F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve először 2004-ben jelent meg. Ez a regény az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek, melyet Tóth Barnabás rendezett. Magyarország ezt az alkotást nevezte a 2020-as Oscar-díjra a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában, és felkerült a legjobb 10 filmet tartalmazó rövidített listára. A történet két, traumát átélt, holokauszt-túlélő barátságát, lelki egymásra találásának szépségeit és nehézségeit meséli el.
Kövesd végig a Blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyikét!
Könyv adatai
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2019. december 12.
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 328
Fordító: -
ISBN: 9789634337263
ISBN: 9789634337263
1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie.
Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni. Megmaradhat egy ilyen kapcsolat eredendő tisztaságában, vagy végül maga alá gyűri a történelem?
Várkonyi Zsuzsa megejtő szépségű regénye első megjelenése óta töretlenül népszerű az olvasók körében, filmadaptációja, a 2019-es Akik maradtak pedig világszerte kivívta a kritikusok elismerését.
"– Maga miért él?
– Szokott lenni erre magyarázat?
– Hát kéne, hogy legyen!
– De nincs.
Csend. Megint Klára szólalt meg:
– Szerintem mi jártunk rosszabbul.
– Mint?
– Mint akik... elmentek. Engem egyszerűen itt felejtettek. Téged is?
(...)
– Csak én nem így hívom…
– Hogy hívja?
– Hogy még nem járt le a büntetés. Még csinálni kell.
– Mi a bűne?
– Nem tudom."
Már nem emlékszem pontosan, hogy miért akartam elolvasni F. Várkonyi Zsuzsa könyvét. Legtöbbször fülszöveg alapján döntök, és biztos, hogy ebben az esetben is figyelembe vettem, habár sok mindent nem árul el. Viszont attól kezdve, hogy eldöntöttem, részt veszek a turnéban, addig, amíg a kezembe vettem a könyvet, eltelt néhány hét, és már el is felejtettem, hogy miért akartam olvasni, egyáltalán miről is van szó. Aztán nem is törődtem ezzel igazából, és csak elkezdtem olvasni a könyvet, ami aztán... pillanatok alatt beszippantott.
Fogalmam sem volt tehát, hogy pontosan miről is fog szólni a könyv, csak szép lassan bontakozott ki előttem. Először megismertem egy rendkívül sérült lány, a 16 éves Klárát, akit 1948-ban (mint utólag kiderült számomra) egyetlen elő rokona, Olgi vitt el nőgyógyászhoz. Megtudtam, hogy alig eszik, hogy testileg elmaradt a fejlődésben, hogy rendívül szurkálódóan viselkedik, ha nem érzi magát biztonságban. A lány aztán másodszor is meglátogatja a visszafogott nőgyógyászt, Aladárt, aki ha furcsállja is ezt, nem mutatja, inkább megvárja, hogy miként cselekszik. Amikor Aladár (vagy Aldó, ahogy Klári nevezi őt) felhívja őt teázni, már éreztem, hogy ez a könyv a kettejük nem mindennapi kapcsolatáról fog szólni.
"Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést."
Klára és Aldó mindketten túlélték a 2. világháborút, a holokauszt borzalmait: Klára kishúgát és szüleit vesztette el, életben maradt testvére pedig elhagyta az országot, Aldó pedig feleségét és két fiát. Nem csoda tehát, hogy habár mindketten túlélték a háborút, élni egyikük sem él azóta igazán. A könyv lényegében arról szól, hogy miképpen talál egymásra két rettentően sebzett lélek, ahogy lépésről-lépésre foltozzák be egymás sebeit. Hatalmas utat tesznek meg a könyv során, Klára a történetünk elején rendkívül sebezhető, nehezen viseli a változást, sokszor dacosan, szurkálódóan viselkedik (nem véletlenül nevezi el Süninek Aldó), ráadásul még tagadásban él, hiszen várja "papus" hazatértét. Aldó jóval visszafogottabb, és habár csak a könyv közepefele tudjuk meg, hogy mi történt vele, mégis szinte végig érezhető a fájdalma, a hatalmas vesztesége, és mindezt úgy, hogy míg Klára rendkívül szókimondó, mondhatni harsány ezen a téren, ő végig nyugodt és visszahúzódó marad.
Ahogy korábban is írtam, engem az első pillanattól kezdve beszippantott a történet, egyrészt a hangulata miatt, ami érdekes módon egyszerre volt szomorkás, és főként az elején nyomott is, de aztán valahogy egyre pozitívabbá, életigenlővé vált. Hiszen itt van ez a két túlélő, akik a találkozásukig úgy érezték, hogy nincs értelme az életüknek, de aztán mégis sikerült együtt egy új irányba elindulniuk, családot alapítaniuk, felcsillant mindkettejük életében a remény szikrája, amit az írónő valami csodálatosan ábrázolt. Másrészt pedig rendkívül szerettem arról olvasni, hogy miként haladt a kapcsolatuk, szinte észrevétlenül, minden falat ledöntve egyre közelebb kerültek egymáshoz egy nem mindennapi viszonyba. Egy momentuma volt a könyvnek, amivel nem tudtam mit kezdeni, és ami után le is kellett tennem a könyvet, hogy egy kicsit elgondolkozzak, miért kellett ez. Magyarázatot aztán nem találtam, talán csak az írónő (aki egyébként pszichológus) azt szerette volna ezzel jelezni, hogy az ő kapcsolatuk annyira különleges, hogy egyáltalán nem beskatulyázható apja-lánya, barátság vagy akár szerelmi viszonyba.
"Az élet is korai, mégsem cenzúrázza senki."
A könyv második felében már nem (csak) Kláráért kellett aggódnunk, hanem a magyar történelem egy újabb sötét korszaka miatt. Ugrottunk pár évet az ötvenes évek elejére-közepére, és már a felnőtt Klárát ismerjük meg, akinek habár még mindig Aldó a legnagyobb szerelme, már megismerte Pepét, akinek hamarosan a menyasszonya is lesz. Ha logikusan gondolkodunk, és belátjuk, hogy az életnek mennie kell tovább, akkor megértük, hogy főhőseinknek tovább kellett lépniük, éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy Klára és Aldó is új vizekre evez, új embereket enged be az életébe. Mindettől függetlenül a józan eszem elhagyott, és igazán sajnáltam, hogy ezekben a részekben már nem a kettejük kapcsolatán van a hangsúly, mert arról még rengeteget olvastam volna. Ettől függetlenül persze az is egyértelmű, hogy Aldó és Klára kapcsolata örökökre szól, a könyv utolsó betűjéig érezhető az a hatalmas szeretet, amit egymás iránt éreznek, azt a különös kapcsolatot, amit ők ketten alakítottak ki, amikor egymást gyógyították, soha nem törheti meg semmi és senki.
Amikor kezembe vettem F. Várkonyi Zsuzsa könyvét, még nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen meg fog érinteni. Már viszonylag sok olyan könyvet olvastam, ami a holokauszt borzalmairól szól, most azonban egy olyan regényt tarthattam a kezemben, ami azokról ír - ahogy arra a könyvből készült film címe találóan utal -, akik maradtak, akik túlélték azt. Történelmi szempontból ez is rendkívül tanulságos volt, hiszen valami rettenetes, hogy ezeknek az embereknek a felfoghatatlan szenvedésük után pár évvel ismét rettegniük kellett hazájukban, de természetesen ahogy a könyv is utal rá, nem csak nekik: "Mindegy, hogy az ember apját azért ölik-e meg, mert zsidó, vagy csak megölik, és történetesen zsidó."
Hol összeszorult a szívem, hol mosolyogtam az olvasás alatt, de összességében azt mondanám, hogy szívmelengető történet a Férfiidők lányregénye. Olyan könyv ez, amit még napokkal a letétele után sem lehet elengedni, mindig vissza-visszatér a gondolataimba, az a fajta, ami után nem lehet eldönteni, hogy mi olvasson az ember, mi érhet fel hozzá.
"Te találtál már abban logikát, hogy kit bántanak?"
Hol összeszorult a szívem, hol mosolyogtam az olvasás alatt, de összességében azt mondanám, hogy szívmelengető történet a Férfiidők lányregénye. Olyan könyv ez, amit még napokkal a letétele után sem lehet elengedni, mindig vissza-visszatér a gondolataimba, az a fajta, ami után nem lehet eldönteni, hogy mi olvasson az ember, mi érhet fel hozzá.
NYEREMÉNYJÁTÉK
F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek. A mostani játékunk során olyan filmekből láthattok képeket, amelyeket magyar/magyar származású írók könyvei ihlettek.
Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflocopter doboz megfelelő sorába annak a könyvnek a címét és íróját, amihez köthető az adott film.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
03.16. Csak olvass!
03.18. Utószó
03.20. Flora the Sweaterist
03.22. Könyvvilág
03.24. A Szofisztikált Macska
03.26. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése