Az Anne Frank naplója új köntösben jelent meg június 12-én - Anne születésének 91. évfordulóján - a Park Kiadó gondozásában, amely történet még mindig képes újat mutatni. Ez a kiadás attól igazán különleges, hogy kiegészül Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta beszédével. A naplóban megelevenednek az olvasó előtt annak a két évnek az eseményei, amelyet a Frank és a Pels család, illetve Fritz Pfeffer bujkálással töltött a náci megszállás alatt a Prinsengracht 263. Hátsó traktusában. Ha szeretnétek megnyerni a kiadó által felajánlott példányt, tartsatok a blogturné bloggereivel!
Könyv adatai
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2020. június 12.
Eredeti megjelenés: 1947
Oldalszám: 372
Oldalszám: 372
Fordító: Bernáth István
ISBN: 9789633554517
ISBN: 9789633554517
Jelen kiadás Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta című beszédével kiegészítve jelenik meg, amely 2019. június 12-én a frankfurti Paulskirchében hangzott el, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából.
„Az egész világ ismeri Annét. Hogy miért? Mert írt. Mert naplójában a múltat jelenné változtatta, a holtakat élőkké. A szavak csodája által. Az irodalom csodája által. Anne Frank naplója nemcsak a szenvedés, a zsidó sors dokumentuma, hanem egyben egy olyan gyereknek a története is, aki ebben a sorsban, ennek a sorsnak a következtében talál önmagára. Anne ez alatt a rövid idő alatt csinálta végig azt, amit Nietzsche így fogalmaz meg: »azzá lenni, amik vagyunk«. Anne fölfedezte önmagát, és kis világában fölfedezte a nagyvilágot. Megtanult szeretni, ítéletet alkotni, megbocsátani, kinevetni, megérteni – megtanulta, mi a félelem és az elégedettség, a szerencse és a szerencsétlenség –, és mindent regisztrált, amit szavakban átélt. Szenvedélye lett az írás, benső szükséglete, ennek köszönhető, hogy naplójából irodalom lett, nevéből pedig mindazoknak a jelképe, akiknek sorsában osztozott.” (Heller Ágnes)
Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban – megakadályozta terve megvalósításában.
Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án egy feljelentést követően elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. A csorbítatlan szövegű, teljes kiadás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot holland nyelven, Magyarországon először Bernáth István méltó fordításában jelent meg.
Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban.
Már viszonylag sok könyvet elolvastam, ami a 2. világháború borzalmairól szól, de a talán legklasszikusabb, legismertebb könyv ebben a témában, az Anne Frank naplója egészen idáig kimaradt. Amikor kiderült számomra, hogy új kiadásban érkezik a könyv, ami egyébként június 12-én jelent meg, Anne születésnapjának 91. évfordulóján, tudtam, hogy pótolnom kell ezt a hiányosságot, és jelentkeztem a turnéra.
Természetesen ismertem Anne Frank nevét korábban is, azt, hogy zsidó származású volt, és naplót vezetett a 2. világháború idején, de igazából soha nem tudtam, hogy pontosan miről is esik szó ebben a naplóban. Éppen ezért meglepő volt számomra, hogy arról a 2 évről szól, amelyet Anne és rajta kívül még 7 ember töltött bujkálással Anne édesapjának, Otto Frank cégének a "Hátsó traktusában", ahogy a lány nevezi. A könyv tehát jórészt ennek a két évnek a mindennapjairól szól, arról, hogy miképpen viselték a bezártságot, az együttélést, hogyan alakultak, változtak a kapcsolatok az itt élők között.
Anne a naplót a 13. születésnapjára kapta, 1942. június 12-én, ezen a napon már írt is bele. Anne saját bevallása szerint akkoriban nem volt egyetlen igazi barátnője sem, éppen ezért, hogy személyesebbek legyenek a naplóbejegyzései, elnevezte a naplót Kitty-nek, és majdhogynem az elejétől kezdve neki címezte az írásait. Így sokkal személyesebbek, közvetlenebbek lettek a bejegyzések, hiszen valóban úgy írt, mintha egy barátnőjével beszélgetne.
A lány születésnapja után nem sokkal azonban rosszra fordultak a dolgok, Anne szülei érezték, hogy el kell tűnniük szem elől, mert ha nem teszik, akkor bizony értük is eljönnek, és elviszik őket a koncentrációs táborok valamelyikébe. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy egy másik családdal együtt beköltöznek Otto Frank cégének hátsó részébe, és ott rejtőznek el addig, míg véget nem ér a háború. Először heten voltak, majd nem sokkal később csatlakozott hozzájuk egy fogorvos is, így végül is nyolcan éltek együtt a Prinsengracht 263. szám alatt: Anne Frank, Edith Frank-Holländer, Otto Frank, Margot Frank, Auguste van Pels, Hermann van Pels, Peter van Pels, Fritz Pfeffer.
Anne Frank mindezt és még nagyon sok más eseményt megörökített a naplójában. Elképesztően érdekes volt olvasni ezt a naplót, hiszen amire én vártam, azok szomorú, nyomasztó írások, és amiről végül olvastam, egy bájos, cserfes lány leginkább pozitív hangvételű beszámolói. Nyilván nem mindig és mindenhol, főleg, amikor egyre több információt kaptak kívülről, arról, hogy mi történik a zsidókkal, ami Anneben is rengeteg félelmet és szorongást keltett, de amikor a mindennapjairól írt, azoknál érezhető Anne alapvetően vidám természete. Végül amikor befejeztem a könyvet, úgy éreztem, hogy nem Anne naplóbejegyzései azok, amik miatt rendkívül szomorú ez a történet, hanem azért, mert az elejétől tudjuk, hogy nem fog jól végződni. Miközben Anne a légvégéig reménykedik, tervezi a jövőt, hogy mi lesz ezután, az olvasó tudja, hogy ezek soha nem válnak valóra, ami azért végig ott van az ember hátsó gondolataiban az olvasás alatt, és ezáltal megteremt egyfajta melankolikus hangulatot.
A könyv nagy része tehát leginkább a mindennapokról szól, arról - főleg ahogy egyre inkább teltek a hónapok -, hogy miképpen küzdenek meg az együttéléssel, a bezártsággal. Nehezen. Képzeljük csak el azt a szituációt, hogy akármi történik, egy vita például, nem menekülhetsz sehova, nincs egy kis zugod, ahol azt csinálhatsz, amit akarsz, a külvilágot csak az - olykor nyitott - ablakból láthatod. Itt volt 8 ember, más háttérrel, értékrenddel, más korosztályból, akiknek muszáj volt alkalmazkodni a másikhoz, beosztani minden tevékenységet, feladatot, nem tudtak mást tenni. Anne bejegyzései nagyon jól tükrözik az állandó hangulatváltozást a Hátsó traktusban, hol jó kedvük volt, viccelődtek, hol a másik agyára mentek, vagy éppen vitáig fajultak az események. Arról nem is beszélve, hogy napközben, amikor mások is tartózkodtak az irodában, szinte semmit sem csinálhattak, nehogy felkeltség valaki figyelmét. Az utóbbi időben az emberek nagy része, és én is, megéltük az elszigeteltség egy formáját, és így belegondolva nem is tudom felfogni, hogy miképpen tudták ezt a szigorú bezártságot elviselni. Nyilván a túlélés nagy ösztönző, de azért látszik Anne írásaiban, hogy rendkívül nehéz volt nekik ez a két év.
Anne ezeket a bejegyzéseket 13 és 14 évesen jegyezte le, ami azért rendkívüli, mert jól érezhető a tehetsége, olyan mintha egy felnőtt írta volna. Tudjuk, hogy sokat tanult és olvasott (nem is akármiket) ezekben az időkben, ráadásul ebben a két évben fel kellett nőnie, olyan tapasztalatokat szereznie, amiket mások sokkal később érnek el: alkalmazkodás, kompromisszum, megbocsátás, és igen a vágy és a szerelembe esés is része ezeknek a napoknak. Arról nem is beszélve, hogy a háború, a zsidók üldözése nyilvánvalóan hagyott benne olyan nyomokat, amik érettebbé, bölcsebbé tették őt, valahol ebben a két évben megszűnt gyerek lenni. A könyvben Anne leírja, hogy azért is szereti ezt a naplót vezetni, mert egyszer író szeretne lenni, sőt örülne, ha kiadnák ezt a naplót. Ennél a résznél azt hiszem egy kicsit megszakadt szívem, mert kedves Anne, megtörtént, író lettél!
Ez a kiadás azért is különleges, mert kiegészül Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta beszédével, ezzel kezdődik a könyv. Mivel én korábban nem olvastam Anne történetét, úgy döntöttem, hogy inkább csak az olvasás után térek rá erre a részre, hiszen így sokkal jobban tudom majd érteni és átérezni a leírtakat, és valóban így is történt, mindenképpen érdemes időt szakítani rá.
Úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni Anne naplóját, amely a nagy egészet, a háborút magát a legtöbb esetben a háttérben tartja, azonban bepillantást enged olyan húsvér emberek életébe, akik megélték ezt az időszakot. Anne egy rendkívül emlékezetes karakterrel rendelkezik, aki a legnehezebb időszakban is képes volt nevetni, megbocsátani, fejlődni, tanulni és nem utolsó sorban reménykedni.
Természetesen ismertem Anne Frank nevét korábban is, azt, hogy zsidó származású volt, és naplót vezetett a 2. világháború idején, de igazából soha nem tudtam, hogy pontosan miről is esik szó ebben a naplóban. Éppen ezért meglepő volt számomra, hogy arról a 2 évről szól, amelyet Anne és rajta kívül még 7 ember töltött bujkálással Anne édesapjának, Otto Frank cégének a "Hátsó traktusában", ahogy a lány nevezi. A könyv tehát jórészt ennek a két évnek a mindennapjairól szól, arról, hogy miképpen viselték a bezártságot, az együttélést, hogyan alakultak, változtak a kapcsolatok az itt élők között.
Anne a naplót a 13. születésnapjára kapta, 1942. június 12-én, ezen a napon már írt is bele. Anne saját bevallása szerint akkoriban nem volt egyetlen igazi barátnője sem, éppen ezért, hogy személyesebbek legyenek a naplóbejegyzései, elnevezte a naplót Kitty-nek, és majdhogynem az elejétől kezdve neki címezte az írásait. Így sokkal személyesebbek, közvetlenebbek lettek a bejegyzések, hiszen valóban úgy írt, mintha egy barátnőjével beszélgetne.
A lány születésnapja után nem sokkal azonban rosszra fordultak a dolgok, Anne szülei érezték, hogy el kell tűnniük szem elől, mert ha nem teszik, akkor bizony értük is eljönnek, és elviszik őket a koncentrációs táborok valamelyikébe. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy egy másik családdal együtt beköltöznek Otto Frank cégének hátsó részébe, és ott rejtőznek el addig, míg véget nem ér a háború. Először heten voltak, majd nem sokkal később csatlakozott hozzájuk egy fogorvos is, így végül is nyolcan éltek együtt a Prinsengracht 263. szám alatt: Anne Frank, Edith Frank-Holländer, Otto Frank, Margot Frank, Auguste van Pels, Hermann van Pels, Peter van Pels, Fritz Pfeffer.
Anne Frank mindezt és még nagyon sok más eseményt megörökített a naplójában. Elképesztően érdekes volt olvasni ezt a naplót, hiszen amire én vártam, azok szomorú, nyomasztó írások, és amiről végül olvastam, egy bájos, cserfes lány leginkább pozitív hangvételű beszámolói. Nyilván nem mindig és mindenhol, főleg, amikor egyre több információt kaptak kívülről, arról, hogy mi történik a zsidókkal, ami Anneben is rengeteg félelmet és szorongást keltett, de amikor a mindennapjairól írt, azoknál érezhető Anne alapvetően vidám természete. Végül amikor befejeztem a könyvet, úgy éreztem, hogy nem Anne naplóbejegyzései azok, amik miatt rendkívül szomorú ez a történet, hanem azért, mert az elejétől tudjuk, hogy nem fog jól végződni. Miközben Anne a légvégéig reménykedik, tervezi a jövőt, hogy mi lesz ezután, az olvasó tudja, hogy ezek soha nem válnak valóra, ami azért végig ott van az ember hátsó gondolataiban az olvasás alatt, és ezáltal megteremt egyfajta melankolikus hangulatot.
A könyv nagy része tehát leginkább a mindennapokról szól, arról - főleg ahogy egyre inkább teltek a hónapok -, hogy miképpen küzdenek meg az együttéléssel, a bezártsággal. Nehezen. Képzeljük csak el azt a szituációt, hogy akármi történik, egy vita például, nem menekülhetsz sehova, nincs egy kis zugod, ahol azt csinálhatsz, amit akarsz, a külvilágot csak az - olykor nyitott - ablakból láthatod. Itt volt 8 ember, más háttérrel, értékrenddel, más korosztályból, akiknek muszáj volt alkalmazkodni a másikhoz, beosztani minden tevékenységet, feladatot, nem tudtak mást tenni. Anne bejegyzései nagyon jól tükrözik az állandó hangulatváltozást a Hátsó traktusban, hol jó kedvük volt, viccelődtek, hol a másik agyára mentek, vagy éppen vitáig fajultak az események. Arról nem is beszélve, hogy napközben, amikor mások is tartózkodtak az irodában, szinte semmit sem csinálhattak, nehogy felkeltség valaki figyelmét. Az utóbbi időben az emberek nagy része, és én is, megéltük az elszigeteltség egy formáját, és így belegondolva nem is tudom felfogni, hogy miképpen tudták ezt a szigorú bezártságot elviselni. Nyilván a túlélés nagy ösztönző, de azért látszik Anne írásaiban, hogy rendkívül nehéz volt nekik ez a két év.
Anne ezeket a bejegyzéseket 13 és 14 évesen jegyezte le, ami azért rendkívüli, mert jól érezhető a tehetsége, olyan mintha egy felnőtt írta volna. Tudjuk, hogy sokat tanult és olvasott (nem is akármiket) ezekben az időkben, ráadásul ebben a két évben fel kellett nőnie, olyan tapasztalatokat szereznie, amiket mások sokkal később érnek el: alkalmazkodás, kompromisszum, megbocsátás, és igen a vágy és a szerelembe esés is része ezeknek a napoknak. Arról nem is beszélve, hogy a háború, a zsidók üldözése nyilvánvalóan hagyott benne olyan nyomokat, amik érettebbé, bölcsebbé tették őt, valahol ebben a két évben megszűnt gyerek lenni. A könyvben Anne leírja, hogy azért is szereti ezt a naplót vezetni, mert egyszer író szeretne lenni, sőt örülne, ha kiadnák ezt a naplót. Ennél a résznél azt hiszem egy kicsit megszakadt szívem, mert kedves Anne, megtörtént, író lettél!
Ez a kiadás azért is különleges, mert kiegészül Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta beszédével, ezzel kezdődik a könyv. Mivel én korábban nem olvastam Anne történetét, úgy döntöttem, hogy inkább csak az olvasás után térek rá erre a részre, hiszen így sokkal jobban tudom majd érteni és átérezni a leírtakat, és valóban így is történt, mindenképpen érdemes időt szakítani rá.
Úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni Anne naplóját, amely a nagy egészet, a háborút magát a legtöbb esetben a háttérben tartja, azonban bepillantást enged olyan húsvér emberek életébe, akik megélték ezt az időszakot. Anne egy rendkívül emlékezetes karakterrel rendelkezik, aki a legnehezebb időszakban is képes volt nevetni, megbocsátani, fejlődni, tanulni és nem utolsó sorban reménykedni.
Értékelés: 5/4,5
NYEREMÉNYJÁTÉK
A mostani játékunk Anneról fog szólni. Minden állomáson találni fogtok egy kérdést Anne Frank életével kapcsolatban, a válaszokat pedig a Rafflecopter doboz megfelelő sorába várjuk!
Hol és mikor született Anne Frank?
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
07.25. Könyvvilág
07.27. Pandalány olvas
07.29. Utószó
07.31. Readinspo
08.02. Readinspo extra
08.04. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése