Nicolas Barreau legújabb romantikus történetében ezúttal Velencébe kalauzolja el olvasóit. A Piciny csodák kávézója a Park Kiadó gondozásában jelent meg idén februárban, amelyben az egyébként mindig megfontolt Nelly maga mögött hagyja Párizst és a szerelmi csalódását, hogy Itália egyik legszebb városában találjon rengeteg kalandot.
Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok a turné három bloggerével, és játsszatok a könyvért!
Könyv adatai
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2020. februrár 3.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 280
Fordító: Fodor Zsuzsa
ISBN: 9789633556078 (keménytáblás)
ISBN: 9789633556078 (keménytáblás)
A 25 éves Nelly retteg a repüléstől, hisz a jelekben, és nem az a típus, aki egyszer csak kiveszi minden megtakarított pénzét a bankból, vásárol magának egy méregdrága piros táskát, majd egy hideg januári reggelen hanyatt-homlok otthagyja Párizst, és Velencébe utazik. De olykor történnek dolgok, melyek felborítják az ember életét. Például egy fájdalmas szerelmi csalódás vagy egy régi könyvben olvasott, talányos mondat. Néha el kell veszítenünk a talajt a lábunk alól ahhoz, hogy a hetedik mennyországba jussunk…
Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Piciny csodák kávézója a hetedik magyarul olvasható könyve.
Nicolas Barreau neve sokatoknak ismerősen csenghet, hiszen már több könyve jelent meg kis hazánkban. A szerző az általam is kedvelt romantikus műfajban ír, ennek ellenére én még nem olvastam tőle korábban. Most viszont adódott a lehetőség a legújabb könyvének elolvasására, és mivel a többi regénye is elég jó véleményeket kapott, úgy döntöttem, ideje nekem is megismerni Barreau-t.
Azt tudni érdemes a szerzőről, hogy eddig leginkább olyan könyvei jelentek meg, amik Párizsban játszódnak, most azonban más vizekre evezünk, vagyis vonatozunk. De, csak hogy hű legyen önmagából, azért a kiindulópont jelen esetben is a francia főváros. Itt él ugyanis a főszereplőnk, Nelly, aki egy igencsak megfontolt, óvatos fiatal tanársegéd, aki rengeteg mindentől fél, így nem igazán szeret kilépni a saját kis világából. Nellynek furcsa elméletei vannak, hisz a jelekben és bizony megvan a véleménye a jóképű férfiakról, akik biztos, hogy összetörik a nők szívét. Bezzeg a nála jó pár évvel idősebb Daniel Beauchamps professzor egy igazi férfi, kedves, komoly, intelligens, az általa elképzelt világban tökéletesen passzolnak. Sajnos azonban ez az "összepasszolás" csak a mi bájos főszereplőnk fejében létezik, a professzornak ugyanis fogalma sincs arról, hogy mi zajlik Nelly fejében és szívében. Így nem is csoda, hogy a sajnálatos és kínos eseménysorozatok után, aminek a vége az, hogy a professzor egy másik munkatársat jegyez el, Nelly fogja magát és az újonnan vásárolt méregdrága piros táskáját, felszáll a legközelebb induló vonatra (mivel a repüléstől is fél), és Velencébe utazik.
Mielőtt azonban mi még leszállnánk a Velencébe tartó vonatról, meg kell említenem, hogy Nelly nem véletlenül lett kissé zárkózott felnőtt. A lány ugyanis még gyerekként elvesztette mindkét szülőjét egy autóbalesetben, így nagymamája nevelte fel őt. És habár ő mindent megtett az unokájáért, Nellyben gyerekként kialakultak ezek a félelmek, amiket felnőttéletébe is magával vitt. A nagymama, Claire azóta már meghalt, és Nelly egyetlen élő rokona az unokatestvére, Jeanne, akivel szerencsére jó viszonyt ápolnak. Claire is fontos szerepet kap a történetünkben egyébként, hiszen a nála talált könyv egy titokzatos ajánlással vezeti el végül is Nellyt Velencébe, hiszen egykor ő is járt ott, a rejtélyes utazásról azonban sosem mesélt unokájának, így a lány elhatározza, hogy kideríti, mi történt nagymamájával sok-sok évvel ezelőtt a gondolák városában.
Nelly tehát Velencébe érkezik, ahol természetesen rengeteg kaland várja őt. Felfedezi a téli évszak miatt szinte teljesen kihalt várost, új élményeket, tapasztalatokat szerez, és természetesen egy igencsak mókás jelenetben megismerkedik az olasz Valentinóval. És legyen bármennyire is jóképű (ami tudjuk, hogy nem éppen a lány ideálja), Nelly képtelen ellenállni a férfi kedvességének, humorának, és bizony egyre közelebb kerül hozzá a történet során.
Imádtam a könyv helyszínét, Velencét, amit Nellyvel együtt én is bebarangolhattam. A legjobban persze az tetszett, hogy olyankor jártunk ott, amikor szinte semmi turista nincs a városban, így a város valódi szépsége tudott elvarázsolni. Én magam is jártam már Velencében, de nyáron, a legnagyobb tömegben és hőségben, amikor habár csodálatos élmény volt, úgy érzem mégsem a valódi arcát láttam a városnak. Kedvet kaptam ahhoz, hogy Nellyhez hasonlóan egyszer én is ellátogassak ide egy nyugalmasabb időszakban.
Maga a történet aranyos volt, nem kellett túlaggódnom semmit, borítékoltató volt az események alakulása, de ezzel nem is volt gond. Átadtam magam a kellemes hangulatnak, a város szépségének, egy kedves romantikus történetnek, és némi rejtélynek is, ami egy kis pluszt is vitt a történetbe. A szereplők szimpatikusak voltak: bevallom, én egészen könnyedén tudtam azonosulni a kicsit félős, kicsit álmodozó Nellyvel, az örökké vidám és pozitív Valentino pedig engem is levett a lábamról. A vége egy picit hamar lezárult számomra, túl hirtelen került minden a helyére, és igencsak idilli lett (talán túlságosan is).
A Piciny csodák kávézója tökéletes hűvösebb napokra, bekuckózva otthon a takaró alá, még a pohár tea sem kötelező, hiszen maga Nelly története is felmelegíti az ember lelkét.
"A volna már nem segít rajtam. Feltételes módban nincs élet! És minden álmodozás fölösleges. Cselekedni kell, egyszerűen cselekedni!"
Azt tudni érdemes a szerzőről, hogy eddig leginkább olyan könyvei jelentek meg, amik Párizsban játszódnak, most azonban más vizekre evezünk, vagyis vonatozunk. De, csak hogy hű legyen önmagából, azért a kiindulópont jelen esetben is a francia főváros. Itt él ugyanis a főszereplőnk, Nelly, aki egy igencsak megfontolt, óvatos fiatal tanársegéd, aki rengeteg mindentől fél, így nem igazán szeret kilépni a saját kis világából. Nellynek furcsa elméletei vannak, hisz a jelekben és bizony megvan a véleménye a jóképű férfiakról, akik biztos, hogy összetörik a nők szívét. Bezzeg a nála jó pár évvel idősebb Daniel Beauchamps professzor egy igazi férfi, kedves, komoly, intelligens, az általa elképzelt világban tökéletesen passzolnak. Sajnos azonban ez az "összepasszolás" csak a mi bájos főszereplőnk fejében létezik, a professzornak ugyanis fogalma sincs arról, hogy mi zajlik Nelly fejében és szívében. Így nem is csoda, hogy a sajnálatos és kínos eseménysorozatok után, aminek a vége az, hogy a professzor egy másik munkatársat jegyez el, Nelly fogja magát és az újonnan vásárolt méregdrága piros táskáját, felszáll a legközelebb induló vonatra (mivel a repüléstől is fél), és Velencébe utazik.
Mielőtt azonban mi még leszállnánk a Velencébe tartó vonatról, meg kell említenem, hogy Nelly nem véletlenül lett kissé zárkózott felnőtt. A lány ugyanis még gyerekként elvesztette mindkét szülőjét egy autóbalesetben, így nagymamája nevelte fel őt. És habár ő mindent megtett az unokájáért, Nellyben gyerekként kialakultak ezek a félelmek, amiket felnőttéletébe is magával vitt. A nagymama, Claire azóta már meghalt, és Nelly egyetlen élő rokona az unokatestvére, Jeanne, akivel szerencsére jó viszonyt ápolnak. Claire is fontos szerepet kap a történetünkben egyébként, hiszen a nála talált könyv egy titokzatos ajánlással vezeti el végül is Nellyt Velencébe, hiszen egykor ő is járt ott, a rejtélyes utazásról azonban sosem mesélt unokájának, így a lány elhatározza, hogy kideríti, mi történt nagymamájával sok-sok évvel ezelőtt a gondolák városában.
Nelly tehát Velencébe érkezik, ahol természetesen rengeteg kaland várja őt. Felfedezi a téli évszak miatt szinte teljesen kihalt várost, új élményeket, tapasztalatokat szerez, és természetesen egy igencsak mókás jelenetben megismerkedik az olasz Valentinóval. És legyen bármennyire is jóképű (ami tudjuk, hogy nem éppen a lány ideálja), Nelly képtelen ellenállni a férfi kedvességének, humorának, és bizony egyre közelebb kerül hozzá a történet során.
Imádtam a könyv helyszínét, Velencét, amit Nellyvel együtt én is bebarangolhattam. A legjobban persze az tetszett, hogy olyankor jártunk ott, amikor szinte semmi turista nincs a városban, így a város valódi szépsége tudott elvarázsolni. Én magam is jártam már Velencében, de nyáron, a legnagyobb tömegben és hőségben, amikor habár csodálatos élmény volt, úgy érzem mégsem a valódi arcát láttam a városnak. Kedvet kaptam ahhoz, hogy Nellyhez hasonlóan egyszer én is ellátogassak ide egy nyugalmasabb időszakban.
"Higgye el nekem, nincs az a könyv a világon, amiért érdemes elszalasztani az életet."
A Piciny csodák kávézója tökéletes hűvösebb napokra, bekuckózva otthon a takaró alá, még a pohár tea sem kötelező, hiszen maga Nelly története is felmelegíti az ember lelkét.
Értékelés: 5/4
NYEREMÉNYJÁTÉK
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
03.16. Könyvvilág
03.18. Dreamworld
03.20. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése