A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, az Arany és Ónix tavaly év végén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A fantasy és a történelmi romantikus műfaj elemei keverednek a történetben, Asarella és Dhelward kalandjait ismerhetjük meg benne. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, tartsatok ismét a blogturné tagjaival, és játsszatok.
Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. december 12.
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 376
Fordító: -
ISBN: 9789634577706
Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát,
akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára
meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője,
a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös
levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?
Szüksége van egy kísérőre.
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit,
egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet
akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik,
ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők
útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség,
és számos izgalmas helyzetet szül.
A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.
Hagyd, hogy megbabonázzon!
Az Arany és Ónix műfaját tekintve a történelmi romantikus és a fantasy egyvelege, ami számomra nagyon szimpatikus, személyes kedvencem Gail Carriger Napernyő Protektorátus sorozata. Sajnos azonban ilyen könyvvel ritkán találkozom, éppen ezért nagyon megörültem, amikor elolvastam Hercz Júlia könyvének a fülszövegét, amiből kiderült számomra, hogy ismét olvashatok a műfaj(ok)ban. Természetesen rögtön lecsaptam rá!
A történet elején megismerjük a fiatal Asarellát, aki szüleivel tart hazafelé egy bálról, az úton pedig külvilágiak támadják meg őket, és megölik a szüleit. A külvilágiak a Fátyolon keresztül szöknek át az emberek világába, sokan nem éppen kedves szándékkal. Ennek a Fátyolnak már csak egyetlen őrzője maradt, nem más, mint Asarella, aki azonban szülei halála után nem hajlandó végezni a dolgát, inkább elmenekül a nagyközönség elől, és titkolja képességét. Hat évvel később újra találkozunk vele, aki tehát bujdokolva él, Winterwood márki fogadta be. A lánynak nemcsak szülei, hanem unokatestvére, Esther is meghalt korábban, csakhogy egy nap hihetetlen levelet kap, amelyben azt állítják, hogy Esther mégis életben van. Asarella természetesen azonnal utána akar indulni, a márki azonban csak úgy hajlandó elengedni őt, ha elfogadja az általa kiválasztott kísérőt, hogy megvédje őt. Ez a személy pedig nem más, mint Dhelward, aki mint Asarella nagy döbbenetére kiderül, egy külvilági, egy holdvérű.
Az alaphangulatot tehát megadja, hogy Asarellának Dhelwarddal kell együttműködnie, aki nemcsak hogy egyáltalán nem szimpatikus neki a kezdetektől fogva, de még külvilági is. A lány enyhén szólva nem szívleli a külvilágiakat, hiszen szüleit is hasonlóak ölték meg, ezért gondolja azt, hogy mindegyikük gonosztevő. A történet egyik konfliktusa tehát abból adódik, hogy Asarellának meg kell bíznia a férfiban, és el kell fogadnia, hogy nem minden külvilági gonosz, ott is, ahogy az emberek világában, vannak jobb és rosszabb lények. Persze azt nem mondhatnánk, hogy Dhelward megkönnyíti a lány helyzetét, hiszen sokszor elégé morcosan és arrogánsan viselkedik, arról nem is beszélve, hogy ez a kezdetekben számára csak üzlet, hiszen kifizetődést vár a segítségért. És igen, a kezdeteken van a hangsúly!
Ami nekem nagyon tetszett a könyvben, az a világfelépítés volt. Nem volt túlbonyolítva, logikusan épült fel, mégis egyedit alkotott Hercz Júlia, én abszolút magam elé tudtam képzelni mindent. A történelmi szálakat is sikerült jól hihetően belecsempésznie, valóban olyan hangulata volt, mint amit bármely másik történelmi romantikus könyvben megszokhattam, csak éppen némi természetfeletti mozzanattal kiegészítve.
Legnagyobb sajnálatomra pont a romantikus szállal volt némi fennakadásom. Azt szerintem tudjátok, hogy szeretem amikor egy könyvben ellenségeskedésből alakulnak ki a romantikus érzelmek, és jelen esetben is nagyon jól ábrázolta az írónő, ahogy a kezdeti fagyos légkör miként melegszik fel, és bizony megkedvelik egymást a szereplőink. Csak azt sajnáltam, hogy mindezek az érzelmek szinte csak a gondolataikban maradtak meg, nem mutatták ki egymás felé, ezért mindenféle téves következtetéseket vontak le a másikat illetően, ahelyett, hogy megbeszélték volna. Ez pedig a bizalom hiánya miatt alakulhatott így, amit egyszerűen képtelenek voltak legyőzni, szinte végig a történet során. Nyilván az elején még megértettem Asarella kétségeit, hiszen akarva-akaratlanul a szülei halála lebegett a szeme előtt, ez azonban nem akart múlni később sem, amikor már rengeteg időt eltöltött a holdvérű mellett. Emiatt pedig ebből a szempontból kissé összecsapottnak is éreztem a befejezést, a vége előtt nem sokkal fel is merült bennem, hogy akkor ez a könyv most egy sorozat kezdő kötete-e, annyira nem éreztem, hogy már a lezárás felé közelednénk.
Sajnálom, hogy pont a szerelmi szálat nem tudtam igazán élvezni, főként a vége felé nyargalva, amikor már egyértelmű volt számomra, hogy kb. az utolsó felvonásig várnom kell a beteljesedésig, pedig ez a szívügyem. Ettől függetlenül szerettem a történetet, mert végig izgalmas volt, és tartogatott jó pár fordulatot is, amire nem számítottam. A nyomozós szál is nagyon megragadó volt, végig rághattuk a körmünket, hogy mi lehet Estherrel, megtalálják-e élve. Azt se feledjük el, hogy az írónő első könyvéről van szó, amit viszont én egyáltalán nem éreztem, hiszen annyira könnyeden írt, emellett pedig attól, hogy nekem éppen nem tetszett valami benne, nem jelenti azt, hogy ne remekelt volna Hercz Júlia.
Az Arany és Ónix műfaját tekintve a történelmi romantikus és a fantasy egyvelege, ami számomra nagyon szimpatikus, személyes kedvencem Gail Carriger Napernyő Protektorátus sorozata. Sajnos azonban ilyen könyvvel ritkán találkozom, éppen ezért nagyon megörültem, amikor elolvastam Hercz Júlia könyvének a fülszövegét, amiből kiderült számomra, hogy ismét olvashatok a műfaj(ok)ban. Természetesen rögtön lecsaptam rá!
A történet elején megismerjük a fiatal Asarellát, aki szüleivel tart hazafelé egy bálról, az úton pedig külvilágiak támadják meg őket, és megölik a szüleit. A külvilágiak a Fátyolon keresztül szöknek át az emberek világába, sokan nem éppen kedves szándékkal. Ennek a Fátyolnak már csak egyetlen őrzője maradt, nem más, mint Asarella, aki azonban szülei halála után nem hajlandó végezni a dolgát, inkább elmenekül a nagyközönség elől, és titkolja képességét. Hat évvel később újra találkozunk vele, aki tehát bujdokolva él, Winterwood márki fogadta be. A lánynak nemcsak szülei, hanem unokatestvére, Esther is meghalt korábban, csakhogy egy nap hihetetlen levelet kap, amelyben azt állítják, hogy Esther mégis életben van. Asarella természetesen azonnal utána akar indulni, a márki azonban csak úgy hajlandó elengedni őt, ha elfogadja az általa kiválasztott kísérőt, hogy megvédje őt. Ez a személy pedig nem más, mint Dhelward, aki mint Asarella nagy döbbenetére kiderül, egy külvilági, egy holdvérű.
Az alaphangulatot tehát megadja, hogy Asarellának Dhelwarddal kell együttműködnie, aki nemcsak hogy egyáltalán nem szimpatikus neki a kezdetektől fogva, de még külvilági is. A lány enyhén szólva nem szívleli a külvilágiakat, hiszen szüleit is hasonlóak ölték meg, ezért gondolja azt, hogy mindegyikük gonosztevő. A történet egyik konfliktusa tehát abból adódik, hogy Asarellának meg kell bíznia a férfiban, és el kell fogadnia, hogy nem minden külvilági gonosz, ott is, ahogy az emberek világában, vannak jobb és rosszabb lények. Persze azt nem mondhatnánk, hogy Dhelward megkönnyíti a lány helyzetét, hiszen sokszor elégé morcosan és arrogánsan viselkedik, arról nem is beszélve, hogy ez a kezdetekben számára csak üzlet, hiszen kifizetődést vár a segítségért. És igen, a kezdeteken van a hangsúly!
Ami nekem nagyon tetszett a könyvben, az a világfelépítés volt. Nem volt túlbonyolítva, logikusan épült fel, mégis egyedit alkotott Hercz Júlia, én abszolút magam elé tudtam képzelni mindent. A történelmi szálakat is sikerült jól hihetően belecsempésznie, valóban olyan hangulata volt, mint amit bármely másik történelmi romantikus könyvben megszokhattam, csak éppen némi természetfeletti mozzanattal kiegészítve.
Legnagyobb sajnálatomra pont a romantikus szállal volt némi fennakadásom. Azt szerintem tudjátok, hogy szeretem amikor egy könyvben ellenségeskedésből alakulnak ki a romantikus érzelmek, és jelen esetben is nagyon jól ábrázolta az írónő, ahogy a kezdeti fagyos légkör miként melegszik fel, és bizony megkedvelik egymást a szereplőink. Csak azt sajnáltam, hogy mindezek az érzelmek szinte csak a gondolataikban maradtak meg, nem mutatták ki egymás felé, ezért mindenféle téves következtetéseket vontak le a másikat illetően, ahelyett, hogy megbeszélték volna. Ez pedig a bizalom hiánya miatt alakulhatott így, amit egyszerűen képtelenek voltak legyőzni, szinte végig a történet során. Nyilván az elején még megértettem Asarella kétségeit, hiszen akarva-akaratlanul a szülei halála lebegett a szeme előtt, ez azonban nem akart múlni később sem, amikor már rengeteg időt eltöltött a holdvérű mellett. Emiatt pedig ebből a szempontból kissé összecsapottnak is éreztem a befejezést, a vége előtt nem sokkal fel is merült bennem, hogy akkor ez a könyv most egy sorozat kezdő kötete-e, annyira nem éreztem, hogy már a lezárás felé közelednénk.
Sajnálom, hogy pont a szerelmi szálat nem tudtam igazán élvezni, főként a vége felé nyargalva, amikor már egyértelmű volt számomra, hogy kb. az utolsó felvonásig várnom kell a beteljesedésig, pedig ez a szívügyem. Ettől függetlenül szerettem a történetet, mert végig izgalmas volt, és tartogatott jó pár fordulatot is, amire nem számítottam. A nyomozós szál is nagyon megragadó volt, végig rághattuk a körmünket, hogy mi lehet Estherrel, megtalálják-e élve. Azt se feledjük el, hogy az írónő első könyvéről van szó, amit viszont én egyáltalán nem éreztem, hiszen annyira könnyeden írt, emellett pedig attól, hogy nekem éppen nem tetszett valami benne, nem jelenti azt, hogy ne remekelt volna Hercz Júlia.
Értékelés: 5/4,5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Az Arany és Ónix az Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, így a nyereményjátékunkban is erre fogunk koncentrálni. Minden állomáson egy olyan szerzőről fogtok találni képet, akinek a könyve az Aranymosás keretében jelent meg. A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a szerző nevét várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
01.18. Könyvvilág
01.20. Fanni’s Library
01.22. Sorok Között
01.24. Dreamworld
01.26. Kelly és Lupi olvas
01.26. Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése