„Vi Keeland szórakoztató írása hatalmas mosolyt csalt az arcunkra. Kis híján elaléltunk tőle.” – Totally Booked Blog
„A Fiatal szerető egy teljesen újszerű élmény. Más, mint az eddig olvasott könyvek.” – Virginia Hodgson, romantikusregény-író
Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.
Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.
A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.
Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.
Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…
A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.
Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.
Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.
De annyira ismerősnek tűnt…
Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.
A szomszéd fiú.
Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.
Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.
Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?
Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.
Könyv adatai
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenés: 2020. április 20.
Eredeti megjelenés: 2019
Eredeti megjelenés: 2019
Oldalszám: 368
Fordító: Seres Noémi
ISBN: 9786156013996 (e-könyv)
Már rengeteg könyvet elolvastam Vi Keelandtől, talán az összeset, ami az Álomgyár Kiadónál megjelent, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy értékelést is írjak már valamelyikről. És persze mi más lehetne a porondon, mint a legfrissebb élményem, a nemrégiben megjelent Fiatal szerető. Még akkor is, ha nem ez lett a kedvencem az írónő megjelent könyvei között (megsúgom, az Egomániás volt).
Vi Keeland könyveivel tavaly karácsonykor találkoztam először, amikor is az év végi megjelenés dömping után már csak arra volt energiám, hogy valami olyan könyvet olvassak, ami nem igényel túl sok gondolkodást, mégis szórakoztató. Az írónő regényei pedig tökéletesek erre. Nem csoda, hogy karácsony előtt és alatt konkrétan ledaráltam az összes addig megjelent könyvét, hiszen akkor, abban az olvasás terén lestrapált időszakban pontosan arra volt szükségem.
"A sors mindig megtalálja a módját, hogy visszajuttassa hozzánk azokat a dolgokat, amik valamilyen módon hozzánk tartoznak."
Jelen bejegyzésem tárgyát is pontosan azért vettem elő, mert a mostani helyzetben nagyon sokszor érzem azt, hogy olyan könyvet kell olvasnom, ami könnyedebb, nem túl agyalós (már amikor persze, mert össze-vissza hullámzik a hangulatom). Így tehát a hét második felében, konkrétan két nap alatt elolvastam a Fiatal szeretőt, hiszen a legtöbb Keeland könyvhöz hasonlóan, ebben is pörög a cselekmény, rendkívül olvasmányos, tényleg nagyon gyorsan lehet haladni vele.
Mivel már túl vagyok sok Keeland könyvön, bátran kijelenthetem, hogy az írónőnek vagy egy jól bevált sémája, amire a történetei épülnek. Mindig két szemszög van, tehát a főszereplő férfi és női szereplők fejébe is beleláthatunk, a női karakterek általában visszafogottak, mégis nagyon erős egyéniségek, a férfiak pedig természetesen arrogánsak, jóképűek és jól szituáltak, de persze ha engedik, hogy belássunk a páncéljuk alá, rájövünk, hogy ők sem teljesen magabiztosak. A Fiatal szerető is hasonlónak ígérkezik, mégis egy kicsit más, mégpedig a korkülönbség miatt, ami mint egy plusz fűszer, amitől ízletesebb a főztünk, jelenik meg ebben a könyvben. A 37 éves Valentina nemrég vált el, és mivel a volt férjével gimi óta együtt voltak, sőt nagyon hamar, már 18 évesen vállaltak gyereket, az, hogy újra egyedül van, rengeteg új lehetőséget rejt számára. Persze a válás nagyon megviselte, ami miatt fél újra kapcsolatot teremteni, ezért inkább az önmegvalósítás lehetőségeit keresi első sorban. Legjobb barátnője ezt azonban nem így gondolja, ezért felregisztrálja őt egy társkereső oldalra, ahol a keresendő férfiaknál a minimum életkort igencsak fiataltól állítja be, így történhet az, hogy megjelenik a színen a 25 éves Ford.
Valentina természetesen először nagyon megijed a 12 év korhatártól, de aztán Ford valahogy mégis a bőre alá férkőzik. Itt megjegyezném, hogy az első randijuk jelenetét nagyon szerettem, abszolút érthető volt Valentina viselkedése, és nagyon cukin viselkedett Ford. Szóval Valentina már éppen rábeszélné magát arra, hogy nem is olyan nagy probléma ez a korkülönbség, csakhogy kiderül, régebben Ford a nyaralójuk mellett lakott családjával, és konkrétan együtt játszott a fiával gyerekként, ami igencsak megöli a romantikus érzéseket a nőben. Persze aztán rá kell ébrednie, hogy Ford fiatal kora ellenére nagyon is éretten viselkedik, hiszen szülei korai halála után neki kellett átvennie a családi céget, nevelni a húgát, szóval sokkal felelősségteljesebben viselkedik, mint sok más idősebb férfi. Ettől kezdve pedig elkezdődik egy keserédes nyári kaland Ford és Valentina között, sok érzéki, fülledt és persze vicces jelenetekkel, és természetesen egyre több bonyodalommal.
A karakterek szimpatikusak voltak, Valentina egy nagyon erős egyéniség, akinek annyi év házasság, annyi év "mi" után meg kell tanulnia egyedül élni, csak önmagában gondolkodni. Talán ő a legérettebb karaktere az írónőnek, valószínűleg az életkor, jobban mondva a megélt tapasztalatok miatt, hiszen konkrétan már felnevelt egy gyereket, és sok mindent megélt. Fordot sem kell félteni persze, őt is hamar megkedveltem, egy pillanatra sem zavart a korkülönbség, tényleg nagyon éretten és felelősségteljesen viselkedett. Már amikor persze, hiszen voltak khm.. pillanatok, amikor a fiatalos erejére volt szükség. Viccet félretéve, szerintem nagyon jó páros voltak, a kémia remekül működött, megtalálták a közös hangot a játékos és a komolyabb pillanatokban is.
Ami nekem többek között nagyon tetszett ebben a könyvben, hogy habár az elején eléggé nagy gondot jelentett (főként Valentinának) a korkülönbség, a fő konfliktust mégsem ez okozta, mintegy továbblépve ezen a “problémán”. Valentinának leginkább azt kellett rendbe tennie magában, hogy elengedje a berögződött félelmeit, ennyi év megszokott után merjen új dolgokat kipróbálni, de legfőképp, legyen bátorsága bízni, ne féljen a csalódástól. Emellett pedig Fordnak is megvoltak a maga démonai, amiken túl kellett lépnie, és saját negatív érzéseit nem kivetíteni a Valentinával való kapcsolatára.
A karakterek szimpatikusak voltak, Valentina egy nagyon erős egyéniség, akinek annyi év házasság, annyi év "mi" után meg kell tanulnia egyedül élni, csak önmagában gondolkodni. Talán ő a legérettebb karaktere az írónőnek, valószínűleg az életkor, jobban mondva a megélt tapasztalatok miatt, hiszen konkrétan már felnevelt egy gyereket, és sok mindent megélt. Fordot sem kell félteni persze, őt is hamar megkedveltem, egy pillanatra sem zavart a korkülönbség, tényleg nagyon éretten és felelősségteljesen viselkedett. Már amikor persze, hiszen voltak khm.. pillanatok, amikor a fiatalos erejére volt szükség. Viccet félretéve, szerintem nagyon jó páros voltak, a kémia remekül működött, megtalálták a közös hangot a játékos és a komolyabb pillanatokban is.
"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha soha nem tér vissza hozzád, soha nem is volt a tiéd.
Ez egy kalap szar.
Ha szeretsz valakit és szabadon engeded, akkor azt meg is érdemled. Inkább kapaszkodnod kellett volna belé.
(...)
Ha szeret az ember valakit, akkor nem áll odébb csak úgy. Soha."
Ami nekem többek között nagyon tetszett ebben a könyvben, hogy habár az elején eléggé nagy gondot jelentett (főként Valentinának) a korkülönbség, a fő konfliktust mégsem ez okozta, mintegy továbblépve ezen a “problémán”. Valentinának leginkább azt kellett rendbe tennie magában, hogy elengedje a berögződött félelmeit, ennyi év megszokott után merjen új dolgokat kipróbálni, de legfőképp, legyen bátorsága bízni, ne féljen a csalódástól. Emellett pedig Fordnak is megvoltak a maga démonai, amiken túl kellett lépnie, és saját negatív érzéseit nem kivetíteni a Valentinával való kapcsolatára.
Vi Keeland könyvei tehát hasonlóak, mégis egyediek, van bennük valami plusz, ami miatt úgy érzem, hogy a következő megjelent regényét is el akarom olvasni. A végkifejlet persze mindig kiszámítható, de tudjátok mit? Engem nem zavar! Néha jó olyan könyvet olvasni, amiről tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk, sejtjük, hogy miképpen fog végződni, ha közben kikapcsol, szórakoztat, képes elfeledtetni velem kicsit a külvilágot. És Keeland könyvei ilyenek: szellemes, romantikus, könnyed és persze iszonyú szexi történetek.
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése