"Mindenkinek, akivel előfordult, hogy reménytelenül beleszeretett... a rosszfiúba."
Mi hajlamosak vagyunk kicsit beleszeretni a rosszfiúkba, tehát ezzel a szerzői ajánlással indítjuk útjára Elizabeth Hoyt A bűn hercege című könyvének blogturnéját, és ismét elmerülünk a Maiden Lane sorozat és a 18. századi London dekadens világában.
Tartsatok velünk, és ne felejtsetek el játszani nyereményjátékunkon!
Könyv adatai
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2020. május 31.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 312
Fordító: Nagy Nikoletta
ISBN: 9789634523635
ISBN: 9789634523635
Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál.
EGY BECSÜLETES NŐ
A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan.
EGY TITOK, AMELY MINDKETTEJÜKET TÖNKRETEHETI
Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…
A Maiden Lane sorozat a szívemhez nőtt az utóbbi években, mindig felcsillan a szemem, amikor látom, hogy újabb rész jeleneik meg a Genereal Press Kiadó jóvoltából. Eddig a sorozat összes általam olvasott része nagyon tetszett, teljes mértékben megállják a helyüket a történelmi romantikus műfajban, éppen ezért elképesztően kíváncsi voltam Montgomery hercege és Bridget történetére.
A sorozat előző kötete, az Édes csábító Eve történetét mesélte el, aki ugyebár jelenlegi főszereplőnknek, Montgomery hercegének, Valnak a húga. Azt meggyőződéssel állíthatom, hogy Eve elbeszéléseiből, és abból, hogy mintegy mellékszálként megismertük Bridgetet, aki a hercegünk után nyomozott már akkor is, egyértelműen felkeltette az érdeklődésemet ez a nem éppen jó hírű férfi. Hogy milyen pletykák keringtek korábban Valentine Napier, Montgomery hercege körül? Egy hiú, csak önmagával törődő, mások érzelmeivel nem foglalkozó, a zsarolástól sem visszariadó, érzéketlen férfinek írták le. És most, miután végeztem A bűn hercegével, kijelenthetem, hogy... nos, igazuk volt. Na, de ne siessünk ennyire előre!
Tehát az már az előző részből kiderült számunkra, hogy Bridget nem véletlenül szegődött házvezetőnek Montgomery hercegének házába, lezáratlan ügye van a férfival. Sokan másokhoz hasonlóan ugyanis Val a lány egyébként arisztokrata édesanyját is zsarolja, Bridget feltett szándéka pedig, hogy megtalálja a bizonyítékot, és visszaszolgáltassa édesanyjának. A gond csak az, hogy a herceg valahogy mindig túljár a lány eszén, konkrétan a történetünk első, egyébként igencsak szórakoztató jelenetében is. Bridget ugyanis azt hiszi, hogy Val még mindig száműzetésben van valahol nagyon messze, ezért veszi a bátorságot, és a férfi hálószobájában kezd kutatni. Csakhogy Val nem az a típus, akit csakúgy figyelmen kívül lehet hagyni, és száműzni szeretett országából, ezért inkább a házában maradt hónapokig rejtőzve, így lehet az, hogy természetesen rajtakapja a lányt a kutakodása során. Val persze nem mondható egy átlagos arisztokratának, aki megbünteti, esetleg kirúgja a lányt a tettéért, nem, ő sokkal inkább a szórakozást látja ebben. Azzal, hogy Bridget megszegte a szabályokat, felkelti az érdeklődését, és egyfajta játéknak tekinti a lány ténykedését, és megindul a macska-egér játszma a herceg és az alkalmazottja között.
A sorozat előző kötete, az Édes csábító Eve történetét mesélte el, aki ugyebár jelenlegi főszereplőnknek, Montgomery hercegének, Valnak a húga. Azt meggyőződéssel állíthatom, hogy Eve elbeszéléseiből, és abból, hogy mintegy mellékszálként megismertük Bridgetet, aki a hercegünk után nyomozott már akkor is, egyértelműen felkeltette az érdeklődésemet ez a nem éppen jó hírű férfi. Hogy milyen pletykák keringtek korábban Valentine Napier, Montgomery hercege körül? Egy hiú, csak önmagával törődő, mások érzelmeivel nem foglalkozó, a zsarolástól sem visszariadó, érzéketlen férfinek írták le. És most, miután végeztem A bűn hercegével, kijelenthetem, hogy... nos, igazuk volt. Na, de ne siessünk ennyire előre!
Tehát az már az előző részből kiderült számunkra, hogy Bridget nem véletlenül szegődött házvezetőnek Montgomery hercegének házába, lezáratlan ügye van a férfival. Sokan másokhoz hasonlóan ugyanis Val a lány egyébként arisztokrata édesanyját is zsarolja, Bridget feltett szándéka pedig, hogy megtalálja a bizonyítékot, és visszaszolgáltassa édesanyjának. A gond csak az, hogy a herceg valahogy mindig túljár a lány eszén, konkrétan a történetünk első, egyébként igencsak szórakoztató jelenetében is. Bridget ugyanis azt hiszi, hogy Val még mindig száműzetésben van valahol nagyon messze, ezért veszi a bátorságot, és a férfi hálószobájában kezd kutatni. Csakhogy Val nem az a típus, akit csakúgy figyelmen kívül lehet hagyni, és száműzni szeretett országából, ezért inkább a házában maradt hónapokig rejtőzve, így lehet az, hogy természetesen rajtakapja a lányt a kutakodása során. Val persze nem mondható egy átlagos arisztokratának, aki megbünteti, esetleg kirúgja a lányt a tettéért, nem, ő sokkal inkább a szórakozást látja ebben. Azzal, hogy Bridget megszegte a szabályokat, felkelti az érdeklődését, és egyfajta játéknak tekinti a lány ténykedését, és megindul a macska-egér játszma a herceg és az alkalmazottja között.
Amitől ez a rész különlegessé válik, az egyértelműen Val karaktere, aki nos, annyi biztos, hogy nem mindennapi személyiség. Ismeritek azt az érzést, amikor egy sorozatot olvastok, és egy szereplőt már megismertek egy korábbi részben, ahol nem túl szimpatikus, de úgy vagytok vele, hogy amikor majd a következő részben az ő fejébe is bele fogtok látni, már biztosan meg fogjátok érteni miért ilyen? Nos, Val esetében ez nem igazán alakult így, őt mondhatni ugyanolyannak láttam mint korábban: rendkívül hiú, olykor kissé őrült, és be kell hogy valljam, néha valóban elhittem, hogy nincs szíve. Persze miután megismerhettem a gyerekkorát, amiről ugyebár már Eve történetéből is tudjuk, hogy rettentően sötét volt, sok mindent meg tudtam érteni. A bántalmazó, kegyetlen és más szót nem tudok rá mondani, mint beteg édesapja mindkettejük sorsát megpecsételte, ráadásul még saját anyja is elfordult tőle. Nem csoda hát, hogy Val igencsak sajátosan értelmezi a többség által elfogadott normákat és szabályokat. Mindent összevetve pedig azt mondanám, hogy az ő karaktere pont attól olyan sajátos és különleges, hogy nem áll be a sorba, kissé különc, de azt azért nem lehet rá mondani, hogy gonosz lenne. Éppen ezért volt számomra nagyon szimpatikus, hogy habár érzékelhető némi jellemfejlődés nála a könyv végére, az írónő mégsem akarta őt teljesen átformálni, a “rosszból” “jót” kreálni (persze amúgy sem ilyen egyszerűek ezek a dolgok), meghagyta lénye nagy részét: Val Val maradt, inkább csak az emberi kapcsolatokban mutatott fejlődést. Emellett pedig rendelkezett egyfajta humorral is, ami néha kissé zavaros és őrült volt, de én csíptem.
És itt van Bridget, aki nagyon jól passzolt a herceghez, miután jobban megismerte őt, ráébredt arra, hogy habár a férfi más, ettől függetlenül igenis szerethető és ő is képes a szeretetre. Képes volt elfogadni Valt, meglátta benne a jót, és valahogy nem zavarták őt a herceg "őrültségei". Találó volt és tetszett is A szívtelen király meséje, amit a fejezetek elején követhettünk végig, és amit nyilván nem véletlenül választott az írónő, hiszen nagyon jól passzolt a könyv cselekményéhez.
A könyv végével viszont nem voltam kibékülve, kissé drámainak éreztem. Persze örültem, hogy az bizonyos kör végre megsemmisült, de valahogy ezt a részt kissé túlzónak éreztem, főként ahogy Bridgittel bántak, mondjuk az biztos, hogy passzolt Val színpadias személyiségéhez. Másrészt pedig mi ez a hirtelen lezárás? Még minimum egy fejezetet olvastam volna róluk!
A bűn hercege végül nem lett kedvenc, de mindenképpen érdemes szerintem elolvasni a sorozat rajongóinak. Más, különlegesebb, mint a korábbi részek, hiszen nem mindennapi karakterekkel dolgozik. És habár nem mindig tudtam azonosulni Val személyével, azt egyértelműen állíthatom, hogy ez volt az eddigi legszórakoztatóbb kötete a sorozatnak. Jöhet a következő rész!
Értékelés: 5/4
NYEREMÉNYJÁTÉK
Játékunk természetesen a Maiden Lane sorozathoz kapcsolódik, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozatot és szereplőit.
A turné minden állomásán egy-egy szereplő nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet, a Rafflecopter megfelelő dobozába pedig annak a könyvnek a címét írjátok be, melynek a főszereplője volt.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
05.15. Betonka szerint a világ…
05.17. Könyvvilág
05.19. Angelika blogja
05.21. Olvasónapló
05.23. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése