Újabb könyv érkezik novemberben Colleen Hoovertől a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A tehetséges írónő ezúttal is egy különleges szerelmi történetet álmodott meg, ráadásul nem mindennapi szerkezetben. Ha felcsigáztuk az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a November 9. három példányának egyikéért.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. november 7.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 368
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633734933
Megrendelés: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/colleen-hoover-november-9-8606
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Colleen Hoover számomra egyet jelent a minőséggel a new adult műfajban, éppen ezért elképesztően örültem a November 9. megjelenésének. Meg is lepődtem kicsit, mert azt hittem, hogy a Verity fog érkezni tőle idén, de igazából én bármelyik könyvének örülök.
Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, rögtön az Egy nap című film jutott eszembe, kicsit meg is ijedtem, hogy hajjaj mi lesz ebből, de persze hamar ráébredtem, hogy ez a történet másról fog szólni. A könyv elején, egy november 9-i napon a 18 éves Fallonnal ismerkedhetünk meg, aki édesapjával vacsorázik egy étteremben. A lány mindig is színésznő akart lenni, azonban az élet úgy hozta, hogy legutóbbi sorozatából távoznia kellett, ezért úgy dönt, hogy New Yorkba költözik. Ezt ecseteli éppen apjának, aki nem éppen egy mintaszülő, nem támogatja lányát ebben a döntésben, amit csúnyán meg is mond neki. Na, és itt lép közbe Ben, aki miután kihallgatta a szomszéd bokszból a beszélgetésüket, eljátssza, hogy ő a lány barátja. Talán nem is csoda, de imádtam találkozásuk történetét. Miután kettesben maradnak, jobban megismerkednek egymással, a vonzalom hamar ki is alakul kettejük között, csakhogy Fallon másnap New Yorkba utazik, így a logika azt diktálja, hogy felejtsék el egymást. Csakhogy a logika nem játszik, ha már a szív döntött, így Bennek az a nem mindennapi ötlete támad, hogy 5 éven keresztül találkozzanak ezen a napon. Az év többi napján nem beszélhetnek, nem tarthatják a kapcsolatot semmilyen formában, mindenki élheti a saját életét, és akkor meglátják, hogy kibírja-e ez a furcsa kapcsolat a távolságot és az időt. És mivel Ben író szeretne lenni, mindent, az érzéseit, a találkozásait megír egy kéziratban, amit aztán majd 5 év elteltével kiadhat.
Ami nekem nagyon tetszett, hogy az elején megbeszélik, hogy nem csupán élik az életüket a külön töltött időben, hanem mindenféle olyan dolgot kell tenniük, amivel kilépnek a komfortzónájukból, tehát úgymond házi feladatokat kapnak egymástól, hogy igazán éljenek. Nos, az biztos, hogy ez egy nem mindennapi történet, de hamar be tudja szippantani az olvasót. Alig várja az ember, hogy megtudja, mi lesz a következő évben, eljönnek-e a szereplők, vagy továbblépnek, és úgy összességében mi történt velük az eltelt időben. És mivel Colleen Hooverről van szó, egyértelmű, hogy a szívünk sem ússza meg, egy igazi érzelmi hullámvasút a történet. Hogy én mit éreztem? Mosolyogtam, sírtam, dühös voltam, összetörtem, aztán valahogy sikerült összekapnom magam, nagyjából ebben a sorrendben.
Természetesen a főhőseink is sokat változnak az évek alatt. A könyv elején szinte még csak gyerekek, de a végén már felnőtt emberként látjuk őket. Ahogy telnek az évek, úgy változnak ők is, minden évben egy kicsit tapasztaltabbak, bölcsebbek, és az élet által "neveltebbek" lesznek. Fallonban azt szerettem, hogy akármi is történt vele, nem hagyta veszni az álmait, és habár megvoltak a félelmei, túl tudott lépni rajtuk. Egy igazi kemény csajszi. Ben pedig elsőre nagyon cuki és szerethető, aztán ahogy haladunk előre, úgy válik egyre összetettebbé a karaktere, ami nagyon figyelemreméltó. Amin meglepődtem, hogy feltűnnek az Ugly Love szereplői is a történetben, Miles és Tate, nagyon aranyosak voltak.
A November 9. egy nagyon különleges szerkezetű könyv, hiszen az öt évet körülölelő történetben a szereplőink minden évben csak egy napon, november 9-én találkoznak egymással. És bizony véleményem szerint hatalmas írói tudás és persze bátorság kell ahhoz, hogy ebből egy kerek egész sztori kikerekedjen. Hiszen 1 év az rengeteg idő, hát még öt éven keresztül, amikor sok minden történhet a szereplőinkkel, ami eltántorítaná őket az eredeti tervüktől. Nyilván nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, egy szerelmes történetről van szó, így tehát az írónőnek el kellett hitetnie az olvasóval, hogy a szereplőink egymásba szeretnek 5 év alatt úgy, hogy évente csak egy napon találkoznak, a többin semmiféle kapcsolatba nem lépnek egymással. Ez pedig sikerül! Legalábbis nálam, és nem azt mondom, hogy néhol nem vágytam volna arra, hogy bepillantást nyerhessek a szereplők életébe "az évközi időszakban", de aztán rá kellett ébrednem, hogy pont ettől egyedi a történet: hogy nem ismerjük az eltelt idő részleteit, mégis ugyanott fel tudjuk venni a fonalat - ahogy a szereplők is-, ahol az előtte lévő évben abbahagytuk. Ettől zseniális a könyv, és persze az írónő!
Az egész történet sorsszerű az első találkozástól kezdve, a főhőseink élete összeforr itt-ott, olyan helyeken is, ahol nem is gondolnánk. Olykor találkozhatunk egy-egy furcsa pillanattal, vagy elszólással, ami csak a legvégén áll össze egy teljes egésszé. Az az igazság, hogy úgy éreztem, egy kicsit túlzásba is vitte CoHo ezt a dolgot. A vége nekem már túl sok, túl drámai volt a főhősök múltját illetően, sőt kissé közhelyes is, ezért van az bizonyos fél pont levonás, mert ez elvett a megszokott CoHo élményből, és helyette szemöldökhúzogatás lett a vége.
Minden más viszont tökéletes. Az alapkoncepció zseniális, és nagyon jól működik is. A karakterábrázolás szuper, Fallon és Ben is sokat fejlődött a kezdetekhez képest. Mivel Ben író, Fallon pedig egy vérbeli könyvmoly, a történet tele volt könyves utalásokkal, amiket egyszerűen imádtam. Egyáltalán nem volt sok, és tökéletesen passzolt a történethez. Ami pedig a legfontosabb, és amit szinte már várok az írónőtől, most is megtörtént: egy picit összetörte a szívemet, hogy aztán újra összeforrassza azt. Olyan mint az élet, egy kicsit elvesz, de aztán mindig ad is valamit.
Colleen Hoover számomra egyet jelent a minőséggel a new adult műfajban, éppen ezért elképesztően örültem a November 9. megjelenésének. Meg is lepődtem kicsit, mert azt hittem, hogy a Verity fog érkezni tőle idén, de igazából én bármelyik könyvének örülök.
Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, rögtön az Egy nap című film jutott eszembe, kicsit meg is ijedtem, hogy hajjaj mi lesz ebből, de persze hamar ráébredtem, hogy ez a történet másról fog szólni. A könyv elején, egy november 9-i napon a 18 éves Fallonnal ismerkedhetünk meg, aki édesapjával vacsorázik egy étteremben. A lány mindig is színésznő akart lenni, azonban az élet úgy hozta, hogy legutóbbi sorozatából távoznia kellett, ezért úgy dönt, hogy New Yorkba költözik. Ezt ecseteli éppen apjának, aki nem éppen egy mintaszülő, nem támogatja lányát ebben a döntésben, amit csúnyán meg is mond neki. Na, és itt lép közbe Ben, aki miután kihallgatta a szomszéd bokszból a beszélgetésüket, eljátssza, hogy ő a lány barátja. Talán nem is csoda, de imádtam találkozásuk történetét. Miután kettesben maradnak, jobban megismerkednek egymással, a vonzalom hamar ki is alakul kettejük között, csakhogy Fallon másnap New Yorkba utazik, így a logika azt diktálja, hogy felejtsék el egymást. Csakhogy a logika nem játszik, ha már a szív döntött, így Bennek az a nem mindennapi ötlete támad, hogy 5 éven keresztül találkozzanak ezen a napon. Az év többi napján nem beszélhetnek, nem tarthatják a kapcsolatot semmilyen formában, mindenki élheti a saját életét, és akkor meglátják, hogy kibírja-e ez a furcsa kapcsolat a távolságot és az időt. És mivel Ben író szeretne lenni, mindent, az érzéseit, a találkozásait megír egy kéziratban, amit aztán majd 5 év elteltével kiadhat.
Ami nekem nagyon tetszett, hogy az elején megbeszélik, hogy nem csupán élik az életüket a külön töltött időben, hanem mindenféle olyan dolgot kell tenniük, amivel kilépnek a komfortzónájukból, tehát úgymond házi feladatokat kapnak egymástól, hogy igazán éljenek. Nos, az biztos, hogy ez egy nem mindennapi történet, de hamar be tudja szippantani az olvasót. Alig várja az ember, hogy megtudja, mi lesz a következő évben, eljönnek-e a szereplők, vagy továbblépnek, és úgy összességében mi történt velük az eltelt időben. És mivel Colleen Hooverről van szó, egyértelmű, hogy a szívünk sem ússza meg, egy igazi érzelmi hullámvasút a történet. Hogy én mit éreztem? Mosolyogtam, sírtam, dühös voltam, összetörtem, aztán valahogy sikerült összekapnom magam, nagyjából ebben a sorrendben.
Természetesen a főhőseink is sokat változnak az évek alatt. A könyv elején szinte még csak gyerekek, de a végén már felnőtt emberként látjuk őket. Ahogy telnek az évek, úgy változnak ők is, minden évben egy kicsit tapasztaltabbak, bölcsebbek, és az élet által "neveltebbek" lesznek. Fallonban azt szerettem, hogy akármi is történt vele, nem hagyta veszni az álmait, és habár megvoltak a félelmei, túl tudott lépni rajtuk. Egy igazi kemény csajszi. Ben pedig elsőre nagyon cuki és szerethető, aztán ahogy haladunk előre, úgy válik egyre összetettebbé a karaktere, ami nagyon figyelemreméltó. Amin meglepődtem, hogy feltűnnek az Ugly Love szereplői is a történetben, Miles és Tate, nagyon aranyosak voltak.
A November 9. egy nagyon különleges szerkezetű könyv, hiszen az öt évet körülölelő történetben a szereplőink minden évben csak egy napon, november 9-én találkoznak egymással. És bizony véleményem szerint hatalmas írói tudás és persze bátorság kell ahhoz, hogy ebből egy kerek egész sztori kikerekedjen. Hiszen 1 év az rengeteg idő, hát még öt éven keresztül, amikor sok minden történhet a szereplőinkkel, ami eltántorítaná őket az eredeti tervüktől. Nyilván nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, egy szerelmes történetről van szó, így tehát az írónőnek el kellett hitetnie az olvasóval, hogy a szereplőink egymásba szeretnek 5 év alatt úgy, hogy évente csak egy napon találkoznak, a többin semmiféle kapcsolatba nem lépnek egymással. Ez pedig sikerül! Legalábbis nálam, és nem azt mondom, hogy néhol nem vágytam volna arra, hogy bepillantást nyerhessek a szereplők életébe "az évközi időszakban", de aztán rá kellett ébrednem, hogy pont ettől egyedi a történet: hogy nem ismerjük az eltelt idő részleteit, mégis ugyanott fel tudjuk venni a fonalat - ahogy a szereplők is-, ahol az előtte lévő évben abbahagytuk. Ettől zseniális a könyv, és persze az írónő!
Az egész történet sorsszerű az első találkozástól kezdve, a főhőseink élete összeforr itt-ott, olyan helyeken is, ahol nem is gondolnánk. Olykor találkozhatunk egy-egy furcsa pillanattal, vagy elszólással, ami csak a legvégén áll össze egy teljes egésszé. Az az igazság, hogy úgy éreztem, egy kicsit túlzásba is vitte CoHo ezt a dolgot. A vége nekem már túl sok, túl drámai volt a főhősök múltját illetően, sőt kissé közhelyes is, ezért van az bizonyos fél pont levonás, mert ez elvett a megszokott CoHo élményből, és helyette szemöldökhúzogatás lett a vége.
Minden más viszont tökéletes. Az alapkoncepció zseniális, és nagyon jól működik is. A karakterábrázolás szuper, Fallon és Ben is sokat fejlődött a kezdetekhez képest. Mivel Ben író, Fallon pedig egy vérbeli könyvmoly, a történet tele volt könyves utalásokkal, amiket egyszerűen imádtam. Egyáltalán nem volt sok, és tökéletesen passzolt a történethez. Ami pedig a legfontosabb, és amit szinte már várok az írónőtől, most is megtörtént: egy picit összetörte a szívemet, hogy aztán újra összeforrassza azt. Olyan mint az élet, egy kicsit elvesz, de aztán mindig ad is valamit.
Értékelés: 5/4,5
NYEREMÉNYJÁTÉK
A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Colleen Hoovert és a munkásságát. Minden állomáson találni fogtok egy állítást az írónővel kapcsolatban, a feladatotok pedig az lesz, hogy megállapítsátok, hogy az állítás igaz vagy hamis, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Vigyázzatok, néhol a válaszok becsapósak lehetnek.
A Never Never egy három novellából álló sorozat, amit írónő barátnőjével, Elle Kennedy-vel közösen írt.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
11.07. Flora the Sweaterist
11.08. Sorok Között
11.09. Dreamworld extra
11.10. Könyvvilág
11.11. Sorok Között extra
11.12. Fanni's Library
11.13. Deszy könyvajánlója
11.14. Sorok Között extra
11.15. Csak olvass!
11.16. Readinspo
11.17. Never Let Me Go
11.18. Kelly és Lupi olvas
11.19. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése