Ahogy a címből is látható, 6 éves a Könyvvilág blog, pontosítva 2014. június 5-én tettem közzé az első bejegyzésemet, ami nem más, mint Jennifer E. Smith Vajon létezik szerelem első látásra? c. könyv értékelése volt. Mindig jókat mosolygok a pár sorból és egyszerű mondatokból álló bejegyzésen, de hát az is én voltam, úgyhogy kitörölni nem szeretném. A szülinap alkalmából egy elmélkedős posztot hoztam Nektek, amiket - ha követtek - tudjátok, hogy nagyon szeretek írni. A bejegyzés végén pedig egy rendhagyó nyereményjáték várható, de erről később.
2020. első félév
Mivel már nagyon sokszor írtam elmélkedős posztot a blogom életútjáról, most inkább a közelmúltról és a jelenről írnék pár sort: mi történt velem és a bloggal az első félévben és mi várható a jövőben. Év elején nagyon lelkes voltam, mivel a tavalyi év nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna, több kudarc is ért, ezért év végén megfogadtam több mindent, amin változtatni szeretnék, ide értve a blogomhoz való hozzáállásomat is. Ez olyan március közepéig nagyon jól is ment, belevágtam egy csomó pozitív tevékenységbe a “civil” életemben is, új dolgokat próbáltam ki, tehát mondhatni a könyves bloggerek egyik legkedveltebb szófordulatával élve kiléptem a komfortzónámból. A blogomra is több időt fordítottam, belevágtam egy új rovatba is (hónapzárás), szóval kezdtem egy kicsit fejlődni ezen a téren. Aztán gondolom nem lepődik meg senki, hogy miért március közepét írtam, hiszen akkor vált nagyon is valóssá a koronavírus (legalábbis számomra), ami sajnos egy nagy adag negatív hullámot indított el a blogom életében (is).
Karanténhelyzet
Tudom, hogy már a csapból is ez folyik, mégis pár szót szeretnék írni a karatén időszakról, hiszen nagy mértékben befolyásolta az olvasásaimat, és ezáltal azt is, hogy milyen kép jött le Nektek a blogomról ez időben. Szerencsére az családomban, ismerőseim körében senki nem volt beteg, úgyhogy ebből a - legfontosabb - szempontból jól jártunk. Ami a gazdasági következményeket illeti, már nem nem mondható ez el, több közeli rokonom, ismerősöm vesztette el a munkáját, leginkább a vendéglátás területén dolgozók, és csak remélni tudjuk, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba - már ha lesz még ilyen. Amiben én személyesen érintett voltam, az leginkább a szociális életem elképesztő hanyatlása volt. Ez először egyébként nem is “zavart”, mert például a pár hétnyi csend után a munkahelyemen konkrétan megtöbbszöröződött a tennivalóm, szóval nekem ez a karantén időszak leginkább a munkáról szólt. Egy idő után azonban besokalltam, és egyre többet gondoltam arra, hogy most akkor ennyi az életem? Dolgozok, aztán itthon “ülök”? Olyan szempontból jó volt, hogy annyit megtehettem, hogy elmentem itthonról dolgozni, meg boltba, de aztán tényleg ennyi volt az egész. Ez viszont nagyon veszélyes tud lenni, mert egyfajta szorongós, befordulós állapotot hozhat ki az emberekből, hát még azokból, akik aztán tényleg sehova sem mentek/mehettek. Egy idő után nagyon hiányoztak a barátaim, az, hogy elmenjek valahová, kimozduljak, valahogy az az érzésem támadt, hogy ez az egész nem normális. De azt tényleg ki kell emelnem még egyszer, hogy én a szerencsések között vagyok, vannak sokkal nehezebb helyzetben lévők, például olyan anyukák, akik otthon vannak egy vagy több kisgyermekkel, konkrétan ők tanítják őket olvasni, írni, összeadni, kivonni, és még sorolhatnám, ami embert próbáló munka, ráadásul az egyéb teendők mellett. Szóval le a kalappal előttük, és egyébként mindenki előtt, mert szerintem nincs olyan ember, akit valamilyen szinten nem érintett volna negatívan ez a helyzet.
Természetesen az olvasásomra, a blogom életére is kihatott a karanténhelyzet. Elképesztő hangulatingadozásaim voltak ebben az időszakban, ami nyilván a könyvek választására is kihatott. Olvasási válságom egyébként nem volt, folyamatosan olvastam valamit, csak éppen teljesen más kategóriában, tényleg attól függött, hogy épp milyen kedvem volt: legtöbbször egyébként a könnyed műfajokban választottam könyvet, mert valahogy nem volt kedvem agyalni, gondolkozni a nehezebb témájú történeteken. De azért találtam egy-két gyöngyszemet is a karantén alatt, például Leigh Bardugo Hat varjú regényét vagy éppen Sally Rooney Normális emberek könyvét (ami pont nem éppen könnyed olvasmány), amiből egyébként sorozat is készült, múlt héten néztem meg, és elképesztően tetszett, csak ajánlani tudom. A blogolási kedvemre viszont sokkal inkább negatívan hatott a karantén, a hónapzáró posztok elmaradtak, blogturnés könyveket nagyon keveset olvastam, konkrétan eltelt úgy jó másfél hónap, hogy ezekre jelentkeztem volna. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a kiadók jóval kevesebb könyvet jelentettek meg, de a meglévők közül sem olvastam el semmit, egyszerűen nem volt energiám időre olvasni, bejegyzést írni. Ettől függetlenül azért volt egy-két rendhagyó turnénk, amiket viszont nagyon szerettem: a húsvéti, az anyák napi és a karantén interjús is, ezekhez valamiért sokkal jobban volt kedvem.
Mi lesz ezután?
Én úgy látom, hogy egyre inkább kezd visszaállni az élet a régi kerékvágásba, úgyhogy én is igyekszem újult erővel belevágni, vagyis inkább folytatni azokat célokat, amiket kitűztem magam elé év elején. Most már egyre több turnés könyvet is be merek vállalni, jövő héten kettő ilyen bejegyzésem is lesz. Mindenképpen szeretnék újra angolul is olvasni, ebben még van hova fejlődnöm. Vannak terveim a bloggal is, a közösségi médiában szeretnék sokkal jobban jelen lenni, illetve szeretnék több olyan posztot is, ami nem “sima értékelős”. Továbbá vannak hosszú távú céljaim is természetesen, de azokat egyelőre még megtartom magamnak. :)
Nyereményjáték
Végül pedig ahogy ígértem, itt a nyereményjáték. Valamiért nekem két példányban van meg Sarah J. Maas A Court of Thorns and Roses színezője, amit már régóta szerettem volna kisorsolni köztetek. Emellett pedig Paullina Simons által dedikált könyvjelzőket és matricát, illetve egy pandás könyvjelzőt is kisorsolok. Egy nyertes lesz, aki megnyerni a színezőt és a könyvjelzőket.
A ti dolgotok pedig az alább található Rafflecopter doboz kitöltése, igazából - a facebook oldalam meglátogatása mellett - egy kérdést kell megválaszolnotok. Ez a játék azért rendhagyó, mert egyfajta közvéleménykutatásként funkcionál, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hol találtatok rá a blogomra, mennyire szoktátok elolvasni a bejegyzéseimet, mit gondoltok úgy teljes egészében a blogról, hiszen én látok számokat, hogy mennyien olvassák a bejegyzéseket, de az nem derül ki, hogy az illető végigolvassa-e, vagy csak valamiféle véletlen folytán került az oldalra, vagy például a turnék esetén a játékot tölti ki. Szóval nyugodtan legyetek őszinték, biztos lesz olyan is, aki csak a jelenlegi játék miatt kattintott erre a bejegyzésre, de ezzel sincs semmi baj, írjátok ezt, hiszen nem a válaszoktól függ a sorsolás, hanem az alapján, hogy egyáltalán írtatok-e valamit. :) Lehet, utólag majd megbánom ezt a fajta játékot, de tényleg jól jönne némi visszacsatolás a részetekről, szeretnék képben lenni a véleményetekkel. A játék június 15-ig tart, addig tudjátok tölteni a rafflecopter dobozt.
Szóval ennyi lenne, hihetetlen, hogy már 6 éve az életem része blog, remélem, hogy még sokáig írhatom nektek a bejegyzéseket, értékeléseket, elmélkedéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése