Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!
Könyv adatai
Kiadó: Agave Kiadó
Megjelenés: 2020. május 20.
Eredeti megjelenés: 2020
Oldalszám: 448
Fordító: Farkas Veronika
ISBN: 9789634198154
ISBN: 9789634198154
Moly: https://moly.hu/konyvek/suzanne-collins-enekesmadarak-es-kigyok-balladaja
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával... és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.
Spin-off kötetet (esetleg sorozatot) írni egy lezárt könyvsorozathoz merész cselekedet, főleg ha már évek teltek el az adott sorozat befejezése óta. Én azt gondolom, hogy akkor van értelme ennek, ha a szerző tud valami teljesen újat hozni a már jól ismert világba, esetleg egy új perspektívából szemlélni, nem pedig ugyanazokat a köröket futjuk csak némi változtatással. Nos, Suzanne Collins nem csak, hogy újat hozott, de mindezt elképesztő vakmerőséggel tette, hiszen egy olyan ember lett a cselekmény főszereplője, aki a korábbi trilógia alatt nem tett túl jó benyomást az olvasók java részére. Főszerepben tehát Az éhezők viadala trilógia kegyetlen elnöke, az antihős, ahogy mondani szokás, Coriolanus Snow!
Amikor először eljutott hozzám a hír, hogy az általam rajongásig szeretett Az éhezők viadala sorozathoz spin-off kötet készül, elképesztően megörültem (főleg, hogy a magyar megjelenés is a premierdátummal egy időben érkezik, köszönet érte az Agave Kiadónak), de amikor megtudtam, hogy a főszereplője Coriolanus Snow lesz, nos, én is azok közé tartozom, akik kissé félve álltak hozzá. Aztán ahogy közeledett a megjelenés dátuma, és egyre többet gondolkodtam a témán, rájöttem, hogy mennyire menő már Collins, hogy ilyen nehéz fába vágta a fejszéjét, hiszen azért valljuk be, megosztó, vagy éppen korábban leírt, negatív szereplőről sokkal nehezebb lehet írni, mint mondjuk egy pozitívról. Arról nem is beszélve, hogy mennyire elgondolkodtató az, hogy valaki miképpen lesz "gonosz", hogyan jut el odáig, hogy ennyi szörnyűséget tegyen, mint ahogy azt láttuk korábban Snow elnök esetében, szerintem elképesztően érdekes erről olvasni már (ha jól megvan írva a történet).
SPOLIERES RÉSZ KEZDŐDIK:
Szóval a tényeket tudjuk, de igazából miről is van szó ebben a regényben, ki is az a Coriolanus Snow? Hogy lett belőle az, aki? Az első dolog, amin én meglepődtem, hogy én mindig azt gondoltam, hogy Snow elnök találta ki az éhezők viadalát, hogy az ő gonosz agyszüleménye ez a büntetés a lázadóknak. De nem, ő ebbe már belenevelkedett. Aztán kit láttam én a történetünk elején? Egy gyereket, azt hiszem, aki mindössze 8 éves volt, amikor véget ért a háború, aminek az utónyomait még mindig hordozza: még mindig emlékszik az állandó rettegésre és félelemre, amit a háború alatt érzett, emlékszik az éhezésre, arra, ahogy látta, ahogy a szomszédai emberhúst esznek a túlélésért, ráadásul szüleit is elvesztette a háború alatt. Egyedül szenilis nagymamája maradt meg neki, aki mindenért a lázadókat okolja, illetve unokatestvére, Tigris, aki talán az egyetlen normális és kedves ismerőse a fiúnak. Szóval látunk egy sebzett fiút, aki gyerekkorában rengeteg gyötrelmet élt át a háború miatt, amiért nyilván azokat okolja, akik miatt ezeket elszenvedte, a lázadókat. És nyilván ő csak egy darabkát láthatott a nagy egészből, de gyerekként nem fogta fel, hogy a körzetiek nem véletlenül lázadtak fel, csak az maradt meg benne, hogy miattuk szenved a Kapitólium, ezért ők a rosszak, őket kell hibáztatni.
Innentől kezdve pedig Coriolanus mindenért a lázadókat okolja, és igazából nekem hátborzongatóan furcsa volt olvasni azt, hogy neki mennyire természetes, hogy a körzetiek gyerekit még 10 év után is az éhezők viadalába kényszerítik, hogy még felnőtt emberként sem látja, hogy ez az egész mennyire nem normális. A mai napig lenézi őket, csőcselékként gondol rájuk, nagyon szomorú volt ezt látni. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy Lucy Gray nem volt "tősgyökeres" körzeti, hanem az úgynevezett covey-k csoportjába tartozott, akik hivatalosan nem lakják egyik körzetet sem, mindig úton vannak, amolyan szórakoztató, zenés banda. Így tudott hiteles leni az, hogy Coriolanus valamiféle érzelmet, együttérzést, szeretet(?) volt képes kialakítani a lány irányába.
SPOILERES RÉSZ VÉGE
Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy nagyon átgondolt, szépen felépített történet, elképesztő izgalmakkal, tényleg szinte minden fejezet úgy fejeződött be, hogy csak néztem nagyokat, és persze azonnal tudni akartam a folytatást. Coriolanus mentortársai, illetve a kiválasztottak is mind izgalmas karakterek voltak, akadt bőven meglepetés, már a viadal előtt is. Maga a viadal is rendkívül felfokozott hangulatban telt, de talán azért nem éreztem annyira kiemelkedőnek, mert már előtte is folyamatosan érezhető volt a feszültség. Ami pedig utána történt, először nem igazán tudtam hova tenni, de aztán végül is megláttam az értelmét. Viszont! Coriolanus utolsó tette, amit még egy bizonyos helyen eltöltve tett, engem nagyon megbotránkoztatott, nem igazán láttam értelmét, olyan volt mintha csak valami mondvacsinált indokot keresett volna az írónő arra, amit és amikor a fiú tett. Egészen addig olyan szépen építgette a karakterét, tette hozzá az okokat, hogy miképpen vált azzá, aki, ez a legutolsó viszont furcsa, átgondolatlan lépés volt szerintem - mármint az írónő részéről. Nyilván tudtam, hogy valamilyen módon meg fog történni, csak nem értem, hogy miért pont így.
Spin-off kötetet (esetleg sorozatot) írni egy lezárt könyvsorozathoz merész cselekedet, főleg ha már évek teltek el az adott sorozat befejezése óta. Én azt gondolom, hogy akkor van értelme ennek, ha a szerző tud valami teljesen újat hozni a már jól ismert világba, esetleg egy új perspektívából szemlélni, nem pedig ugyanazokat a köröket futjuk csak némi változtatással. Nos, Suzanne Collins nem csak, hogy újat hozott, de mindezt elképesztő vakmerőséggel tette, hiszen egy olyan ember lett a cselekmény főszereplője, aki a korábbi trilógia alatt nem tett túl jó benyomást az olvasók java részére. Főszerepben tehát Az éhezők viadala trilógia kegyetlen elnöke, az antihős, ahogy mondani szokás, Coriolanus Snow!
Amikor először eljutott hozzám a hír, hogy az általam rajongásig szeretett Az éhezők viadala sorozathoz spin-off kötet készül, elképesztően megörültem (főleg, hogy a magyar megjelenés is a premierdátummal egy időben érkezik, köszönet érte az Agave Kiadónak), de amikor megtudtam, hogy a főszereplője Coriolanus Snow lesz, nos, én is azok közé tartozom, akik kissé félve álltak hozzá. Aztán ahogy közeledett a megjelenés dátuma, és egyre többet gondolkodtam a témán, rájöttem, hogy mennyire menő már Collins, hogy ilyen nehéz fába vágta a fejszéjét, hiszen azért valljuk be, megosztó, vagy éppen korábban leírt, negatív szereplőről sokkal nehezebb lehet írni, mint mondjuk egy pozitívról. Arról nem is beszélve, hogy mennyire elgondolkodtató az, hogy valaki miképpen lesz "gonosz", hogyan jut el odáig, hogy ennyi szörnyűséget tegyen, mint ahogy azt láttuk korábban Snow elnök esetében, szerintem elképesztően érdekes erről olvasni már (ha jól megvan írva a történet).
"Szóval nem elég, hogy a világ egy brutális hely, de az emberek még élvezik is a brutalitást?"Tehát Az éhezők viadalából tudjuk kicsoda Snow elnök, most azonban el kell ezt egy kicsit engednünk, elnök ugyanis még sehol sincs, először ismerjük meg Coriolanust, aki előtt rendkívül hosszú út áll még addig. Ahogy a fülszöveg is írja, Coriolanus a tizedik éhezők viadalában lesz mentor, amit mindenképpen szeretne megnyerni, mivel ezáltal ösztöndíjhoz jutna, amivel be tudna jutni az egyetemre. Amikor kiderül, hogy a 12. kerületi Lucy Gray lesz a kiválasztottja, természetesen nagyon kétségbe esik, de aztán lassacskán ráébred, hogy sokkal több van benne, mint amit ő először gondolt róla, sőt talán még esélyük is lesz a győzelemre! Lucy Gray egyébként nagyon szimpatikus volt az első pillanattól kezdve, valahogy szükség volt az ő pozitív, sugárzó jelenlétére a történet során, ami még Coriolanusra is hatással volt.
SPOLIERES RÉSZ KEZDŐDIK:
Szóval a tényeket tudjuk, de igazából miről is van szó ebben a regényben, ki is az a Coriolanus Snow? Hogy lett belőle az, aki? Az első dolog, amin én meglepődtem, hogy én mindig azt gondoltam, hogy Snow elnök találta ki az éhezők viadalát, hogy az ő gonosz agyszüleménye ez a büntetés a lázadóknak. De nem, ő ebbe már belenevelkedett. Aztán kit láttam én a történetünk elején? Egy gyereket, azt hiszem, aki mindössze 8 éves volt, amikor véget ért a háború, aminek az utónyomait még mindig hordozza: még mindig emlékszik az állandó rettegésre és félelemre, amit a háború alatt érzett, emlékszik az éhezésre, arra, ahogy látta, ahogy a szomszédai emberhúst esznek a túlélésért, ráadásul szüleit is elvesztette a háború alatt. Egyedül szenilis nagymamája maradt meg neki, aki mindenért a lázadókat okolja, illetve unokatestvére, Tigris, aki talán az egyetlen normális és kedves ismerőse a fiúnak. Szóval látunk egy sebzett fiút, aki gyerekkorában rengeteg gyötrelmet élt át a háború miatt, amiért nyilván azokat okolja, akik miatt ezeket elszenvedte, a lázadókat. És nyilván ő csak egy darabkát láthatott a nagy egészből, de gyerekként nem fogta fel, hogy a körzetiek nem véletlenül lázadtak fel, csak az maradt meg benne, hogy miattuk szenved a Kapitólium, ezért ők a rosszak, őket kell hibáztatni.
Innentől kezdve pedig Coriolanus mindenért a lázadókat okolja, és igazából nekem hátborzongatóan furcsa volt olvasni azt, hogy neki mennyire természetes, hogy a körzetiek gyerekit még 10 év után is az éhezők viadalába kényszerítik, hogy még felnőtt emberként sem látja, hogy ez az egész mennyire nem normális. A mai napig lenézi őket, csőcselékként gondol rájuk, nagyon szomorú volt ezt látni. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy Lucy Gray nem volt "tősgyökeres" körzeti, hanem az úgynevezett covey-k csoportjába tartozott, akik hivatalosan nem lakják egyik körzetet sem, mindig úton vannak, amolyan szórakoztató, zenés banda. Így tudott hiteles leni az, hogy Coriolanus valamiféle érzelmet, együttérzést, szeretet(?) volt képes kialakítani a lány irányába.
SPOILERES RÉSZ VÉGE
Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy nagyon átgondolt, szépen felépített történet, elképesztő izgalmakkal, tényleg szinte minden fejezet úgy fejeződött be, hogy csak néztem nagyokat, és persze azonnal tudni akartam a folytatást. Coriolanus mentortársai, illetve a kiválasztottak is mind izgalmas karakterek voltak, akadt bőven meglepetés, már a viadal előtt is. Maga a viadal is rendkívül felfokozott hangulatban telt, de talán azért nem éreztem annyira kiemelkedőnek, mert már előtte is folyamatosan érezhető volt a feszültség. Ami pedig utána történt, először nem igazán tudtam hova tenni, de aztán végül is megláttam az értelmét. Viszont! Coriolanus utolsó tette, amit még egy bizonyos helyen eltöltve tett, engem nagyon megbotránkoztatott, nem igazán láttam értelmét, olyan volt mintha csak valami mondvacsinált indokot keresett volna az írónő arra, amit és amikor a fiú tett. Egészen addig olyan szépen építgette a karakterét, tette hozzá az okokat, hogy miképpen vált azzá, aki, ez a legutolsó viszont furcsa, átgondolatlan lépés volt szerintem - mármint az írónő részéről. Nyilván tudtam, hogy valamilyen módon meg fog történni, csak nem értem, hogy miért pont így.
"Szerintem az emberek természetüknél fogva jók. Tudják, mikor lépik át a határt a gonoszba. Az a nagy feladat az életben, hogy a jó oldalon maradjanak."Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy elképesztően tanulságos történet arról, hogy miképpen lép valaki a rossz útra, milyen életkörülmények, környezet, befolyásoló személyek veszik körül az adott embert, amik miatt ily módon kisiklik valaki élete. Ezekbe a dolgokba azért legtöbbször nem gondolunk bele, és nyilván most sem arról van szó, hogy ezek az okok felmentenék a férfit a tettei alól, de attól még - szerintem - érdekes erről is olvasni. Collins szerintem nagyon jól felépítette Snow karakterét, mindig adva egy újabb aspektust ahhoz, hogy egyre lejjebb kerüljön azon a bizonyos lejtőn. Hiteles karakterábrázolás volt (a legutolsó mozzanattól eltekintve), szinte láttam magam előtt, hogy a félelem, a becsvágy és a hatalom lehetőségének egyfajta keveréke micsoda torz személlyé változtatja Coriolanust, ahogy az éhezőből kegyetlen zsarnok lett.
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
“A 74. éhezők viadalán a 2. körzet férfi kiválasztottja. 10-ből, 10 pontot kapott a kiképzése során, ezzel bizonyítva, hogy az egyik legerősebb kiválasztott. Sikerült túlélnie Katniss vadászdarázs támadását.”
(vízszintes 4)
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
06.12. Kelly és Lupi olvas
06.14. Dreamworld (extra)
06.16. Utószó
06.18. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06.20. Hagyjatok! Olvasok!
06.22. Csak olvass!
06.24. Csak olvass! (extra)
06.26. Dreamworld
06.28. Fanni's Library
06.30. Könyvvilág
07.02. Utószó (extra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése