Az újrakezdés egy régi szerelemmel a legnehezebb…
Vickie Brownnak a vérében van a vendéglátás. Amikor meglátja, hogy Slade Wilder szakácsot keres, egyből jelentkezik az állásra. A döntését azonban sokkal inkább befolyásolja a hirdetés feladója, mint maga a feladat. Vickie egykor jegyben járt a marhatenyésztővel, a férfi azonban közvetlenül az esküvőjük előtt darabokra törte a szívét. Sosem kereste többet Vickie-t, és a közös gyermekükkel sem foglalkozott. Vickie azért tér vissza az Epervidékre, hogy minden sérelméért elszámoltassa a férfit, aki azonban egészen máshogy emlékezik a történetükre.
Slade Wilder, a környék egyik legnagyobb gazdaságának a tulajdonosa egyedül él, és minden vágya, hogy élete munkáját a halála után is biztos kézben tudhassa. Egykori szerelme szó nélkül tűnt el az életéből, és amikor újra találkoznak, kénytelen szembenézni azzal, hogy a sok év távolság ellenére az érzései mit sem változtak a nő iránt. Egyszer azonban már megjárta, így nem kockáztathatja, hogy Vickie újra köddé válik.
Catherine Anderson regényeinek ismerős romantikus kisvárosa, Mystic Creek díszletei között ezúttal két ember újra egymásra találásáért izgulhatunk. Vajon képesek lesznek túllépni a múlt sérelmein, megbocsátani a hibákat, hogy új esélyt kapjanak az élettől?
Könyv adatai
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2020. április 21.
Eredeti megjelenés: 2018
Eredeti megjelenés: 2018
Oldalszám: 400
Fordító: Fügedi Tímea
ISBN: 9789634523611
A General Press Kiadó jóvoltából lehetőségem volt elolvasni Catherine Anderson Epervidék című könyvét, amely nemrég jelent meg a Mystic Creek sorozat 5. részeként. Jómagam nem olvastam a korábbi köteteket, ennek ellenére egyáltalán nem volt zavaró az előző részek ismeretének hiánya, teljes nyugalommal lehet olvasni önálló kötetként.
A prológusban megismerjük Slade-et, aki egy hatalmas gazdaságot vezet Mystic Creekben. Az elején meglepődtem kissé, hiszen a fülszöveg elfelejti megemlíteni, hogy a főszereplőink már a hatvanas éveit tapossák. Na, nem mintha ez probléma lenne, sőt kifejezetten érdekes volt ilyen korúak szerelmi történetét olvasni, hiszen erre nem volt példa korábban. Szóval megismerjük Slade-et, aki habár tesz valamiféle halvány utalást arra, hogy a múltban volt egy nagy szerelme, Vickie, a szíve összetört, elváltak útjaik, és azóta se talált rá az igaz szerelem. A lényeg azonban itt (a prológusban) mégsem ez, hanem egy bizonyos medvebocs megmentése. A kis bocs ugyanis elvesztette édesanyját, és habár a férfi tudja, hogy nem szabadna befogadnia, mert sem etikailag, sem törvényileg nem szabályos, mégis megsajnálja őt, és etetni kezdi. Bevallom, hogy azért is találtam nagyon aranyosnak a történet eme szegletét, mert előtörtek belőlem a gyermekkori érzéseim, ugyanis annak idején nagyon szerettem a „macikat”, és mindig arról álmodoztam, hogy lesz egy sajátom. Nyilván a valóságban ez lehetetlen, és szabálytalan is, de hát gyermekként ki ne álmodozna ilyesmiről!
A párosunk másik tagja Vickie volt, aki szakácsnak jelentkezett Slade tábori konyhájára, mivel szeretné a férfit szembesíteni azzal, hogy annyi éven át nem foglalkozott a fiával, ráadásul még mindig nem tette túl magát azon, hogy a Slade összetörte a szívét. A történetünkben tehát mindkét fél máshogy emlékszik a múlt eseményeire, sértettnek érzik magukat, és éveken át hordozták a sebeiket, pedig egyértelmű, hogy mindkettejük számára a másik az igazi. Ráadásul a félreértés, ami miatt szétmentek, eléggé indokolatlan volt (legalábbis én annak éreztem), ha két ember ennyire szereti egymást, akkor nem kellett volna hagyniuk, hogy a „véletlenek”, a bizalom hiánya és saját makacsságuk ennyi éven elválassza őket. Persze tudom én is, hogy kellett ez a konfliktus, hiszen e nélkül nem lett volna alaptörténet, és természetesen nem lett volna hova fejlődniük a szereplőknek.
És ha már a karakterek szóba kerültek: mind Slade, mind Vickie nagyon szimpatikus volt számomra. Habár mindketten sokat megélt felnőtt emberek lettek, egymás közelében ugyanazok a tinik maradtak, hasonlóan heves érzelmekkel, mint annak idején. Szerettem olvasni a közös jeleneteiket, és akármilyen furcsa is ilyet írni, csak úgy szikrázott közöttük a levegő. Érdekes volt, hogy habár nem ismertem a kapcsolatuk kezdetének a történet, nem „láttam”, hogy szerettek egymásba, mégis egyértelmű volt, hogy nekik együtt kell lenniük, összetartoznak. Egy idő után azon kaptam magam, hogy szívesen elolvasnám a megismerkedésük történetét.
Catherine Anderson stílusa igazán különleges, egy kicsit szoknom is kellett az elején. Ő ugyanis nemcsak a két főszereplő, hanem rajtuk kívül több karakter szempontját is belevonta a történetbe. Emellett pedig minden szereplő tekintetében lassan kezdi kibontani szálakat, távolabbról indul, lassabb, nyugodtabb lefolyással mesél. Ez engem egyáltalán nem zavart, sőt inkább azt éreztem, hogy még szívesen olvastam volna, mert annyira könnyeden, olvasmányosan ír. Éppen ezért a legvégén kicsit zavart is, hogy számomra olyan hirtelen lett lezárva, ahhoz képest, hogy milyen hosszan vezette be a történetet, a végén nagyon hamar megoldódtak a problémák és lezárult a cselekmény.
Vickie és Slade karaktere mellett tehát megismerhettük Erint és Wyattet is. Bevallom akadt egy-két pillanat, amikor a kettejük szála jobban felcsigázott, de aztán érződött, hogy Anderson elengedi őket, és inkább a Vickie-Slade pársora koncentrál. Ki is derült aztán számomra, hogy azért, mert ők a sorozat következő részében kapják a főszerepet. Nem tudom, hogy ez a korábbi köteteknél is így volt-e, mindenesetre nekem tetszett, hogy kaptunk némi ízelítőt abból, hogy kikkel találkozhatunk legközelebb, főleg mivel a szereplők nagyon rokonszenvesek voltak.
Összességében nekem nagyon tetszett az Epervidék, egy ízig-vérig romantikus történet, ami elhiteti velünk, hogy a szerelem nem feltétlen múlik el évek múltán sem, ha az igazival találkozunk, akkor akár évtizedekig is éghet a lángja. Könnyed volt, szórakoztató, a helyszín varázslatos, jómagam is szívesen részt vettem volna Slade táborában, és persze Négy Lábujj, a medve is emelete a szívmelengető hangulatot. Én bátran ajánlom a hozzám hasonló romantikus lelkűeknek, és kíváncsian várom a folytatást Erinnel és Wyattel.
Értékelés: 5/4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése