„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2020. június 26., péntek

Jerry Spinelli: Stargirl


A Disney nemrég filmet készített a máris klasszikus Stargirl című kötetből, ennek örömére a Könyvmolyképző Kiadó újra kiadta kiadta a regényt.
Az egyedi Young Adult történetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha velünk tartasz, akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből.


Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2020. június 12.
Eredeti megjelenés: 2000
Oldalszám: 180
Fordító: Borbás Mária
ISBN: 9789634577799



Hogyan légy hű magadhoz?
Egy nap új lány érkezik a 16 éves Leo iskolájába, aki mindenkit elképeszt különös viselkedésével. Lehetetlen ruhákat hord, a menzán a békésen abrakoló diákság legnagyobb megrökönyödésére se szó se beszéd felpattan, és gitárkíséret mellett dalolva táncra perdül, kedvenc háziállata egy patkány, amelyet mindenhová magával hurcol, Stargirlnek nevezi magát, pedig nem is ez a valódi neve, és mindennap azzal borzolja a kedélyeket, hogy az aznapi születésnapost ebéd közben az egész iskola szeme láttára dallal és zeneszóval felköszönti. Nem csoda, hogy hamarosan kivívja mindenki ellenszenvét. Ez azonban egy csapásra megváltozik, amikor lelkes közreműködésével feltámasztja halottaiból az iskola kosárlabdacsapatát. Társai kezdenek ráeszmélni, hogy Stargirlből különleges bűverő árad: az öntörvényű egyéniség varázsa…
Hagyd, hogy Stargirl téged is elbűvöljön!



Stargirllel először Youtube-on találkoztam, a könyvből készült film előzetesét dobta fel az oldal, amire aztán rá is kattintottam. Bevallom, az előzetes alapján a film nem keltette fel az érdeklődésemet, úgyhogy egy ideig meg is feledkeztem róla. Aztán amikor felmerült, hogy a film alapjául szolgáló regényből blogturné lesz, kicsit jobban utánanéztem a könyvnek, és úgy döntöttem, egy próbát megér.

A történetünk narrátora Leo, aki egy teljesen átlagos középiskolába jár, ahol nyilván megvannak a klikkek, ahogy az lenni szokott, habár annyira nem éleződik ki az ellentét a különböző csoportok között, én legalábbis így láttam. Sőt mondhatni unalmasak, rendkívül hétköznapiak az események az iskolában. Mindez addig tart, amíg egy nap új diák nem érkezik az iskolába, aki pillanatok alatt felborítja az addig megszokott mindennapokat. A lány ugyanis igencsak furcsa, vagy nevezhetném különcnek, de az biztos, hogy eltér mindattól, amit a társadalom “normálisnak” tart. Kezdve a nevével, Stargirl ugyebár, ami persze nem a sajátja, sőt bizonyos időnként változtatja azt. De leginkább a viselkedése az, amivel nem igazán tudnak mit kezdeni a diákok, ami igazából nem mást, mint hogy mindenkivel rendkívül kedves, amit különböző módokon mutat ki: énekel az iskolatársainak szülinapjuk alkalmából, folyamatosan meglep mindenkit apró kedvességével, az ellenségnek (is) szurkol a kosárlabdameccseken és még sorolhatnám. 

Az ember azt gondolná, hogy a diákok rögtön kicikizik a viselkedése miatt, de ami azt illeti nem ez történt, legalábbis nem rögtön. Először konkrétan azt sem tudják, mit kezdjenek vele, aztán volt egy népszerű hulláma is, amikor átragadt a többiekre Stargirl lelkesedése. Végül azonban szinte minden diák életében eljött az a pont, amikor már túl sok volt a lányból, nem tudták tolerálni a viselkedését, és bizony ez Stargirle nézve nem jelentett túl sok jót. 

Nyilván a legfontosabb kérdés, amit felvet a könyvünk, hogy mit jelent normálisnak lenni. Miért van az, hogy ha valaki eltér kinézetében vagy viselkedésben a megszokottól, akkor hirtelen mindenki más felé néz, nem akarja közelébe tudni az illetőt, vagy rosszabb esetben, még gúnyolja is. És igen, nyilván kellenek bizonyos szabályok és normák, hogy civilizált társadalomban tudjunk élni, de Stargirl viselkedése nem volt annyira hajmeresztő, hogy bárkinek oka legyen bántani őt, nem tett semmi rosszat, törvényelleneset, sőt! Az, hogy mennyire belénk van programozva, hogy nehezen viseljük, ha valami eltér a számunkra normálistól, jelzi az is, hogy én magam is egy csomó ideig azon gondolkodtam az olvasás alatt, hogy Stargirl miért viselkedik így: talán halálos beteg, vagy valami furcsa fogadást kötött, esetleg a szülőkkel való konfliktus áll mögötte? De az az igazság, hogy rá kellett ébrednem, egyik eset sem áll fenn, ő ilyen, és kész.

Stargirl olyan volt, mintha valamiféle saját kis álomvilágban élt volna, tette a dolgát, amit ő jónak látott, és nagyon nem érdekelte, ki mit gondol róla, legyen az jó vagy rossz. Pedig azért voltak pillanatok, amikor nagyon sajnáltam, túl sok rosszat kapott, ahhoz képest, hogy ő csak jót akart. Nekem olyan szempontból tetszett a könyv lezárása, hogy a valóságot tükrözte, sajnos heppi endben nem is reménykedtem: tökéletesen megmutatta azt, hogy milyen a legtöbb ember, hogy rossz döntéseket hozunk, és nem mindig van lehetőségünk javítani rajta, vállalni kell a felelősséget! Leo karaktere nem került közel hozzám, habár az ő szemüvegén keresztül ismerjük meg Stargirlt, számomra egyértelműen a lány volt az (önmagában), aki elvitte a sztorit a hátán. Ez persze nem meglepő!

A könyv eléggé rövid, mindössze 184 oldal, mégis megvolt benne minden, nem volt túlírva, a történet kerek egész lett. Az biztos, hogy rendkívül érdekes és tanulságos volt olvasni, sokat gondolkodtam azon, hogy én miképpen viselkedtem volna tiniként a diákok, esetleg Leó helyében Stargirl mellett. Hiszen abban az életszakaszban rendkívül nagy a megfelelési kényszer, és emiatt bizony hozhat az ember rossz döntéseket. De tudjátok mit? Ez nem csak a tinikre igaz, én nap mint látom, hogy az emberek többsége képtelen elfogadni, ha valaki egy kicsit “más”, és mindenkiről megvan a vélemény. Egem ez rendkívül frusztrál, éppen ezért volt felüdülés olvasni Stargirl történetét, még akkor is, ha valamilyen szinten borítékolható a kudarc. Szóval én azt mondom, hogy olvassatok Stargirlt, ha már ti is szeretnétek végre egy kicsit mást!


Értékelés: 5/4


NYEREMÉNYJÁTÉK


A Disney könyvadaptációjában a tehetséges Grace VanderWaal a főszereplő, aki az ismertségét még gyerekkorában szerezte, amikor megnyerte az America's Got Talent című tehetségkutatót.
A mostani játékunk így a tehetségkutatók bűvöletében telik: minden állomáson egy nyertes képét találjátok majd meg, a feladatotok hogy beírjátok, mely tehetségkutatóban tűnt fel az énekes(nő).



Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése