2019, Budapest. Nóri, a fiatal gitárművész különös ajándékot kap a tizennyolcadik születésnapjára az édesanyjától: egy régi flopilemezt, amit meg sem tud nyitni. A lány mindent elkövet, hogy megtudja, mit rejt a lemez, mert ez az egyetlen lehetősége arra, hogy rátaláljon az apjára, akivel soha életében nem találkozott, és akiről jóformán semmit nem tud. Hamarosan kiderül, hogy az adathordozón egy regény kézirata található, egy Beethoven korabeli szerelem története, amelynek két szereplőjét a muzsikus zenéje hozta össze. Nóri merész elhatározásra jut, de ahhoz, hogy a tervei megvalósulhassanak, Berlinbe kell utaznia.
1800, Poroszország. Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Frieda életét szintén a zene határozza meg, ám hiába rendkívül tehetséges, lány lévén még csak nem is álmodhat arról, hogy zongoraművész legyen. Amikor rádöbben, hogy a javíthatatlan szoknyavadász hírében álló herceg, aki olyan elérhetetlennek látszott számára, mintha a holdon élne, viszonozza az érdeklődését, hiába tudja, hogy nem lehet helye a férfi életében, igent mond erre a logikátlan, jövőtlen, de annál szenvedélyesebb szerelemre. Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén harcba indul Napóleon ellen.
MÖRK LEONÓRA részben napjainkban játszódó, részben a múltba kalandozó, váratlan fordulatokban és zenetörténeti érdekességekben bővelkedő új regénye két megkapó szerelem sokszólamú története, amelyben Beethoven muzsikája játssza a főszerepet.
Könyv adatai
Kiadó: Jaffa Kiadó
Megjelenés: 2020. április 21.
Eredeti megjelenés: -
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 312
Fordító: -
ISBN: 9789634752752 (e-book)
Az első könyvem Mörk Leonórától A herceg és a lányka, amely a Jaffa Kiadótól jelent meg idén tavasszal, a koronavírus miatt előbb elektronikus formátumban, és amelyet most nekem is lehetőségem volt elolvasni a kiadó felajánlásának köszönhetően.
Elsőként 2019-ben járunk, és megismerjük Nórát, aki egy flopit kapott édesanyjától 18. születésnapjára, és ezt szeretné átkonvertálni valamilyen olvasható formába. Ez a flopilemez nagyon fontos a lánynak, hiszen édesanyja elmondása szerint elvezetheti őt soha nem ismert apjához. Nóra ráveszi magát, hogy megnézze a flopi tartalmát, és miután ennek nekilát, több szálon kezd el kibontakozni a történetünk cselekménye. Egyrészt elrepülünk 1811-be, ahol Fridával találkozhatunk, másrészt pedig megismerjük Erikát is, Nóra édesanyját, aki a Zöld-foki szigeteken tartózkodik ugyanebben az időben (mármint 2019-ben). Érdekes, hogy mindkét nő esetében előrevetíti számunkra az írónő, hogy miként ér véget a történetük, vagy legalábbis annak egy darabja, amit elsőként merész húzásnak éreztem, de aztán végül mégsem vett el az olvasás élményéből. Bevallom, ettől függetlenül kissé nehézkesen vettem fel a fonalat, egyrészt azért, mert nem értettem az összefüggést a különböző korok között, másrészt pedig mindkét szál esetében még egyet ugortunk a múltba, amit először soknak éreztem. De aztán amikor az 1800-as Poroszországba és a 2000-es Berlinbe kalauzol el minket az írónő, már teljesen beszippantott a könyv.
Kezdjük talán Frida történetével. Tehát Poroszországban járunk a Napóleoni háborúk idején, az egyébként berlini Frida pedig minden nyarat vidéken tölt. A lány mindene a zene, imád zongorázni, kedvenc zeneszerzője Beethoven. Nemcsak hogy imád zongorán játszani, de nagyon tehetséges is, és habár édesapja nem hagyja, hogy komolyabban űzze a zongorázás művészetét, minden alkalmat kihasznál, hogy eljátsszon egy-egy darabot. Nem csoda hát, hogy a porosz herceg, a szintén zenekedvelő Louis Ferdinand is felfigyel rá. Még akkor is, ha a legtöbb embernek nem a zene szeretete jut első körben eszébe a férfiről, hiszen a herceg a híres napóleoni háborúk hőse, rettenthetetlen katona, bátorságáról és erejéről legendák születtek, és nem utolsó sorban hírhedt szoknyavadász. Frida mindezt tudja, mégsem tud ellenállni a férfi vonzerejének, és belemegy a már első perctől kezdve kudarcra ítélt kapcsolatba.
Az az igazság, hogy én nagyon szerettem Frida és Louis Ferdinand kapcsolatát, még akkor is, ha a lányhoz hasonlóan én is tudtam, hogy nem fog jó véget érni. Kezdve a herceg rangjával, ami soha nem tenné lehetővé számukra azt, hogy együtt legyenek, ráadásul a férfi múltja (és ha már itt tartunk, jelene) sem éppen életbiztosíték, emellett a háború is egyre közelebb ér, és a herceg vérbeli katona lévén, a legendákat nem meghazudtolva az utolsó erejéig küzdeni fog. De mindez nem számított, mert amikor együtt voltak, én csak két egyszerű embert láttam, akik maguk mögött hagyták a kinti valóságot, levetkőzték a rájuk aggatott szerepeket, és egyszerűen csak önmaguk lehettek: jól érezték magukat, beszélgettek, nevettek és nem utolsó sorban együtt zenéltek. A zene szeretete, Beethoven iránti rajongásuk összehozta őket, és valami láthatatlan, ámde elválaszthatatlan köteléket hozott létre kettejük között.
A könyv másik fontos szála pedig, amire Nóra is a leginkább kíváncsi, hogy miképp alakult édesanyja, Erika és apja kapcsolata. Talán nem okozok túl nagy meglepetést azzal ha elárulom, őket is Beethoven zenéje hozta össze. Erika Berlinben találkozik a férfival, ahol egy idegenvezetői tanfolyamon vesz részt, és egy múzeumban hallja meg, ahogy a férfi zongorázik. Thomas egy rendkívül szimpatikus, szórakoztató karakter volt, aki könnyedén feloldotta Nóra zárkózottságát. Tetszett, hogy ő volt a kapocs a múlt és jelen között, az ahogyan általa megoldotta az írónő, hogy a szálak összeérjenek.
Annak ellenére, hogy nehezen indult, végül kiteljesedett mindkét történet, és elégedetten tettem le a könyvet. Mindkét szál a szívemhez nőtt, talán Frida és a herceg története egy kicsivel jobban. Beethoven zenéje, mint a történet váza, jelenik meg, és erre építi az írónő az egyes szálakat minden idősíkon, ez köti össze a teljesen különböző korban élő nők - Frida, Erika és Nóra - sorsát.
Örült a feminista énem is, hiszen Mörk Leonóra igazán kivételes női alakokat hozott létre. Már Frida esetében is, aki a saját korában rendkívül merészen cselekedett, mégsem törődött a társadalmi elvárásokkal, egyszerűen csak önmagát nézte, és azt, ami számára fontos, még ha emiatt elítélték is. És igen, emelt fővel vállalta a tette következményeit. Emellett itt van Erika, aki hozott egy döntést, amivel lehet, hogy nem sokan értenének egyet, mégis vállalta, és egyedülálló anyaként helytállt a világban.
A herceg és a lányka tehát több életutat is felölel, és habár nem mondható éppenséggel hosszú regénynek (312 oldal), mégis úgy éreztem, hogy kerek egész történeteket kaptam, és végül minden a helyére került. A végén kicsit meglepődtem, nem ilyen lezárásra számítottam, igazából kíváncsi lettem volna, hogy miképpen alakul bizonyos szereplők sorsa, de aztán arra jutottam, hogy az élet is ilyen: nincs olyan, hogy boldog vagy éppen szomorú vég, az élet mindig továbbhömpölyög, újabb és újabb kérdéseket, lehetőségeket felvetve. Mörk Leonóra nagyon olvasmányosan ír, könnyen lehet haladni a történettel, nekem kifejezetten tetszett, hogy ilyen sok évet ugrottunk a szálak között, hogy történelmi romantikus vonal is volt benne.
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése