akik átélték.
Már sok könyvet olvastam a holokausztról, eddig azonban egy olyat sem, ami a cigányok táboráról szólt volna. Pedig a történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy rájuk is lesújtott Hitler kegyetlen akarta, és sokukat internálótáborokba deportálták. Az Auschwitzi bölcsődal pedig róluk szól Helene Hanemann narrációjával. Helene egy német nő, aki cigány férfihez ment feleségül, és öt gyermekük született. A történet elején még otthonukban találkozhatunk velük, Helene érzi, hogy a háború egyre jobban elmérgesedik, de mégis reménykedik abban, hogy rájuk nem sújt le, hiszen habár férje már nem dolgozhat származása miatt, gyermekei még járhatnak iskolába. Ez a remény azonban éppen aznap reggel foszlik szerte, megjelennek ugyanis a katonák, hogy elvigyék őket. A nőt nem akarják magukkal vinni, mondván, ő nem cigány, de Helene ebben a pillanatban nem egy német nő, hanem egy anya, aki képtelen elengedni a gyermekeit, ezért velük tart a táborba.
"A náci logika sosem hasonlított az emberiség többi részének logikájához. A gyűlölet adott erőt nekik, ami belőlünk egyre csak fogyott."
Így, hogy évtizedekkel később már tudjuk, hogy milyen borzalmak történtek a holokauszt ideje alatt, mindig olyan hihetetlenül furcsa és fájdalmas arról olvasni, hogy az abban a korban élő embereknek fogalmuk sem volt róla. Persze voltak híresztelések, amik vagy nem jutottak el mindenkihez, de ha mégis, talán fel sem akarták fogni ép ésszel, hogy ilyen megtörténhet. Helene és családja sem tudta pontosan, hogy mire számítson, és akármilyen szörnyű is volt az utazás a túlzsúfolt vagonokban, ahol már a halál előszele is utolérte őket, mégsem tudták elképzelni, hogy mi fog rájuk várni a táborban. El kell telnie néhány napnak ott, hogy Helene ráébredjen, itt bizony nincs sok esélyük a túlélésre, minden egyes napért meg kell küzdenie. És így is teszi. Mert ő egy anya, és hiába gondol arra néha napján, hogy talán egyszerűbb lenne nekimenni az áramos kerítésnek, mégsem teheti meg, mert a gyerekeinek szükségük van rá.
Az Auschwitzi bölcsődal egy újabb részletét mutatta meg a történelem egyik legsötétebb időszakának, mégis volt valamiféle halvány reménycsillag is a történetben. Helene és a többi nő és anya valami nagyszerűt vittek véghez ebben a rövid időszakban, amíg az óvoda és iskola működött. Lehetőséget adtak rengeteg gyermeknek, hogy kicsit eltereljék a figyelmüket arról a rengeteg a szörnyűségről, ami velük vagy éppen társaival történik, emellett a felnőtteknek is célt, feladatot adtak a mindennapi teendők. Arról nem is beszélve, hogy a szülők is megnyugodtak egy kicsit amiatt, hogy ha csak rövid időre is, de a gyermekeik jó kezekben vannak.
"Összerezzentem erre az emberi gesztusra, a nácikat jobban szerettem embertelen szörnyetegnek látni. Minél emberségesebbek tudtak lenni, annál jobban elszörnyedtem tőlük, mert ez számomra azt jelentette, hogy mindannyian képesek lennénk ilyen megvetést érdemlő lényekké változni, amilyenek ők."Helene-t és a férjét már a megérkezésük pillanatában elválasztják egymástól, ő a gyermekeivel marad, míg a férje egy másik táborba kerül. Az első néhány szörnyű nap után szerencsére elkerülnek egy kedves cigány asszony, Anna mellé, aki talán az első és egyetlen igazi bizalmasa neki. Mivel Helene ápolónő, beosztják őt a tábori kórházba, ahol megismerkedik az angyalbőrbe bújt ördöggel, Dr. Mengelével. A férfi első ránézésre még emberinek tűnhet, főleg miután felajánlja Helene-nek az óvoda lehetőségét, de aztán rá kell ébrednie, hogy ő sem különbözik a többi nácitól, sőt a legrosszabbik fajta. Viszont az, hogy az óvoda és kis iskola nyitását megvalósítja az orvos, még ha gonoszság is az indíttatása, mégis egyfajta megkönnyebbülést hoz a táborra. Van valami szívszorítóan reményteljes abban, hogy a gyereknek kijutott egy ilyen hely, ahol jól érezhetik magukat, de legalábbis hétköznapi dolgokat csinálhatnak, egy olyan színen, ahol a halál karma mindennap lesújt az ott élőkre.
Az Auschwitzi bölcsődal egy újabb részletét mutatta meg a történelem egyik legsötétebb időszakának, mégis volt valamiféle halvány reménycsillag is a történetben. Helene és a többi nő és anya valami nagyszerűt vittek véghez ebben a rövid időszakban, amíg az óvoda és iskola működött. Lehetőséget adtak rengeteg gyermeknek, hogy kicsit eltereljék a figyelmüket arról a rengeteg a szörnyűségről, ami velük vagy éppen társaival történik, emellett a felnőtteknek is célt, feladatot adtak a mindennapi teendők. Arról nem is beszélve, hogy a szülők is megnyugodtak egy kicsit amiatt, hogy ha csak rövid időre is, de a gyermekeik jó kezekben vannak.
Amikor ilyen témájú könyvet olvasok, mindig reménykedek, visszaszámolok a háború végéig, hogy teljenek már le az évek, és szabaduljanak fel a szereplőink, így most is ezt tettem. Pedig nagyon jól tudom, hogy a háború vége fele már egyre kegyetlenebbé váltak a nácik, és ahogy ráébredtek a vereségre, úgy próbálták eltüntetni a kegyetlenségeik nyomát. Az Auschwitzi bölcsődal megmutatja, hogy az anyai szeretet bármire képes, nincs olyan eszme, ami előtt meghajol, a legsötétebb időkben is kitart. Ebben a könyvben most másfajta hősöket sorakoztat fel az író: nem olyanokat, akik konkrét életeket mentenek, hanem olyanokat, akik a legsötétebb napokba reménysugarat hoztak - még ha csak rövid időre is. Én szívből ajánlom ezt a történet mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt, mert ahogy a szerző is megjegyzi, ezeket a történeteket nem szabad elfelejteni.
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Mindegyik blogon olvashatsz egy témájában hasonló könyvből vett idézetet. A te feladatod az lesz, hogy beírd a Rafflecopter dobozba a könyvet és szerzőjét, ahonnan az idézet származik. A turné végén egy könyv kerül kisorsolásra a Kossuth Kiadó jóvoltából!
"Senki és semmi, még a bogarak se maradnak önszántukból Auz-vicc-ban."
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
10. 26. Zakkant Olvas
10. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 30. Könyvvilág
11. 02. Csak olvass!
11. 03. Könyv és más
11. 04. Flora the Sweaterist
11. 06. Kelly & Lupi olvas
11. 08. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése