„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2020. július 28., kedd

Anna Fifield: Kim ​Dzsongun


Anna Fifield, a The Washington Post újságírója igen különleges témakört választott első könyvéhez. Az idén a Libri kiadó jóvoltából nálunk is megjelent Kim Dzsongun – Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma című munkája a kegyetlen és szürreális rezsim tényeit és tévhiteit veszi számba, igyekezve közben lefesteni egy részletes portrét a vezetőről. Tartsatok a turné bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Könyv adatai
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2020. május 28.
Eredeti megjelenés: 2019
Oldalszám: 360



Dzsongun, mintha önmaga paródiája lenne. Kim Dzsongun azonban nem egy vicc, hanem egy, a világpolitikában megkerülhetetlen, nem mellesleg nukleáris fegyverekkel rendelkező diktatúra kiszámíthatatlan vezetője.
Miközben a világ nagyhatalmai kénytelenek nagyon is komolyan venni az észak-koreai diktátort, a hírszerző szolgálatok és a közvélemény szinte semmit nem tudnak róla. Az információhiány pedig a legjobb táptalaja a képtelen találgatásoknak: tényleg odadobta a nagybátyját egy falka kiéheztetett kutyának, hogy azok falják fel? Valóban kivégeztette az exbarátnőjét?
Nem. Ugyanakkor az ezekhez hasonló kompilációk miatt is itt az ideje, hogy összegyűjtsük a megbízható információkat, és áttekintsük, mit tudunk valójában Kim Dzsongunról. Ki ez a hivalkodó luxusban felcseperedő, a legnevesebb svájci magániskolát kiváló eredménnyel elvégző diktátor, akinek legfőbb példaképe Clint Eastwood, Jackie Chan és Michael Jordan, és aki habozás nélkül végezteti ki alkalmatlannak talált vezetőit? Hogyan tudta az apja által az összeomlás szélére sodródott, népét pusztító éhínségbe taszító rezsimet rövid idő alatt kivezetni a krízisből, miközben a rendszer, amit kiépített, súlyos ellentmondásokkal és félelemmel terhes?
Anne Fifield könyve az észak-koreai mindennapok borzalmain túl egyedülállóan részletes portrét fest Kim Dzsongunról, és betekintést nyújt egy egyedülálló uralkodói dinasztia groteszk világába.


Amikor kiderült számomra, hogy a Libri Kiadónál érkezik egy könyv Kim Dzsongunról, rögtön tudtam, hogy el szeretném olvasni, hiszen olyan téma ez, ami mindig is érdekelt, de igencsak keveset tudtam róla. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog leírni Anna Fifield, hiszen Észak-Korea az az ország, ahonnan csak nagyon kevés információ jut ki, és azok is sokszor megkérdőjelezhetőek. Én eddig egy könyvet olvastam a témában a Menekülés a 14-es táborból című dokumentumregényt, ami egy egykor ott raboskodó túlélőről szól, aki megjárta a fogolytábor iszonyatát (sőt ott született), de sikerült megszöknie.

Manapság már egyre több mindent hallani Észak-Koreáról, de még mindig rengeteg információ elfedve marad a világ egyik legelzártabb államáról. Az amerikai újságsíró, Anna Fiffield ezekre próbál választ adni a könyvében, aki egyrészt többször is járt az országban, ahol habár nagyon ügyelnek arra, hogy a külföldiek ne vegyenek észre semmit az ottani valóságból, mégis sikerült némi következtetést levonnia. Másrészt pedig olyan emberekkel készített interjút, akiknek sikerült elmenekülni onnan, az alsóbb osztályoktól kezdve, olyanokig, akik igencsak tűz közelből látták a a jelenlegi vezér, Kim Dzsongun életét és munkásságát.

Nem Kim Dzsongunnal kezdünk azonban, hanem két generációval előbbre lépünk, Kim Ir Szenhez, aki megálmodta a jelenlegi rendszert, megtudjuk, hogy hogy is alakulhatott ki (és maradt fent három dinasztián át) ez a megtörhetetlennek látszó diktatúra, maga a dzsucse eszme. Kim Dzsongun nagyapja 1948-ban került hatalomra, ő alakította ki a ma is szilárd talpon álló (vagy legalábbis annak tűnő) országot. Majd halála után, fia, Kim Dzsongil kerül a vezetői székbe, aki ugyanazon az úton halad tovább, amelyet apja kikövezett neki. Az ő elnökségével létrejött az első kommunista dinasztia.

Sőt, azóta már a harmadik generáció is „trónra került” ugyebár, hiszen 2011 óta Kim Dzsongun Észak-Korea elnöke, akinek hatalmas példaképe volt nagyapja, mindenképpen az ő nyomdokaiba szeretett volna lépni. Amikor Kim Dzsongun lett az államfő, nagyon sok találgatás terjedt arról, hogy vajon ő is ugyanolyan vasmarokkal fog ragaszkodni az elődei által felállított szigorú és elavult rendszerhez, vajon fennmarad-e a rettegés és nyomor az ország legnagyobb részén. Hiszen Kim fiatal, ráadásul külföldön, Európában tanult ifjú korában, így megtapasztalta, hogy másképp is lehet. Az emberek reménykedtek, hogy ő talán más lesz, de sajnos ez nem így történt.

Engem két okból is foglalkoztatott ez a könyv, egyfelől amiatt, hogy miképpen maradhatott fenn ez a rendszer ilyen sokáig, mint most már megtudtam három generáción át. A másik ok pedig, hogy mégis hogyan lett a mostani államfő, Kim Dzsongun, az aki, miféle gyerekkora lehetett neki, hogy még csak meg sem kérdőjelezte a fennálló rendszert, pedig egészen fiatalon mindössze 27 évesen lett vezető. Az biztos, hogy nem volt átlagos gyerekkora, elzárva élt a külvilágtól, a vonszani tengerparton töltötte gyerekkora nagy részét, mindent megkapott amit csak akart. Valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy míg ő hajszolta az élvezeteket, addig más gyerekek nyomorogtak, naponta haltak meg éhínségben, igazából egyetlen (vele egykorú) barátja sem volt. Már gyerekként egyértelmű volt számára, hogy mindenki (a legmagasabb rangú emberek) is meghajolnak előtte, hogy bármit megkaphat. Az, hogy Svájcban tanult, nem tudom, hogy jelentette-e számára bármit is, mindenesetre a lényegen nem változtatott.

De akkor ki is az a Kim Dzsongun? Az biztos, hogy nem az az ember, ahogyan ő - elődeihez hasonlóan - láttatni akarja magát a nép előtt, hiszen azokat a képtelenségeket, amiket róla állítanak, talán nem sok Észak-Koreai hiszi el. A médiában azt látjuk, hogy a vélt egyik legfőbb ellenségével, az amerikai elnökkel találkozik, hogy elvegyül a nép közé, és mintha az életszínvonal javulna. Vagy mindez csak a jól felépített, minden mozzanatát megtervezett személyi kultusz része? Valószínűleg igen, habár az életszínvonal valamelyest tényleg javult, az a fajta mindent elsöprő éhínség, ami korábban volt, megszűnt. Ez azonban azért történhetett meg, mert az emberek elkezdték maguk a piacosítást a túlélés reményében, az államfő pedig kénytelen volt hagyni ezt (persze a megfelelő szabályokkal), mert belátta, ha nem teszi, akkor annak akár rá, hatalmának szilárdságára nézve is súlyos következményei lehetnek. De a látszatnak nem szabad bedőlni, attól ő még ugyanaz a kegyetlen diktátor, aki bárkit megbüntet, száműzet, kivégeztet, aki nem elég lelkesen tapsol neki, vagy örül a sikerének, vagy éppen elalszik egy fontos üzleti megbeszélésen. Lehet bármely társadalmi rétegbe tartozó polgár vagy a legfőbb tanácsadója, ha nem úgy viselkedik valaki, ahogy azt ő elvárja, elképzelhető, hogy nem éli meg a holnapot.

Azt gondolom, hogy mindkét kérdésemre kaptam válaszokat, még ha nem is teljesen kifejtve, de talán mindenre úgysem tehetek szert, legalábbis amíg Észak-Korea a ma ismert formában létezik. Maga Kim Dzsongun személye egy igazi rejtély számomra: hogy lehet valaki egy véreskezű diktátor, aki még a családtagját is kivégezteti szemrebbenés nélkül, ugyanaz a személy, aki az egyik kedvenc amerikai kosárlabdázójával, Dennis Rodmannel nézi és tárgyalja közösen a kosármeccset. Nem áll össze bennem a kép, de valószínűleg nem is fog soha. Olvasva a könyvet elképesztően megdöbbent, hogy létezhet ez az ország, hogy ennyi ideig fennmaradt ez a kegyetlen rendszer, amelynek a mozgatórugója minden valószínűséggel leginkább a félelem.

Úgy gondolom, hogy Anna Fifield rendkívül átgondoltan és színvonalasan gyűjtötte össze az információkat, rengeteg mindent meg lehet tudni az országról, az egykori és mostani vezetőjéről a könyvben. Nem tudom, hogy maga a téma fontossága, érdekessége miatt, mindenesetre egyáltalán nem éreztem száraznak, vagy unalmasnak a leírtakat, annyi biztos, hogy az újságírónő nagyon jól ért a tudás átadásához, hogy még a rengeteg adat közepette se érezzem túl soknak. Néha kicsit a nevekbe keveredtem bele, illetve elég sokat ugrál az időben az írónő (témák szerinte halad), ami miatt néhol összekevertem. Ezt leszámítva minden a helyén volt, úgy gondolom, hogy akit ez a téma érdekel, annak mindenképp érdemes elolvasni Fifield könyvét.


Értékelés: 5/4,5


NYEREMÉNYJÁTÉK


A turné során nem lesz más feladatotok, mint megkeresni a helyes választ az alább található, Kim Dzsongunnal és Észak-Koreával kapcsolatos kérdésre.


Melyik háború végén osztották ketté a koreai félszigetet?

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


További állomások
07.28. Könyvvilág
07.29. Readinspo
07.31. A Szofisztikált Macska
08.02. Könyv és más



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése